Libik György

magyar antifasiszta ellenálló, síző

Libik György (Rózsahegy, 1919. október 18.[* 1]Budapest, 1995. január 23.) síelő, gépészmérnök, antifasiszta ellenálló.

Libik György
Született 1919. október 18.
Rózsahegy
Elhunyt 1995. január 23. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása

Családja, származásaSzerkesztés

Apja székely református származású családból származó gépészmérnök volt. Anyja felvidéki zsidó családból származott, 1944-ben deportálása előtt öngyilkos lett. Öccse Libik András filmrendező.

Első felesége (1944–1946) Szent-Györgyi Albert lánya, Szent-Györgyi Kornélia volt. Második felesége (1952–1970?) Glemba Mária, volt, tőle szintén elvált.

TanulmányaiSzerkesztés

A budapesti I. kerületi Werbőczy István Reálgimnáziumban érettségizett 1937-ben, 1946-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. A párizsi Ecole Centrale des Arts et des Manufactures(wd) hallgatója volt 1946 és 1947 között.

PályafutásaSzerkesztés

Egyetemi tanulmányai alatt Svájcban végzett szakmai gyakornoki munkát. 1943-ban hazatérve bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba, amelyben együttműködött Raoul Wallenberggel valamint Major Tamással is.

1945 és 1956 között különböző munkahelyeken vezető mérnöki és kutatói beosztásokat töltött be.

Az 1956-os forradalom alatt (1956. okt. 24.–1956. nov. 5.) a Parlament Dolgozói Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A Nagy Imre-kormány I. osztályú követségi tanácsosnak nevezte ki. Forradalmi bizottsági elnökként és kinevezett bécsi követségi tanácsosként részt vett a Semlegességi Nyilatkozat megszövegezésében.

A forradalom leverése után Svédországba menekült, ahol folytatta szakmai pályafutását. Kutatómérnökként tevékenykedett, a Svéd Mérnökök Szövetsége képviseletében a Svéd Feltalálói Díj egyik alapító volt. Az emigrációban Kéthly Anna köréhez tartozott. Több tucat levelet váltottak, amelyek a magyar forradalom nemzetközi elismertetéséért folyó küzdelemről és a magyarországi emigráció összefogásáért végzett tevékenységről szóltak.

1989-ben hazatért Magyarországra és svéd–magyar vegyes vállalatot alapított, valamint jelentős szerepet játszott több svédországi nagyvállalat (mindenekelőtt a Volvo) magyarországi megjelenésében. Magyarországi visszatelepülése után bekapcsolódott a magyar szakmai és politikai közéletbe.

Sportolói karrierjeSzerkesztés

A Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC, 1939–1946), az Előre SE (1946–1953), a Budapesti Lokomotív síelője (1955), ill. a Budapesti Dózsa síelője (1956) és motorversenyzője (1949–1951) volt.

Az 1940-es évek ismert sísportolója volt, néhány versenyen az egyik legjobb svájci síelőt, Luc Nigglit (1920–1993) is legyőzte. A második világháború után a magyar téli olimpiai csapat kapitányának is megválasztották

Síelésben a St. Moritz-i téli olimpia résztvevője (1948: lesiklás, műlesiklás). Kétszeres magyar bajnok lett 1950-ben (műlesiklás és alpesi összetett), valamint 15-szörös csapatbajnok síelésben. A magyar alpesi síválogatott tagja (1947–1956), valamint az úgynevezett tatai olimpiai sztrájk szervezője volt 1951-ben.

Sportvezetőként a Magyar Sí Szövetség (MSSZ) ideiglenes intéző bizottságának tagja (1945), az MSSZ elnöke (1956–1957).

EmlékezeteSzerkesztés

Még életében közzétette Standeisky Éva a Kéthly Annával váltott leveleit A Hiány c. lap Kéthly Anna-emlékszámában, 1990-ben. Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi.

Emlékére a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete 2013-ban Libik György-díjat alapított. A díjat azok vehetik át, akik „a szabadságért és a demokráciáért kockázatot vállalnak és szembeszállnak az erőszak, a rasszizmus és a diktatúra képviselőivel.” A díjat Ságvári Endre halálának évfordulóján adják át (júl. 27-én, Ságvári Endre lelövésének színhelyén, a Remiz étteremben).

ElismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Szabadságrend ezüst fokozata (1948)
  • Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950).

Társasági, egyesületi tagságaiSzerkesztés

  • A MTESZ alapító tagja (1946-tól), uo. a központi műszaki tudományos bizottság elnöke (1950–1951), a Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Atomenergia Bizottság alapító tagja (1956).
  • A budapesti Wallenberg Társaság (1988-tól),
  • Kéthly Anna Társaság (1991-től)
  • a Magyar Ellenállási Szövetség alapító tagja (1991-től),
  • a Bajcsy-Zsilinszky Társaság tagja.
  • A Svéd Mérnökök Szövetsége
  • Svéd Parlamenti Képviselők és Tudósok Szövetsége
  • a svédországi Wallenberg Egyesület alapító tagja.

ÍrásaiSzerkesztés

  • Üzenet a lesiklásból/Besked från störtloppet. Kétnyelvű kiadvány. Az előszót írta: Anger, Per. (Borås, 1981 és Stockholm, 1981)
  • Utazás a peresztrojka Moszkvájában egy svéd kollégámmal. (Hitel, 1989. 14.)
  • Vendégségben Péter Gábornál, 1989. ápr. 30. (Népszabadság, 1990. szept. 29. és L. Gy. reakciója a cikke: 1990. okt. 8.).

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Egyes lexikonok téves születési adata: okt. 14. Önéletrajza szerint okt. 18-án született

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Libik György megmentette a becsületet. Legyőzte Nigglit. (Nemzeti Sport, 1943. febr. 22.)
  • Fehér Lajos: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. (Honvédelem, 1984. 11.)
  • Sárvári Márta: „A népre kell figyelni.” Wallenbergtől a vízlépcsőig. Beszélgetés Libik Györggyel. (Magyar Nemzet, 1988. dec. 19.)
  • Kéthly Anna levelei Libik Györgyhöz. Vál., szerk. Standeisky Éva. (Hiány, 1990. 12.)
  • A Kádár-korszak Svédországból nézve. Libik György levelei Kéthly Annához. (Magyar Nemzet, 1991. jún. 3.)
  • Garami László: Az élet elől nem lehet elutazni! Vagy mégis? (Új Magyar Hírek, 1991. 2.)
  • Kulcsár Péter: Minden diktatúra ellen. Kéthly Anna hívei. (Magyar Nemzet, 1991. márc. 1.)
  • Mikor érkezett a Volvo? Egy üzleti kapcsolatfelvétel története. (Köztársaság, 1992. 19.)
  • Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
  • Halálhír. (Népszabadság–Magyar Hírlap, 1995. jan. 25.)
  • Elhunyt Libik György. (Magyar Nemzet, 1995. jan. 25.)
  • Libik André: Szép lányok és terroristák. Visszaemlékezések. (Bp., Puedlo Kiadó, 2000; 2. átd. kiad. 2005).
  • Wisinger István: A Nobel-díjas kém. Athenaeum, 2016. Dokumentumregény. (Hiteles dokumentumok, adatok, kiegészítve az írói fantáziával.)