Főmenü megnyitása

Lendvay Éva

erdélyi magyar költő, kritikus, műfordító

Lendvay Éva, családi nevén Szemlér; álnevei: Tóth Mária, Fekete Judit (Brassó, 1935. április 24.Bukarest, 2016. március 13.) erdélyi magyar költő, kritikus, műfordító. Szemlér Ferenc költő leánya.

Lendvay Éva
Élete
Született 1935. április 24.
Brassó
Elhunyt 2016. március 13.(80 évesen)
Bukarest
Szülei Szemlér Ferenc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Kitüntetései Hieronymus-díj

ÉletútjaSzerkesztés

Szülei Szemlér Ferenc és Heskovits Éva. Szülővárosában végezte a katolikus általános iskolát, majd a zenei középiskolát (1950–1954). A kolozsvári egyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett (1959). Újságírói pályára lépett, az Utunk (1959–1962), a brassói Új Idő (1963–1966), majd a Művelődés (1967–1968) és 1968-tól a Brassói Lapok belső munkatársa. Tagja volt a Romániai Írószövetség brassói fiókjának (1971) és a Magyar Írószövetségnek (1992). Egészen 2006-ig jelentek meg műfordításai, az elektronikus sajtóban ismeretterjesztő és nyelvművelő munkákat adott közre. Élete utolsó 15 évében egy bukaresti idősek otthonában élt.[1] A brassói zsidó temetőben, jelöletlen sírban nyugszik.[2]

Szépírói munkásságaSzerkesztés

Első írása az Utunkban jelent meg (1958). Verseit, fordításait, színházi és képzőművészeti kritikáit, könyvismertetéseit, riportjait, karcolatait az Igaz Szó, Utunk, Előre, Új Élet, Korunk, Művelődés, a iași-i Cronica, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok közölték. Forrás-kötetének bevezetésében Lőrinczi László "egy erősen intellektuális költői alkat"-ról beszél, aki szívesen nyúl vissza a népköltészet s a virágénekek hangjaihoz (1967), de népisége csak nyelvi szépségekig ér el, a magány szorongásaiból kihagy a szerelem forrósága is, "világűrnyire tágult szemmel" a semmibe zuhan egy céltalan várakozás... Elritkuló költői jelentkezése helyett az írónő inkább műfordításaiban élt.

Ráduly János méltatása szerint Lendvay Éva „a legbrassóibb költő”.[3]

Műfordítói munkásságaSzerkesztés

Háromnyelvű szülővárosához méltóan magyar-román-német irodalmi kapcsolatokat teremt fordításaival. A iași-i Convorbiri literare s a brassói Astra hasábjain Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Garai Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc verseinek román fordításait közölte; románból magyarba ültette át Ana Blandiana, Anghel Dumbrăveanu, Mircea Ciobanu egy-egy kötetnyi versét, Hortensia Papadat-Bengescu, Constantin Chiriță, Ileana Vulpescu regényeit; s németből is fordított, Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia c. poémáját ő mutatta be a magyar közönségnek, átdolgozásában jelent meg magyarul Thomas Mayne-Reid A fej nélküli lovas c. ifjúsági regénye (1969). Gazdag műfordítás-gyűjteményei a Kutak (1981) c. és a Házinapló (1990) c. román versantológiák. Lefordította román nyelvre Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról c. regényét és Csire Gabriella Kalevala messze földjén c. eposz-átdolgozását (2001).

VersköteteiSzerkesztés

  • Bájoló ének (versek Lőrinczi László előszavával, Forrás, 1967);
  • A második kérdés (versek, 1977);
  • A földtől a homlokunkig (versek, 1981);
  • Umbra muntelui (románul írt versei, 1984);
  • Felszálló füst (versek, 1986);
  • Árnyék a falon. Válogatott versek és műfordítások; Fulgur, Brassó, 1994

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • A Romániai Írószövetség díja (1984)
  • Forintos-díj (1991)[4]
  • Brassó díszpolgára (2010)[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Dan, Sebastian. „Brașovul a pierdut un Cetățean de Onoare”, Adevărul, 2016. március 15. (Hozzáférés ideje: 2017. március 24.) 
  2. Bódog Erzsébet: Egy éve hunyt el Lendvay Éva. Brassói Lapok, XXIX. évf. 1416. sz. (2017. márc. 23.) 15. o. ISSN 1221-0048
  3. Ráduly János: A Cenk árnyékában. Székely Útkereső, VII. évf. 38–41. sz. (1996) 5. o.
  4. A Magyar Írószövetség Fordítói Szakosztály díja.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szőcs István: Bájoló ének és bűvölő előszó. Utunk, 1967/21;
  • Krajnik-Nagy Károly: Három nyelven a Cenk alatt. Beszélgetés Lendvay Évával. Brassói Lapok, 1979/30;
  • Márki Zoltán: A távozás csodái. Előre, 1981. szeptember 18.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés