Laszkáry Gyula

(1839–1912) magyar földbirtokos, politikus, a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelője, főrendiházi tag
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. szeptember 2.

Draskóczi és laszkári Laszkáry Gyula (Ipolynyék, 1839. október 11. – Budapest, 1912. december 20.) magyar földbirtokos, politikus, a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelője, főrendiházi tag.

Laszkáry Gyula
Laszkáry Gyula 1895-ben
Laszkáry Gyula 1895-ben
Született1839. október 11.
Ipolynyék
Elhunyt1912. december 20. (73 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaTihanyi Borbála
Gyermekeinégy gyermek
SzüleiLaszkáry Lajos, Sembery Petronella
Foglalkozásaföldbirtokos, politikus, evangélikus egyházkerületi felügyelő
Tisztségea dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelője (1895-1912)
SírhelyeRomhány
SablonWikidataSegítség

1839-ben született régi nemesi családban. Szülei draskóczi és laszkáry Laszkáry Lajos (1806–1891)[1] Hont vármegye főszolgabírója, majd főpénztárnoka és felső-szúdi Sembery Petronella voltak.[2] Középiskolai tanulmányait Selmecbányán, később magántanulóként végezte, majd szintén magánúton jogot végzett Budapesten, tanárai Hunfalvy Pál és Csengery Antal voltak. Részt vett az 1858-59-es tüntetésekben, Forinyák Gézát, aki barátja volt, mellette lőtték agyon. Jelentős szerepet játszott a Hont vármegyei, a protestáns egyházak szabályozására kiadott császári pátens elleni mozgalomban. A katonai szolgálatot 1500 pengős váltságdíjjal tudta elkerülni. 1861-ben a Nógrád vármegyei Romhányba költözött és átvette anyai birtokának kezelését. Hamar bekapcsolódott a vármegye politikai életébe, a vármegyei törvényhatósági és a közigazgatási bizottság tagja, valamint a helyi szabadelvű párt egyik vezetője lett. A vármegye tiszteletbeli jegyzőjének is megválasztották. 1889-ben az evangélikus esperesség felügyelője lett, majd 1895-ben a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. Hivatalból tagja lett a magyar Főrendiháznak, ahol részt vett a közjogi, az igazoló, a törvénykezési és a pénzügyi bizottság munkájában, valamint tagja lett a királyi és országos közigazgatási fegyelmi bíróságnak is. A Baldácsy Antal által létrehozott protestáns alapítvány igazgató elnöke volt.[3] 1912-ben halt meg, a romhányi családi sírboltban temették el.

1871-ben vette feleségül Tihanyi Borbálát (1848–1938), Tihanyi Ferenc valóságos belső titkos tanácsos lányát. Négy gyermekük született.[4]

  1. draskóczi és laszkári Laszkáry Lajos (magyar nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
  2. felső-szúdi Sembery Petronella (magyar nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
  3. Pesti Napló, 1912. december (63. évfolyam, 284–308. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
  4. ebeczki Tihanyi Borbála (magyar nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2021. április 26.)