Lichtenstein József

(1837–1914) nagykereskedő, politikus, udvari tanácsos
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 29.

Homorogdi Lichtenstein József (Miskolc, 1837. április 14. – Miskolc, 1914. január 20.) nagykereskedő, politikus, udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, Lichtenstein László főispánnak az apja.[1]

Lichtenstein József
Született1837. április 14.
Miskolc
Elhunyt1914. január 20. (76 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Házastársanagyéti Darvas Malvin (1855–1930)
GyermekeiLichtenstein László
Foglalkozásapolitikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1875–1878)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lichtenstein József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja és származása

szerkesztés

Apja, idősebb Lichtenstein József (18021852) miskolci kereskedő, anyja Skargay Rozina (18061869) volt.[2] idősebb Lichtenstein József Miskolcon született, és kiváló kereskedő volt, 1825-ben alapította a régió legnagyobbjává váló kereskedőházát.[3] Lichtenstein József földbirtokos, miskolci nagykereskedő 1902. január 29-én magyar nemességet, valamint a "homorogdi" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[4]

Házassága és leszármazottjai

szerkesztés

A még polgári származású igen jómódú Lichtenstein József előkelő házasságot kötött; 1872. május 8-án,[5] Miskolcon feleségül vette az előkelő nemesi származású nagyréti Darvas Malvina (18551930) kisasszonyt,[6] akinek a szülei nagyréti Darvas Imrének (18221901), Abaúj, majd Abaúj-Torna vármegye főispánja, valamint négyesi Szepessy Malvin (18381880) voltak.[7] Az anyai nagyszülei négyesi Szepessy László (17971853), Borsod vármegye alispánja, földbirtokos,[8] és ragyolczi Csoma Terézia (18091867) voltak.[9] Lichtenstein József és Darvas Malvine frigyéből született:

Élete, munkássága

szerkesztés

A fiú József 15 éves volt, amikor elhunyt apja. A miskolci evangélikus algimnáziumban tanult, felsőbb tanulmányait családi és városi segítségével folytatta, a kereskedést Bécsben tanulta ki (kereskedelmi alkalmazott is volt). Apja üzletét (Lichtenstein és Fűrész vaskereskedés) 1858-ban, 21 évesen vette át, de tanulmányait (közgazdaságtan, kereskedelem) továbbra is folytatta. Az 1860-as években, az Apponyi György által összehívott váltóügyi értekezletre meghívták az akkor már szaktekintély Lichtensteint. Az 1872-ben, a fővárosban megrendezett első közgazdasági kongresszuson állandó választmányi taggá választották, s hamarosan a bank- és adóügyek szakértőjének számított. 1874-ben egyik alapítója volt az Országos Iparegyletnek. Ebben az évben tagja lett a város képviselő-testületének, és haláláig az is maradt, emellett szakbizottságokban is tevékenykedett.

Amikor az 1870-es években (ismét) megindult a harc a város függetlenedéséért, Lichtenstein József e küzdelem egyik kiemelkedő személyisége volt, 1874. június 8-án ő javasolta a „maradvány úrbéri jogok” megváltását. A törvényhatósági jog megszerzésének történetét 1908-ban a „Miskolcz” királyi városságának története című munkájában foglalta össze. 1867-ben kezdeményezője és társalapítója volt a Miskolci Hitelintézetnek, később elnöke is lett, emellett több cégben töltött be fontos funkciókat (a Gőztéglagyár és a Borsod-Miskolci és debreceni István Gőzmalom elnöke, a Miskolci Villamossági Rt. igazgatósági tagja, a Miskolci Nemzeti Kaszinó alelnöke, 1875-ig a miskolci törvényszék kereskedelmi ülnöke, a Duna Biztosító társaság miskolci vezérügynökségének felügyelője stb.).

Szerepet vállalt az evangélikus egyházban is: a gimnázium pénztárnoka, 1871-ben egyházi felügyelő, 1876-tól esperességi felügyelő volt. A politika csak a gazdasági élet vonatkozásában érdekelte, de az 1875-ben fúzióval frissen alakult Szabadelvű Párt miskolci elnöke és országgyűlési képviselője lett (Horváth Lajossal együtt), ahol a közlekedési, bank- és közgazdasági bizottságában dolgozott. Emellett aktív tagja volt a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamarának, az általa szorgalmazott Osztrák-magyar Bank miskolci fiókjában váltóbíró, a Borsodmegyei Erdészeti Bizottságban elnök volt. 1878 júliusában ismét megválasztották országgyűlési képviselőnek, de három év múlva Mezei Ernővel szemben alulmaradt a választások során. Ekkor az országos politikától visszavonult, csak városi feladatokkal foglalkozott, mellette publikált. 1914-ben (máshol 1902-ben) nemesi címet kapott homrogdi előnévvel, majd a király udvari tanácsossá nevezte ki.

Első felesége Hornbrachner Mária volt, akitől két gyermeke született: József és Mária. Második feleségével, nagyréti Darvas Malvinal (1855–?) 1872-ben kötött házasságot. Öt gyermekük volt: Malvin (1873–1937), Imre (1874–?), László (1875–1949), Pál (1876–1949), Gyula (1879–1909).

76 éves korában hunyt el, a sajtó nagy tisztességgel emlékezett meg róla. A Miskolczi Napló 1914. január 22-i, a temetés napján megjelent számában így írt róla: „… legnagyobb tiszteletre és becsülésre érdemes az ő emléke, mely örökké élni fog és át fog szállni nemzedékről nemzedékre. Egyike volt ő a város legnagyobb fiainak.” Miskolc városa – emlékére – a Király utcát Lichtenstein utcára nevezte át (ami 1950-ben Ady Endre utca lett), a Miskolci Nemzeti Kaszinó pedig megfestette az arcképét. A mindszenti evangélikus temetőben nyugszik.

Főbb munkái

szerkesztés
  • Biztosítási ügy, különös tekintettel az egyházi biztosításra és toldalék a hazai biztosítási ügyről. Pest, 1865
  • Vélemény a magyar vidéki pénzintézetek reformja tárgyában. Miskolc, 1899
  • „Miskolcz” kir. városságának története. Miskolcz, Klein és Ludvig könyvnyomdája, 86 oldal, 1908