Lőcs

település Horvátországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 23.

Lőcs (horvátul: Luč) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik.

Lőcs (Luč)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBaranyaszentistván
Jogállásfalu
Irányítószám31300
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség322 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 47′, k. h. 18° 32′45.783333°N 18.533333°EKoordináták: é. sz. 45° 47′, k. h. 18° 32′45.783333°N 18.533333°E
SablonWikidataSegítség

Eszéktől légvonalban 27, közúton 37 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, a magyar határ mellett fekszik. Délről a Karasica-patak, északról és keletről az Albrecht-csatorna határolja.

Története

szerkesztés

A települést „Leus” alakban 1324-ben említik először, amikor a magvaszakadt Lős (Leus) birtokát királyi adományként Becsei Imre kapja. A Lős név az ősi Leusták (Leustachius) személynév becéző alakja. 1341-ben „Leus”, 1390-ben, 1391-ben és 1481-ben „Lews”, 1468-ban „Lws” írásmódban szerepel a korabeli oklevelekben.[2] Temploma az egyik legrégibb Baranyában, plébániáját már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is említi. Területén a régi időkben átfolyt a Karasica-patak, mely Bolmány és Kácsfalu között ömlött a Drávába. A patak folyása idővel megváltozott, így ma kelet felé a Duna felé igyekszik. A török már 1526-ban megszállta a térséget, ahol a legtöbb falu elpusztult. Az 1591-es török adókönyvben Lőcs 18 adófizető portával, tiszta magyar lakossággal szerepel.[3] Ennek az időszaknak a nyomai a török fürdő maradványaival hosszú ideig látszottak a faluban.

A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. A felszabadító harcok során semmisült meg az az ősi templom, mely a Gradac nevű részen állt. A török kiűzése után a lőcsiek nem a falu régi helyére települtek vissza, hanem a templomtól délre, a régi falutól fél óra járásnyira. A régi faluhelyen, a szántóföldön ma is gyakran találnak tégladarabokat, köztük nagy, hatszögletű téglákat, ágyúgolyókat. A falu ősi központja a Hőnye nevű dűlőben volt, míg a temető Baranyaszentistván közelében feküdt, amint az nemrég egy házalap ásásánál megmutatkozott. Valamikor a 18. században az itt lakók között néhány kereskedő is élt, akik a környező gyümölcsösök terméseit árulták a Magdolna-napi vásáron. Az iskolai oktatás már 1738 előtt megindult, 1782-ben pedig felépült az első iskolaépület a tanítói lakással. A falut gyakran sújtották nagy áradások is, amelyek óriási károkat okoztak az embereknek. A 19. század elején a Karasicát szabályozták. Ekkor a településnek már 1200 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Az újonnan épített Karasica-csatornán egy nagy malom, a falu mellett pedig uradalmi mészégető működött.

1857-ben 1226, 1910-ben 1138 lakosa volt. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 84%-a horvát, 7%-a jugoszláv, 4%-a szerb, 1-1%-a magyar, szlovén és albán nemzetiségű volt. 2011-ben 435 lakosa volt.

Népessége

szerkesztés
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.226 1.172 1.119 1.133 1.111 1.138 1.050 1.076 1.014 947 987 896 726 735 487 435

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

szerkesztés

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[6] a középkorban épült, plébánosát a 14. században már említi a pápai tizedjegyzék. A templom nyugat-keleti tájolású, a homlokzat keletre, a szentély nyugatra néz. Egyhajós épület, félköríves szentéllyel és a hozzá épített sekrestyével. A templomba a homlokzatba épített harangtornyon át lehet bemenni. A torony északi oldalát késő román ablaknyílások tagolják. A templomot története során többször megújították és átépítették, mellyel eredeti formája teljesen megváltozott. A 19. században nagy átépítésen esett át, ekkor kapta a harangtorony a klasszicista formáját. A templom berendezése 19. századi. A főoltár siklósi márványból készült (egyszerű fa festett képkerettel, az oltárkép olaj, vászon), a két mellékoltár (egyszerű, fából faragott klasszicista munka), a szószék (egyszerű, fa, aranyozott díszítéssel) és a keresztelőkút (fából készült, márvány lábazaton), valamennyi klasszicista stílusú. A plébániát 1722-ben alapították, a plébániaház 1770-ben épült. A plébániának három filiája van: Baranyaszentistván, Benge és Braidaföld.

KUD Luč kulturális és művészeti egyesület.

A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.

Az NK Luč labdarúgócsapatata a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek

szerkesztés
  • UŽ „Lučanke” Luč nőegyesület.
  • LD „Vidra” Luč vadásztársaság.
  • A DVD Luč önkéntes tűzoltó-egyesületet 2001-ben alapították.

További információk

szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)