László Gábor (katolikus pap)

római katolikus pap, hittanár

László Gábor (Budapest, 1913. május 16. – Budapest, 2005. június 23.) római katolikus pap, hittanár, a Regnum Marianum közösség tagja.

László Gábor
Életrajzi adatok
Születési név László Gábor
Született 1913. május 16.
Budapest
Nemzetiség magyar
Elhunyt 2005. június 23. (92 évesen)
Budapest
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1936

ÉleteSzerkesztés

László Gábor 1913. május 16-án született Budapesten, később sokan csak „Pater”-ként ismerték. Édesapja, id. László Gábor geológus volt, egyik bátyja, Mihály pedig piarista szerzetes, földrajz-biológia szakos tanár lett. Gyermekkorában megtanult németül, franciául és angolul. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, ahol Sík Sándor volt az osztályfőnöke. Érettségi után apja kívánságára beiratkozott a József Nádor Műszaki Egyetemre, de civilként teológiát is hallgatott. 1932-től esztergomi főegyházmegyés kispapként a Központi Papnevelő Intézet növendéke, ahol Schütz Antal professzortól tanult dogmatikát. A szemináriumban ő lett az orgonista, zenei tudását Werner Alajos is elismerte.

Miután 1936. június 21-én Esztergomban pappá szentelték, a Regnum Marianum papi közösség tagjaként élt a Damjanich utcai „Ház”-ban (Damjanich u. 50.), és különféle budapesti állami gimnáziumok, 1941-től a zuglói Szent István Gimnázium hittanára volt. 1942 decemberétől 1943 júniusáig katonai kórházvonati lelkészként szolgált, és főhadnagyi rangot ért el. 1945-től a gimnáziumi hitoktatás mellett a Színművészeti Akadémia lelkésze is lett. Ezek mellett az Országos Magyar Cecília Egyesület egyházmegyés igazgatója, a Cserkészszövetség Országos Intéző Bizottságának tagja, a regnumi cserkészek főparancsnoka (1943–1947) volt. Komolyan foglalkozott bábjátékkal is, 1937-ben a Regnum Marianum cserkészeivel bábszínházat alapított, amely vasárnaponként kalandos történeteket, húsvétkor passiójátékot adott elő.[1]

A Szent István Gimnáziumból 1949 tavaszán – még a hitoktatás megszüntetése előtt – eltávolították, mert ismertette a Rerum novarum című pápai enciklikát. Ugyanekkor a Regnum bábszínházát is bezáratták, mert a kommunisták A vörös Kalóz című darabot provokációnak tekintették, László Gábort pedig „engedély nélküli bábozás vétsége” miatt pénzbírságra, majd fellebbezések után 30 napi elzárásra ítélték. A Népszava „László atya és az ördög bábszínháza” címmel írt cikket róla.[2]

Kiszabadulása után kisegítő lelkész Budapest-Törökőrön, majd 1951-től káplán az esztergomi főegyházmegye legtávolabbi pontján, Dunakilitiben. Ettől kezdve egészen nyugdíjazásáig (illetve a rendszerváltásig) nem kaphatott lelkészi állást Budapesten. 1955-től Esztergomban volt káplán, illetve 1957-től teológiai tanár is.

1961-ben, a regnumi atyák elleni első perben másfél év börtönre ítélték. Miután fellebbezett, a Legfelső Bíróság a büntetést 3 évre növelte. Büntetését a budai Gyorskocsi utcában, Márianosztrán és Tökölön töltötte. Végül 1963. március 24-én amnesztiával szabadult. Az Állami Egyházügyi Hivatal nem engedélyezte számára papi funkciók végzését, így – mivel a börtönben komoly hangkárosodást szenvedett – főpásztora 1975-ig nyugalomba helyezte. Eleinte a budapesti Béke téri plébánián, majd édesanyjánál, Szentendre-Izbégen lakott, és kisegített környékbeli plébániákon.

1975-től végleges nyugdíjazásáig Nagybörzsönyben, a plébánia adminisztrátoraként szolgált. Itteni szolgálata éveiben rengeteg lelkigyakorlatnak adott otthont plébániáján.

Nyugdíjas éveit 1991-től a józsefvárosi plébánián töltötte.[3] 1999-ben megkapta a pápai prelátus megtisztelő címet. 2004-ben megkapta a Hit Pajzsa-díjat.[4] 2005. június 23-án hunyt el. A józsefvárosi plébánián helyezték örök nyugalomra.

MűveiSzerkesztés

Anne de Vries, Fiatalok bibliája, [németből ford. Kovács Gábor álnéven], Bécs, Opus Mystici Corporis, 1974. - Török Jenőnek, a kiadó vezetőjének 1982. november 23-án ezt írta László Gábor Nagybörzsönyből: „Ha jól értettem, a sárga bibliából második kiadás készül. … Belátásodra bízom, az új kiadásban álnéven szerepeljek-e, most már nem indokolt a titkolódzás.”[5] A könyvből azonban végül nem készült új (legalábis szedésében javított) kiadás.

JegyzetekSzerkesztés

  1. László Gábor bábja - MúzeumDigitár
  2. Miért zártak toloncházba egy regnumi papot 1950-ben: László Gábor hittanár válaszol Hetényi Varga Károly kérdéseire, Új Ember, 1989. okt. 29.
  3. a Józsefvárosi Helyi Regnum bemutatkozása
  4. Átadták a Hit pajzsa díjat – a kitüntetett: László Gábor regnumi atya
  5. Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Török Jenő hagyatéka (IV.188), Levelezés, László Gábor levele Török Jenőnek, Nagybörzsöny, 1982. nov. 23.

ForrásokSzerkesztés