Langer Viktor

Langer Viktor (Pest, 1842. október 14. – Budapest, 1902. március 19.) zeneszerző és zeneíró, Langer János zeneszerző fia, Tisza Karola színésznő édesapja.

Langer Viktor
Született	1842. október 14. 1842. december 14. Pest
Elhunyt	1902. március 19. (59 évesen) Budapest
Állampolgársága	osztrák–magyar magyar
Szülei	Langer János
Foglalkozása	zeneszerző
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Langer Viktor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Pesten született, Langer János énekes, majd a Szent István-bazilika kántora és Kopecsny Karolin fiaként. Apja a kereskedői pályára szánta fiát; mellékesen nyert 1856-ig a Pestbudai Hangászegyleti Zenede iskolájában (ma Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium) alapos és többoldalú zenei képzettséget. 1860-ban Volkmann Róbert biztatására szakított az üzleti élettel és Lipcsében másfél évig a konzervatóriumban tanult. Itt adták elő azt a nyitányát, amelyet Kisfaludy Károly Iréne című szomorújátékához komponált. 1863 júniusában hazatért és zeneoktatással foglalkozott. Három évig Orczy Bódog báró (a későbbi színházi intendáns) zenetanáraként Tarnaörsön (Heves megye) tartózkodott, majd a pesti nemzeti színház kardalosa volt. 1866–1867-ben Fehérváry Antal igazgatása alatt a Kolozsvári Nemzeti Színház másodkarnagya lett. Pestre visszatérve, itt mint zenetanár élt. Orczy báró intendánssága alatt a színi képző (a későbbi Országos Színművészeti Akadémia) énektanára, 1875-ben a vakok intézetének zenetanára lett. 1876-ban Szegedre hívták az új zeneiskolába tanárnak, melynek csakhamar igazgatója lett és 1883-ig az is maradt. 1884-től Pécsett a színház és a híres dalárda karnagya, a szigeti külváros plébániájának pedig kántora volt. 1889-ben, apja halálával megkapta állását, a budapesti Szent István-bazilika kántori hivatalát. 1895-ben a VIII. kerületi polgári leányiskola énektanára lett.

Első cikke a Pesti Naplóban (1868. március, Verdi Don Carlos című operájáról); utóbb az Egyetértés zenebírálója volt; a Reformban (1870. 184. sz. Mozart halotti miséje), az Egyházi Zeneközlönybe is számos cikket írt. Bevezetéssel látta el az 1898. március 15-én megjelent zenei Petőfi-Albumot. Fordított sok klasszikus dal- és karénekszöveget (főleg a Remekirók c. énekgyűjteménybe). Számos zeneművet szerzett; nagy zenekari szimfóniákat (A walesi bárdok stb.) és zongoradarabokat. Több népszínműhöz és Madách Ember tragédiájához szerzett zenét.

Álnevei: Tisza Aladár és Ögyek.

Szerkesztette a Zenészeti Hetilapot 1872. november 14-től december 29-ig Pesten 7 számát. 1894-ben Erney Józseffel közösen megalapította a Katholikus Egyházi Zeneközlönyt és több évig társszerkesztője volt a Zenelapnak.

Zeneművei

• Zách Klára opera (1870)
• Az ember tragédiája, kísérőzene (1885)
• A becsület szegénye (bemutató: 1880, Népszínház)
• Kurucfurfang
• A walesi bárdok, szimfonikus költemény
• Vörösmarty: Himnusz (1867: vegyeskarra és zenekarra)
• Ábrányi Emil: Millenáris Himnusz (1896: férfikarra)

Munkái

• Énektan és dalkönyvecske az elemi népiskolák számára. Szeged, 1883. Három rész.
• A zeneelmélet tankönyve. Szeged, 1888.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930].  
• Magyar katolikus lexikon