Laktac
Laktac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.
| Laktac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Hrvace |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21233 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 460 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 51′ 00″, k. h. 16° 31′ 60″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 00″, k. h. 16° 31′ 60″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 39, közúton 58 km-re északra, Sinjtől 24 km-re, községközpontjától 18 km-re északnyugatra, a Peruča-tó keleti partja felett, a Dinári-hegység lábánál, a Debelo-hegy alatt fekszik.
Története szerkesztés
A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace vidékét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. A 18. század folyamán a lakosság éhínségnek és járványoknak is ki volt téve. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 164, 1910-ben 291 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években lakosság nagy része az egzisztencia megteremtése érdekében nagyobb városokba vándorolt ki. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik, ekkor lakosságának 80 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg, ekkor teljes lakossága elmenekült. Lakossága 2011-ben mindössze 2 fő (Nikola és Stana Vinčić) volt, akik visszatértek elhagyott falujukba.[2]
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 164 | 0 | 7 | 204 | 257 | 291 | 0 | 282 | 275 | 321 | 163 | 121 | 123 | 124 | 0 | 2 |
(1869-ben és 1921-ben lakosságát Dabarhoz számították.)
Nevezetességei szerkesztés
A településtől északnyugatra a Peruča-tó keleti partján vezető út mentén, de már a szomszédos Koljane területén található a dragovići pravoszláv monostor. A monostort valószínűleg 1395-ben emelték. A török 1480-ban elpusztította és elűzte a szerzeteseket. Ezután a romok húsz évig magányosan álltak, majd újjáépítették őket. 1590-ben a török támadások hatására a szerzetesek újra elhagyták és Magyarországra, a Tolna vármegyei Grábócon felépített pravoszláv kolostorukba menekültek. 1694-ben Nikodim Busović püspök felszólítására visszatértek és az épületeket újjáépítették. Négy évvel később azonban újra el kellett hagyniuk a monostort és Bribirben leltek menedékre. A karlócai béke után 1699-ben a térség velencei uralom, alá került a szerzetesek újra visszatérhettek. Az instabil talaj és a nedvesség miatt azonban a monostort már új helyen, a Vinogradinak nevezett helyen építették fel újra. A monostor új templomát 1777-ben kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. Felszentelése 1867. augusztus 20-án történt. A Peruča-tó vízzel való feltöltése során 1954-ben az egész épületegyüttest elárasztották és ma csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton újra felépítették. A monostornak gazdag könyvtára és kincstára van.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Eperhija-dalmatinska.hr:Novosti (szerbül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- Hrvace község hivatalos oldala (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
További információk szerkesztés
- Hrvace rövid története (horvátul)
