Othello (színmű)

William Shakespeare színműve

Az Othello William Shakespeare 1603 körül íródott drámája a pusztító féltékenységről, amelyet gonoszok önös érdekeik szolgálatába állítanak.

Othello (The Tragœdy of Othello, the Moor of Venice)
Az Othello 1622-es kiadása
Az Othello 1622-es kiadása
Adatok
SzerzőWilliam Shakespeare
Műfajtragédia
Eredeti nyelvEarly Modern English
Szereplők
  • Othello
  • Desdemona
  • Iago
  • Michael Cassio
  • Emilia
  • Bianca
  • Brabantio
  • Roderigo
  • velencei dózse
  • Gratiano
  • Lodovico
  • Montano
Cselekmény helyszíneVelence
A Wikimédia Commons tartalmaz Othello témájú médiaállományokat.
Othello és Desdemona, Josiah Baydell XVIII. századi grafikáján

Cselekménye

szerkesztés

Othello, a tisztaszívű és érzékeny természetű mór hadvezér, ki a Velencei Köztársaság szolgálatában áll, végzetesen szerelmes Desdemonába, a gazdag velencei szenátornak, Brabantiónak egyetlen lányába, akit később titkon feleségül is vesz. Barbantio kezdetben nem szívesen veszi tudomásul lánya választottját, mi több még a szenátus előtt is eljárást kezdeményez, amiért szerinte Othello visszaélt vendégszeretetével, és elszerette leányát, de a mór ugyanolyan ékesszólással, mint amivel Desdemonát is meghódította meggyőzi szerelme valódiságáról a bírákat, Desdemona pedig apját, hogy a választottja az igaz szerelme.

Ezután kezdődnek azonban csak az igazi bonyodalmak. Othellót bízzák meg, hogy Cipruson szervezze meg a velenceiek védelmét a török hajóhad ellen, miután azt a köztársaság meghódította. Othello újdonsült arájával oda is utazik, megérkezésük után azonban kiderül, hogy egy vihar szétrombolta a török hajóhadat, így egy időre megszabadultak a közvetlen fenyegetéstől. Amikor viszont Othello kinevezi hadnaggyá bizalmasát és legjobb barátját, Cassiót, feltámad a féltékenység és gyűlölet Jágóban, Othello egy másik tisztjében, aki úgy érzi kora és tapasztalata miatt inkább kijárna neki az előléptetés. Ezért hát a jó emberismerettel rendelkező Jágó kigondol egy alattomos tervet: a szellemes és szórakoztató Cassiót, aki Desdemonának is jóbarátja, megpróbálja Othello előtt úgy beállítani, mint megbízhatatlan katona, aki ráadásul a feleségét is elcsábította.

Jágó fondorlatainak köszönhetően Cassió elveszti rangját és megbecsültségét Othellóval szemben, majd ebből az incidensből alakít olyan helyzeteket, melyekkel a kétkedés magvait hintheti el egyre jobban Othellóban, aki egyre féltékenyebb lesz Desdemonára azt gondolván, hogy megcsalja Cassióval. Végül eljut arra a lelkiállapotra, hogy kész asszonyát megölni. Közben Cassió megsebesül egy orgyilkos támadásában, akit Jágó küldött rá, de Cassió nem halt meg. Jágó megöli a Cassió által megsebesített orgyilkosát, hogy az ne beszélhessen, de a halottnál lévő levelek később lebuktatják Jágót. Ez idő alatt Othello őrjöngő féltékenységében egy párnával megfojtotta Desdemonát, de miután kiderül, hogy csupán Jágó mesterkedései hitették el vele az állítólagos viszonyt, összeomlik és öngyilkosságot követ el. Mindenki megdöbben a történteken, Jágót pedig Othello utódja parancsára kivégzik.

Ebből a drámából híresült el a féltékenység, mint „zöld szemű szörny”:

Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy! A zöldszemű szörny csak kacag az étken, Amelyből él.
– Jágó Othellónak

Az Othello fő forrása Giovanni Battista Giraldi Hecatommitti – Száz rege című mesegyűjteménye. Shakespeare ezt fejlesztette tovább. Giraldi történetében az egyetlen megnevezett szereplő Desdemona, a név görög jelentése szerencsétlen, az olasz pedig démontalan. A többi figura csak általánosságban van megnevezve úgymint: a kapitány, a Mór, vagy zászlós. Az eredeti történetben a zászlós epekedik Desdemona után, aki azonban elutasítja őt, ez sarkallta arra, hogy bosszút álljon. Othellóval ellentétben Giraldi mórja nem bánja meg szeretett feleségének megölését. Ezután a mór és a zászlós megszökik Velencéből és csak később ölik meg őket. Giraldi erkölcsi mondanivalóját Desdemona által fejezi ki; az (európai) nőknek oktalanság feleségül menni másik fajta fiaihoz.

Megjelenések

szerkesztés

A drámát 1621. október 6-án Thomas Walkley jegyezte be a Stationers Company könyveibe. Az első kvartó kiadást 1622-ben Thomas Walkley jelentette meg (a nyomtatást Nicholas Okes végezte) A velencei mór, Othello tragédiája (The Tragedy of Othello, the Moor of Venice) címen. Ezt hamarosan követte az első fólió kiadás, 1623-ban. Későbbi kvartó kiadások: 1630, 1655, 1681, 1695, és 1705. A dráma mind nyomtatott formában, mind pedig a színpadon népszerű Shakespeare mű volt és mai napig is az.

Bemutatók

szerkesztés

Az első biztosan ismert bemutató 1604. november 1-jén, a Whitehall Palace-ben, Londonban volt. Ezután 1610. április 30-án, a Globe Színházban; 1629. november 22-én és 1635. május 6-án a Blackfriars Színházban mutatták be.

Magyar fordításai

szerkesztés

Adaptációk

szerkesztés
 
K. Sz. Sztanyiszlavszkij Othello szerepében, 1896
 
Pálffy Tibor Othello szerepében, 2004

Az utóbbi két évszázad során 3 opera is készült Shakespeare drámájából:

Számos film dolgozta fel Othello történetét, a legfontosabbak:

További információk

szerkesztés
  • Othello Charles Lamb és Mary Lamb: Shakespeare-mesék