Gyalui Farkas

Gyalui Farkas, születési és 1891-ig használt nevén Mendel Farkas, álnevei: Forgách, Timon, Gyufa; szignója: egy nyilazó férfialak (Gyalu, 1866. november 24. – Kolozsvár, 1952. április 17.) zsidó származású erdélyi magyar művelődés- és irodalomtörténész, könyvtártudományi szakíró, publicista, szépíró. Gyalui Jenő apja.

Gyalui Farkas
Született	Mendel Farkas (1891-ig) 1866. november 24. Gyalu
Elhunyt	1952. április 17. (85 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Gyalui Jenő
Foglalkozása	művelődéstörténész, irodalomtörténész, szakíró, szépíró
Tisztsége	könyvtárigazgató
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Zsidó származású családban született, de az 1929-es Magyar zsidó lexikon már kikeresztelkedettként tartotta számon. A kolozsvári Református Kollégiumban tett érettségi vizsga után előbb Budapesten orvostanhallgató, majd tanulmányait megszakítva a kolozsvári egyetemre iratkozott át, ahol 1891-ben magyar és francia nyelv- és irodalomból szerzett doktorátust.

Miután már 1882-től a kolozsvári Magyar Polgár és különböző budapesti lapok külső munkatársa, Petelei István 1886 áprilisában a Kolozsvári Közlönyhöz szerződtette, itt tanulta meg az újságírást, s később is barátság fűzte mesteréhez. Rövid ideig a Magyarság éjjeli, majd ennek megszűnte után az Erdélyi Híradó segédszerkesztője volt; 1891-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz kapott kinevezést. 1892 és 1902 között sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét.

Az 1890-es évek végén hosszabb tanulmányúton meglátogatta Németország, Svájc, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia és Ausztria nevezetesebb közkönyvtárait. Tapasztalatait a Külföldi szakkönyvtárakról című könyvében (Kolozsvár, 1900) összegezte: ezeket felhasználták a kolozsvári Egyetemi Könyvtár új épületének tervezési munkálataiban. 1901-től tizennyolc éven át mint egyetemi magántanár a könyvtártudomány tárgyköréből tartott előadásokat a kolozsvári egyetemen, s főként a köz- és népkönyvtárak hálózatának kérdésével foglalkozott. A brüsszeli Institut International de Bibliographie tagjává választották, 1911-ben pedig Erdélyi Páltól átvette a könyvtár igazgatását, megtartva tisztségét 1926-os nyugdíjaztatásáig.

Munkássága

Kapcsolata a hírlapírással könyvtárosi működése idején sem szakadt meg. Művelődési, irodalmi vonatkozású cikkei, franciából, angolból és németből készített műfordításai továbbra is megjelentek a lapokban; Guy de Maupassant első erdélyi magyar tolmácsolói közé tartozott. 1906-ban az egyetemi tanárok alapította Erdélyi Hírlap egyik szerkesztője volt. Mint Rákosi Jenő lapjának, a Budapesti Hírlapnak kolozsvári levelezője 1916-ban szinte párbajjal végződő sajtóvitába keveredett Ady Endrével.

Nyugalomba vonulása után fokozott irodalmi tevékenységbe kezdett. Cikkei, tanulmányai főként a romániai magyar időszaki sajtóban jelentek meg, rendszeresen tartott előadásokat a különböző irodalmi és közművelődési társaságok felolvasó ülésein. Munkásságáért az EIT – amelynek alapításában részt vett – 1937-ben tiszteletbeli elnökévé választotta. A KZST, a Romániai Pen Club Erdélyi Magyar Tagozata, a Károli Gáspár Irodalmi Társaság, valamint a budapesti Petőfi Társaság tagja volt. Sokat tett Kolozsvár és környéke irodalmi emlékeinek megmentéséért; hagyatékából kerültek közgyűjteménybe a Hesdáton készített román népi fametszetek eredeti dúcai.

Mint szépíró a századvég tárcanovella műfajának franciás könnyedségű művelője volt. Írt színpadi műveket is, ezek jobbára Kolozsvárt kerültek színpadra az 1890-es években. Maradandóbb értékű Petelei István addig kiadatlan novelláinak megjelentetése két kötetben (1912), Jókai Kolozsvárt című hatrészes cikke a Keleti Újságban (1925) s az Ellenzék 1927–29. évfolyamaiban megjelent A régi Kolozsvár című emlékezéssorozata. Több százra rúgó cikkeinek, műfordításainak és eredeti szépirodalmi műveinek hozzávetőlegesen teljes jegyzékét az Irodalmi munkásságom 1882–1923 és Hatvanéves irodalmi munkám 1882–1942 című önkönyvészeti kiadványaiban sorolta fel.

Művei

• Az első erdélyi magyar hírlap; Közművelődési Ny., Kolozsvár, 1890
• Apáczai Csere János életrajzához és műveinek bibliográfiájához. Tanulmány; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1892
• Kolozsvári kalauz; Erdélyrészi Kárpátegyesület, Kolozsvár, 1894
• Nálunk vidéken. Humoros elbeszélések és rajzok; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1895
• A szabadító. Regény; Singer-Wolfner, Bp., 1896 (Egyetemes Regénytár VII.)
• Külföldi közkönyvtárakról. Tanulmány Németország, Svájc, Franciaország, Anglia, Hollandia, Belgium és Ausztria nevezetesebb közkönyvtárairól; Ajtai, Kolozsvár, 1900
• Legkedvesebb könyveim; Singer-Wolfner, Bp., 1903
• Látomány az éjszakában és más történetek; Budapesti Hírlap Ny., Bp., 1904
• Petelei Istvánról; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1912
• Petelei István negyven levele Gyalui Farkashoz (klny. az Erdélyi Helikonból, Kolozsvár, 1928)
• A magyar színészet székely nagyjai (klny. a Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyvéből, Kolozsvár, 1929)
• A Döbrentei-pályázat és a Bánk bán (ETF 32. Kolozsvár, 1931)
• Irodalmi munkásságom. (1882—1933.) Cluj-Kolozsvár, 1933
• Az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság ötven éve. 1888–1938 (Kolozsvár, 1939)
• Gróf Teleki Sándor regényes élete (Budapest, 1940)
• Letűnt világ (Újfalvy Sándor életének regénye, Kolozsvár, 1940)
• Mezőkövesdi Újfalvy Sándor Emlékiratai (szerkesztésében és kiegészítéseivel, Kolozsvár, 1941)
• Hatvanéves irodalmi munkám 1882–1942 (Kolozsvár, 1943)
• Emlékirataim, 1914–1921 (Kolozsvár, Művelődés, 2013)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  

További információk

• György Lajos: Dr. Gyalui Farkas. Kolozsvár, 1935
• Remete László: Gyalui Farkas : 1866–1952. A könyvtáros, Budapest, 1964/2.
• Petelei István irodalmi levelezése. Sajtó alá rendezte Bisztray Gyula. 1980. 38 levél Gyalui Farkashoz
• Gaal György: Egy könyvtárigazgató emlékiratai, Helikon, 2014. november 10. Online hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I–IV. kötet. Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1929–1931.   [2]
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [3]
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [4]