Major Tamás

(1910–1986) magyar színész, rendező, színházigazgató
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 22. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

Major Tamás (tasnádi Major-Maróthy) (Újpest, 1910. január 26.[3]Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató, kiváló művész.

Major Tamás
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában
Csigó László felvétele
Született1910. január 26.[1]
Újpest
Elhunyt1986. április 13. (76 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBeck Judit
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. május 17.)
  • az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1966. december 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1958. november 16. – 1963. február 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1963. február 24. – 1967. március 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1967. március 19. – 1971. április 25.)
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1930)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (42/1-A-12)
Színészi pályafutása
Aktív évek19301986
Híres szerepei

A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Római katolikus kisnemesi családba született. Apja Major Gyula György magyar királyi műszaki számvevő, anyja Papp Mária Rózsa Krisztina. Bátyja, Major Ákos 1945 előtt hadbíró volt, 1945–50 között pedig a háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei során számos halálos ítéletet hozott.[4] Felesége Beck Judit festőművész, grafikus, textil- és bábtervező volt.

Életpályája

szerkesztés

A Színművészeti Akadémián 1930-ban szerzett oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. 1939-től agitációs tevékenységet fejtett ki munkásotthonokban és gyűléseken a háborúba sodródás ellen, később pedig a háborúból való kilépés mellett. Kommunista szervezkedés miatt több alkalommal is feljelentették.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (19491953 és 19581971) és magas beosztású pártfunkcionárius (19571966). Gellért Endrével együtt vitték színre 1952-ben a második világháború utáni első Hamletet. Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Pályafutását utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták: Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Utolsó éveiben súlyos szembetegséggel küzdött (szürke hályog, retinaleválás).[5][6]

Politikai szerepe

szerkesztés

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakult meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején, október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak.

Főbb szerepei

szerkesztés

Főbb rendezései

szerkesztés

Játékfilmek

szerkesztés

Tévéfilmek, televíziós sorozatok

szerkesztés

Szinkronszerepei

szerkesztés

Rajzfilmek

szerkesztés

Hangjáték

szerkesztés
  • Földes Imre: Pántlika (1934)
  • Barabás Tibor: Kibontott zászlók (1953)
  • Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
  • Turner, David: Mr. Midway vasárnapja (1964)
  • Arisztophanész: Az akharnaibeliek (1965)
  • Brecht, Bertold: A vágóhidak Szent Johannája (1965)
  • Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
  • Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
  • Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
  • Vargha Balázs: Lilla és a varázsló (1965)
  • Illyés Gyula: Lélekbúvár (1966)
  • Hubay Miklós: Néró, a legjobb fiú (1967)
  • László Anna: Egy keresztespók tapasztalatai (1968)
  • Racine: Pereskedők (1968)
  • Rejtő Jenő: Barbara tejbár (1968)
  • Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné, vagyis a vénasszony szerelme (1969)
  • Homérosz: Odüsszeia (1970)
  • Vihar Béla: Az utas (1970)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1971)
  • Marlowe, Christopher: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
  • Molère: Scapin furfangjai (1972)
  • Jerzy Krzyszton: Alibi (1973)
  • Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni (1973)
  • Dahl-Lundberg: A lyukasztós bérlet (1974)
  • Nádasy László: Egy a sok közül (1974)
  • Szabó Magda: Tündér Lala (1974)
  • Balzac, Honoré de: Betti néni (1976)
  • Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék (1979)
  • Karc: 1982. őszi kiadás (1982)
  • Sajó András: Gulliver Írországban (1983)
  • Magnusson, Ove: Nyugdíjasok lázadása (1983)
  • Mándy Iván: Lebontott világ (1984)
  • Békés Pál: Körborz (1985)[8]

Díjai, elismerései

szerkesztés
 
Major Tamás emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 40. szám alatt
 
Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása

Emlékezete

szerkesztés
  • Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974 ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

  • A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság…” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Utolsó bemutatója. Katona József Színház, 1984. április 30.
  2. Az első rendezése. Nemzeti Kamaraszínház, 1939. december 16.
  3. Az utolsó rendezése. Budapesti Katona József Színház, 1983. december 23.
  1. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Berlini Művészeti Akadémia
  3. Újpest születési anyakönyv, 167/1910. folyószám
  4. Háborús és népellenes bőnösök népbírósági perei (1945–1950)
  5. Titusz, Fábián: „Kirúgni, fasiszta!” – Major Tamás története (magyar nyelven). „Kirúgni, fasiszta!” – Major Tamás története, 2016. május 8. (Hozzáférés: 2024. június 25.)
  6. Ádám, Sztankay: Kulissza 7. Major Tamás, akit az ÁVH vezetője képzett ki mozgalmárnak (magyar nyelven). ORIGO, 2017. június 29. (Hozzáférés: 2024. június 25.)
  7. A Frédi és Béni című rajzfilmsorozat 2. évad 32 epizódjából kiválasztott 6 részben.
  8. A körborz. Rádiólexikon. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

További információk

szerkesztés