Romániai magyar színházi sajtó

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 17.

Romániai magyar színházi sajtó – Tartalmi szempontból három csoportba sorolható: azok a politikai és napilapok, közszolgálati lapok, amelyek színházi tárgyú cikkeket is közölnek; a kimondottan színházi reklámra szolgáló sajtó és végül azok a sajtótermékek, amelyek a színház és a színházi irodalom fajsúlyosabb termékeinek (elemző tanulmányoknak) is helyt adnak.

Áttekintés

szerkesztés

Közszolgálati lapok

szerkesztés

A közszolgálati lapok színházi anyaga a színház mindennapi élete szempontjából igen fontos: ezek tájékoztatják napi rendszerességgel a közönséget a helyi színházi eseményekről: tartalmazzák egy-egy színház (vagy város) színházi műsorrendjét, beharangozó cikkeket, színikritikákat, színészekkel, rendezőkkel készített interjúkat, olykor a színházzal kapcsolatos vitacikkeket közölnek. Sok lap rendszeres színházi rovatot tart fenn, s gondoskodik megfelelő szakszerkesztőről. Az itt közölt anyagok – hosszabb távon – fel nem becsülhető szerepet játszanak a közönséggel való kapcsolat, a közönségformálás szempontjából, s ugyanakkor nélkülözhetetlen forrásai a színháztörténetnek is.

Az erdélyi városokban a 19. század utolsó harmadától kezdve megjelenő lapok szinte mindegyikében megtalálhatók ilyen anyagok.

1918 után az erdélyi országos sajtó: a kolozsvári Ellenzék és Keleti Újság, a Brassói Lapok, a Temesvári Hírlap az egész országra (vagy egy-egy nagyobb országrészre) kiterjedően törekedtek a magyar színházi események folyamatos nyomon követésére. Ugyanezt a szerepet töltötték be – egy-egy város vagy régió vonatkozásában – az Aradi Friss Újság, a Nagyvárad, a Nagyváradi Napló, a Szabadság és a Magyar Lapok, a kolozsvári Estilap, az Új Kelet, a Szatmárnémetiben megjelenő Szamos és Szatmári Hírlap, a marosvásárhelyi Székelyföld, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép, a Szalontai Lapok, a székelyudvarhelyi Székely Közélet és a rövidebb életű helyi sajtótermékek is.

Az 1944 utáni időszak országos magyar sajtójából hasonló szerepet játszott a Romániai Magyar Szó (majd Előre), a Kolozsvárt megjelenő Világosság (majd az Igazság), valamint a tartományi (később megyei) lapok: az aradi Vörös Lobogó, a Brassói Lapok, a marosvásárhelyi Vörös Zászló, a csíkszeredai Hargita, a nagyváradi Fáklya, a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, a Szatmári Hírlap, a temesvári Szabad Szó, az 1989-es rendszerváltozás után pedig az országos lapok: Romániai Magyar Szó, Krónika, Új Magyar Szó, valamint a megyei lapok mindegyike.

Ennek a korszaknak az erdélyi magyar szakírásában a napisajtó hasábjain jelentős (idővel kötetekké is összeálló) színikritikusi, színházi szakírói életművek bontakoznak ki: Halász Anna, Páll Árpádé és Szőcs Istváné a bukaresti Előre, Krizsán Zoltáné a kolozsvári Igazság, Oláh Tiboré a marosvásárhelyi Vörös Zászló, Implon Irén a nagyváradi Fáklya hasábjain.

Színházi újságok, magazinok

szerkesztés

Színházak kiadásában vagy újságmellékletként, különösen a két világháború közötti időszakban színházi újságok, magazinok tömkelegével találkozunk. A sajtótörténet a két világháború közötti időszakból 92 „művészeti lap”-ot tart számon, ezek közül 58 a színházi lap, persze legtöbbször ezek sem kimondott színházi profilúak, hiszen létük szempontjából vonzáskörükbe kell fogniuk leggyakrabban a mozi, olykor a sport, illetve más művészeti ágak és a társasági élet körét is. A szigorúan reklám-rendeltetésű anyag mellett ezekben is gyakran akadnak értékes tanulmányok, sőt színdarabok is. Időtartamuk azonban viszonylag rövid, hiszen igen gyakran egy-egy társulat helyi szerepléséhez kapcsolódnak.

A szerkesztők többnyire a sajtóéletből ismert újságírók, akik másodállásban (vagy éppen munkanélküliek lévén) vállalják egy-egy színházi lap szerkesztését, de nemegyszer színészek, színtársulat-igazgatók, akik ezen az úton is kapcsolatot kívánnak teremteni a közönséggel.

Fontosabb színházi profilú kiadványok 1919–44 között

szerkesztés
Aradi lapok
szerkesztés

Az Aradi Színpad (később Délvidék, Magyar Színpad, Erdélyi Magyar Színpad, majd Kis Újság 1922–40), Papp Andor társadalmi és művészeti hetilapja; a Színház (1921–25), az aradi Városi Színház hivatalos hetilapja, Gonda Ernő szerkesztésében; a Rivalda (1927), amelynek szerkesztéséért és kiadásáért Erdős György felelt, aki később maga is próbálkozott drámaírással. Ugyancsak Színház címmel jelentetett meg hetilapot 1928-ban Salgó Pál és Hetényi Elemér. A színház mellett a társasági élettel, sporttal, filmekkel is foglalkozott. Színház-világ (1928–29), ez szintén a Városi Színház hivatalos lapjaként jelent meg, és Beleznay István, Lozsádi Györffy József, majd Salgó Pál szerkesztette.

Brassóban 1902 óta jelent meg a Színházi Újság hetilap, amelynek szerkesztője 1920 után Halász Gyula, Kocsis Béla, Elekes György, Farkas József, majd Kárpáti Gyula volt.

Déva magyar színházi sajtóját az 1920-as évek első felében Kovács Imre színtársulatának lapja, a Színház képviselte (1922), ezt Biró Elek és Faludy Béla szerkesztették, ugyanők 1923 júniusában is kiadtak egy „színházi röpirat”-ot, Komédia címmel.

Gyulafehérvár
szerkesztés

Gyulafehérvárt 1933-ban jelent meg egy kétnyelvű heti „színházi értesítő” Sarkady Lajos és Walter Gyula szerkesztésében.

Kolozsvár
szerkesztés

Kolozsvár színházi sajtójából a legjelentősebbek: a Színház és Társaság (1919–27) illusztrált színházi, művészeti és társadalmi hetilap volt (felelős szerkesztője Tóth Sándor); mellette jelentkezett a Színházi Újság (1920–21, szerkesztette Walter Gyula), a Színészvilág (1921, szerkesztette Sümegi Ödön), a kétnyelvű Kulissza–Culisele (1922–23, szerkesztői Leonard Paukerow és Kádár Imre), az Illusztrált Színházi és Sport Világ (1925, szerkesztette Domokos-Haraga Balázs) és a Színházi Újság (1928, szerkesztette Tompa Béla), később a Magazin (1935–39, Rajnai Tibor színházi és társadalmi hetilapja). Színházi vonatkozású írásokat is közölt, sőt egy időben címébe az „Erdélyi Színházi Élet” nevet is felvette a Győri Illés István szerkesztette Gyilkos (1925–26), valamint több olyan rövidebb életű lap, amely a színház és a mozi iránti érdeklődést kívánta egyszerre kielégíteni: a Színház és Film (1928–30, szerkesztette Walter Gyula), a Színház és Mozivilág (1930–31, szerkesztette Végh József) és a Színház és Mozi (1937–41, szerkesztette Bérczi Mihály). A bécsi döntés után ugyancsak Bérczi Mihály próbálkozott a korábban Nagyváradon megjelentetett Mozi (1934–40) folytatásaként kolozsvári színházi hetilap kiadásával, amely Színpad és Mozi címmel 1941 szeptemberéig jelent meg, s közölte az időszak szöveges színházi és moziműsorait is. Saját színházi hetilappal jelentkezett Bérczi Mihály szerkesztésében a Kolozsvári Nemzeti Színház (1942–44), de mellette 1943-ban Báthory Balogh Tibor is adott ki lapot Színházunk Lapja címmel (1943).

Marosvásárhely
szerkesztés

Marosvásárhely két világháború közötti színházi sajtójából említést érdemel a Szász Béla alapította Színházi Hét, amely még az első világháború alatt indult, és amelyet Ambrózy Zoltán, majd Sasy György szerkesztett egészen 1925-ig. Közben 1923-ban jelentkezett mellette a Színház és Mozi (1923), felelős szerkesztője Sebestyén László, amely minden szombaton közölte a színház következő heti műsorát is, ennek megszűnése után pedig a Színházi Újság (1924), Gyulai Zsigmond szerkesztésében. 1926-tól Vásárhelyre tette át megjelenési helyét a Nagyszebenben 1925-ben indult Színházi Élet, amelynek felelős szerkesztője és laptulajdonosa Fodor István, főmunkatársa Székely Gyula volt, s amely változó címekkel (Színházi Világ, Marosvásárhelyi Társaság, Marosmenti Élet) egészen 1935-ig tájékoztatta a város közönségét a színházi élet eseményeiről is. Ugyancsak Színházi Újság címmel adott ki lapot 1934–35-ben Székely Gyula és Benczel Béla. Mellettük színházi vonatkozású cikkeket, tudósításokat is közölt a Tűz című „társadalmi, művészeti és bírálati hetilap”, Kalkovits György szerkesztésében.

Nagybánya
szerkesztés

Nagybánya magyar színházlátogató közönsége számára Bálint László és Stoll Lajos állított össze az itt előadott darabokat ismertető színi lapot A Színpad címmel (1919–20), majd Krizsán P. Pál és Adorján Ödön jelentkezett szombatonként a Színház és Sport c. vegyes tartalmú lappal (1922).

Nagyvárad
szerkesztés

Nagyváradon az első világháború után a magyar színházi sajtótörténet első – értékes színházi anyagot is tartalmazó – lapja az 1920-ban Tabéry Géza, Nadányi Zoltán és Zsolt Béla szerkesztésében megjelent Tavasz volt, és mellette két rövid életű, kimondottan színházi lap ugyanabban az évben: a Rédey Tivadar szerkesztette Színház (1920) és Jávor József hetilapja, a Színház és Varieté. Ezek mellett az állandóságot az 1910-ben indított, ekkor Fodor Frigyes szerkesztette, illusztrált Színházi Újság képviselte (megjelent 1928-ig, s egy rövid ideig vele párhuzamosan a Kolozsvár–nagyváradi társulat hetilapja, a Polonyi Albert és Tompa Béla szerkesztette, azonos című Színházi Újság (1928). Színházi vonatkozású írásokat közölt még ez időben a Schwarcz Ferenc szerkesztésében megjelent Tömegkultúra (1931) is, amely fejlécében „tudományos, művészeti és közéleti riportszemle”-ként határozza meg magát.

Petrozsény
szerkesztés

A Petrozsényben megforduló Szabadkay József-társulat előadásainak népszerűsítésére 1921-ben Halász József és Nagy Árpád szerkesztett színházi, művészeti és mozi-hetilapot Színházi Újság címmel.

Szatmárnémeti
szerkesztés

Szatmárnémeti magyar színházi sajtója szintén a gazdagabbak közül való: itt 1923-ban két színházi lap is jelenik meg: Szabados Árpád, a szatmári színi kerületben játszó társulat művésze szerkesztésében a Színház és Művészet című szépirodalmi hetilap és mellette a Villám „művészeti, szépirodalmi, színházi, sport és kritikai riportlap” (szerkesztője Lázár Mihály). Közel egy évtizeddel később, 1931-ben Földes Imre szerkesztésében indul meg a Színházi Újság „a színház hivatalos közlönye” alcímmel, de mindössze négy számot ér meg. Valamivel hosszabb életű Baradlai László színházi hetilapja, a Revü (1932–33).

Temesvár az első világháború után is a magyar színházi sajtó jelentős központja volt. Színházi lapjai közül a jelentősebbek: Új Színházi Újság (1922), főszerkesztő Berényi Lajos; a Színház és Mozi hetilap (1922–32), felelős szerkesztője Gokler Gyula; a Közélet (1929–30) társadalmi, művészeti, kritikai és közgazdasági lap, főszerkesztő Sébor Andor, felelős szerkesztő Bartus László; az Erdélyi Színházi Élet (1930), szerkesztette Damó Jenő.

Az 1945–89 közötti időszakban a központi napilapok mellett a folyamatos színházi tájékoztatás feladatát a színházi műsorfüzetek veszik át. Az ország minden magyar színháza vagy társulata jelentet meg olykor igényes grafikai kivitelű műsorfüzetet az egyes bemutatókra, amelyekben a szerkesztő (rendszerint a színház irodalmi titkára) a darab ismertetésén túl legtöbbször a rendezőt is megszólaltatja. Ezek mellett rendszeresen foglalkozott a hazai színjátszás kérdéseivel az 1957-ben Marosvásárhelyen indult s egészen 1989-ig megjelent Művészet (majd címváltoztatás után Új Élet). A hazai műkedvelő és diákszínjátszás fontos fóruma volt a Művelődés (folyóirat)|Művelődés, amely az 1960-as években műsoranyagot tartalmazó alkalmi mellékleteket, 1979–82 között pedig Játékszín címmel melléklapot is adott ki.

Zilah egyetlen magyar színházi lapja, a Színház 1932-ben mint a Szilágyság melléklete jelentkezik, D. Kiss Lajos szerkesztésében.

A két világháború közötti erdélyi színházi irodalom meglehetősen szegényes: színháztörténeti vonatkozású kötettel jelentkezett Fodor István (Marosvásárhely színi élete. A marosvásárhelyi színészet történetére vonatkozó dokumentumok gyűjteménye. Marosvásárhely, 1933); Jancsó Elemér (Az erdélyi színészet hőskora. Kolozsvár, 1939); Oláh Ferenc: Petőfi és a színpad. Kolozsvár, 1932); Gyalui Farkas A magyar színészet székely nagyjai címmel közöl nagyobb tanulmányt a Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyvében (és különnyomatban. Kolozsvár, 1929), Imre Sándor pedig Színház címmel jelenteti meg színházesztétikai tanulmányait (Nagyvárad, 1939). Dokumentumértékű id. Szendrey Mihály visszaemlékezése (Ötven év a színészetből. Arad 1932), s az erdélyi magyar színjátszás kezdeteit eleveníti föl az a Káli Nagy Lázár-kötet, amelyet Jancsó Elemér ad ki és lát el bevezető tanulmánnyal (Az Erdélyi Nemzeti Játékszínnek, a Magyar Játszótársaságnak eredete, fennállásának viszontagságai. Kolozsvár, 1939. Erdélyi Ritkaságok). Az egykori erdélyi magyar színház világát hozzák közelebb az olyan kötetek mint a Kolozsvári színész album (Kolozsvár, 1923) vagy az Illusztrált színházi és sport világ (összeállította Domokos Haraga Balázs, Kolosvár, 1925).

Színháztörténeti szempontból is fontos A kolozsvári Nemzeti Színház évkönyve (Kolozsvár, 1943), Szabó Lajos szerkesztésében, Jancsó Elemér átfogó tanulmányával az akkor 150 éves kolozsvári magyar színjátszásról.

Viszonylag igen nagy viszont a megjelent színpadi művek száma: csak az 1919–40 közötti időszakban 150-nél több önálló színdarab, jelenet, gyűjtemény került ki a nyomdákból, ami egyrészt a szerzők anyagi áldozatkészségével magyarázható – hiszen a műfaj sohasem számíthatott számottevő olvasói igényre –, másrészt a színházi műkedvelő mozgalom elterjedtségével az akkori erdélyi magyar társadalomban. Falusi és kisvárosi műkedvelő csoportok, iskolai rendezvények, vallásos ünnepélyek műsorán szívesen látott volt egy-egy jelenet vagy rövidebb színpadi mű (jellemző, hogy a korszakban megjelent 157 kiadványból 39 volt az ifjúsági és 29 a vallásos témájú).

Irodalmi, művelődési folyóiratok

szerkesztés

Az irodalmi és művelődési folyóiratok már a két világháború között figyelemmel kísérték a színház, a drámairodalom fejlődését. A Helikon íróközösség marosvécsi összejövetelein több alkalommal foglalkozott az erdélyi színjátszás gondjaival, s ennek megfelelően az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz is rendszeresen teret adott ilyen témájú elemző vagy kritikai írásoknak. Az előbbiben Kádár Imre és Kovács László, az utóbbiban Császár Károly és Járosi Andor követi nyomon folyamatosan a színházi eseményeket. De foglalkozik az Magyar Színpad, az erdélyi magyar színpad kérdéseivel a Korunk is, amelyből kiemelkednek Gaál Gábornak a modern színház törekvései iránti érzékenységről tanúskodó cikkei.

A második világháború után az igényesebb közönség érdeklődésére válaszolva a szakma az Utunk és a Bukarestben indult A Hét hasábjain szólalhatott meg: az előbbiben Marosi Péter, K. Jakab Antal és Szőcs István színházi kritikái a kiemelkedők; az utóbbinak Kacsir Mária volt a rovatvezetője, aki a kortárs román színházi törekvésekre is reagálva a folyamatos kapcsolat lehetőségét kínálta a modern irányzatok felé. Mellettük gyakran közölt színházi kérdéseket boncolgató tanulmányokat az Igaz Szó és a Korunk is. Az előbbiben Jánosházy György, az utóbbiban Kántor Lajos színházi cikkei, tanulmányai a meghatározóak.

A Hét Régi és új Thália címmel 1981-ben, Színjátszó személyek címmel 1982-ben jelenteti meg Évköny­vét. Ezek már markáns dokumentumai a színházi közgondolkodásunkban az 1970-es évek végén lezajló színházi szemléletváltásnak, amely többek között a szövegközpontú színház hegemóniájának megrendülését hozta el. Az utóbbi évkönyv számára Katona Szabó István állított össze kortárs romániai magyar színészlexikont.

Az Igaz Szó 1982-ben az akkoriban fellendülő diákszínjátszás támogatására műsorajánló mellékletet állított össze Diákszínpad címmel.

A diáklapok közé is sorolható a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Thália címmel 1969–73 között kiadott folyóirata (évente négy összevont számmal), amelyet a főszerkesztő, Kovács Levente a színházművészet problémáit szakmai szinten felvető folyóiratként alapított. A Színművészeti Egyetem mai folyóirata, a Symbolon már kimondottan mint színháztudományi szakfolyóirat jelenik meg.