Szőcs István (író)

(1928–2020) erdélyi magyar író, kritikus, műfordító
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 16.

Szőcs István (Marosvásárhely, 1928. augusztus 2.Kolozsvár, 2020. szeptember 10.)[1] Aranytoll díjas erdélyi magyar író, újságíró, kritikus, műfordító, művelődéstörténész. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005). Írói álneve Sós Péter. Felesége Márton Ráchel, fia Szőcs Géza.

Szőcs István
Csomafáy Ferenc felvétele
Csomafáy Ferenc felvétele
Született1928. augusztus 2.
Marosvásárhely
Elhunyt2020. szeptember 10. (92 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
HázastársaMárton Ráchel
GyermekeiSzőcs Géza
Foglalkozásaíró,
újságíró
kritikus,
műfordító
KitüntetéseiAranytoll
SablonWikidataSegítség
Beke Györggyel (j). Kabán József felvétele

Életpályája

szerkesztés

Elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte, a református kollégiumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1951-ben pedagógia-lélektan szakos tanári oklevelet szerzett.

Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte, 1958 és 1968 közt az Utunk, 1968 és 1989 közt az Előre szerkesztője. 1989-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek közepétől a kolozsvári Helikonnál főmunkatárs.[2] Irodalmi és színikritikái, művelődéstörténeti esszéi, nyelvészeti vitacikkei sajátos színt jelentenek az erdélyi magyar irodalomban. Nagy ismeretanyaga és polemizáló hajlama gyakran hozzásegítette a határokon túl élő magyar kisebbséget az értékek mentén való tájékozódáshoz természetesen mindig az adott politikai, társadalmi körülmények közepette. Kétezernél több publicisztikai írása jelent meg a fent említett orgánumokban.

20. századi klasszikus magyar írók (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Makkai Sándor, Kós Károly stb.) műveit adta közre jegyzetekkel, bevezetésekkel. 2012 novemberében kiderült, hogy a kommunizmus alatt a Securitate beszervezte. Ügynökként „Rusz Péter” fedőnéven jelentett.[3]

Főbb munkáiból

szerkesztés
  • Kritikus holdtölte; Ifjúsági, Bukarest, 1965
  • Rovarcsapda. Bűnügyi regény; Ifjúsági, Bukarest, 1969
  • Üvegfedő. Regény; Dacia, Kolozsvár, 1971
  • Délibáb (polemikus pamflet, 1973)
  • Más is ember, Kis illemtan; Poligr. Casa Scînteii, Bukarest, 1975 (Előre kiskönyvtára)
  • Selyemsárhajó. Művelődéstörténeti tanulmányvázlat; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Társszerzője Kövi Pál Erdélyi lakoma című szakácskönyvének (1981)
  • Antiszumir álláspontok kritikája. "Délibáb"; Szatmári, Garfield, 1984
  • Délibáb. Válasz Komoróczy Gézának; Magyar Adorján Baráti Kör, Bp., 1994
  • Selyemsárhajó. Művelődéstörténeti tanulmányok; 2. bőv. kiad.; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1999
  • Félrejáró ingák; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005 (Bibliotheca Transsylvanica)
  • Délibábos ég alatt. Tanulmányok történelmi és nyelvtörténeti hiedelmekről; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2013

Díjak, elismerések

szerkesztés
  1. Szőcs István. Magyar Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2020. szeptember 11.)
  2. Helikon, impresszum, 22. évf. 2011. 22. sz. november 25.. [2011. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
  3. Szőcs Géza apja a Securitate besúgója volt. Index, 2012. november 28. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)

További információk

szerkesztés
  • Nemes Anna Borbála: Látogatóban Szőcs Istvánnál; Wellmann, Bp., 2004
  • Album amicorum (antológia 80. születésnapjára, szerk. Szőcs Géza), Arad, 2008
  • MMA-adatlap

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés