Ljubomir Krasztanov

Ljubomir Krasztanov[1] (cirill betűkkel Любомир Кръстанов; Pleven, 1908. november 15.Szófia, 1977. május 8.) bolgár meteorológus, geofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Meteorológiai és légkörfizikai munkásságával hozzájárult a felhő- és csapadékképződés folyamatának megértéséhez, emellett részben nevéhez fűződik a Sztranszki–Krasztanov-féle kristálynövekedési elmélet kidolgozása.

Ljubomir Krasztanov
Lyubomir Krastanov.png
Született 1908. november 15.
Plevna
Elhunyt 1977. május 8. (68 évesen)
Szófia
Állampolgársága bolgár
Foglalkozása
Iskolái Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem

ÉletútjaSzerkesztés

1927-től a Szófiai Ohridai Szent Kelemen Egyetem fizika–matematika szakán tanult, itt szerezte fizikusi diplomáját 1931-ben. 1932-től 1950-ig a bolgár Központi Meteorológiai Intézet légkörfizikai osztályának munkatársa volt. 1940-ben a Lipcsei Egyetem geofizikai és geológiai intézetében és collmi geofizikai obszervatóriumában végzett kutatómunkát. Meteorológiai intézeti munkájával párhuzamosan 1947-ben megbízták az akadémiai Fizikai Intézet légkörfizikai osztályának vezetésével. 1950-es moszkvai tanulmányútján szerzett tapasztalatai alapján 1950-ben megszervezte és 1959-ig igazgatóként irányította a Hidrometeorológiai Szolgálat – 1954 utáni nevén Hidrológiai és Meteorológiai Kutatóintézet – munkáját. 1959-ben megbízást kapott az akadémiai kutatóhelyként működő Geofizikai Intézet megszervezésére, s miután a kutatóintézet 1961-ben megkezdte a működést, Krasztanovot nevezték ki első igazgatójává.

Kutatói munkájával párhuzamosan 1947-től a szófiai egyetem meteorológiai és geofizikai tanszékének docense, 1951-től rendkívüli egyetemi tanára, 1958-tól 1974-ig pedig a tanszék vezetője volt, 1959-től rendes egyetemi tanári címmel. 1974-ben az oktatómunkával felhagyott, és a Geofizikai Intézetben végzett kutatómunkának szentelte életét. Az 1977. március 4-ei romániai, Vrancea megyei földrengés kapcsán vétett kommunikációs hibák miatt lemondott az intézet igazgatói tisztéről, s nem sokkal ezután meghalt.

MunkásságaSzerkesztés

Egyetemi tanárával, a fizikokémikus Ivan Sztranszkival való szakmai együttműködése határozta meg tudományos pályája első évtizedét. E korai években a kovalens kötést tartalmazó kristályok egyensúlyi állapotával, a szabályos illeszkedésű krisztallitok termodinamikai jellemzőivel, az ionkristályok növekedésével foglalkozott, e témakörben védte meg doktori disszertációját 1938-ban. Közös kutatási eredményeik alapján 1939-ben publikálták a Sztranszki–Krasztanov-féle elméletet, amelynek értelmében a kristályok felületén nem összefüggően, ún. szigetesen képződő vékonyrétegek állnak a kristálynövekedés hátterében.

Későbbi kutatásai elsősorban meteorológiai, légkörfizikai kérdésekre irányultak. Behatóan tanulmányozta a légköri víz fázisátalakulásait, ezzel tisztázta a légköri párolgás és kicsapás alapvető kérdéseit, a felhő- és csapadékképződés mikrofizikai mechanizmusát. Rámutatott a légköri kondenzációs magvak, tulajdonképpeni aeroszol részecskék szerepére, amelyeken a vízgőz kondenzációja, végső soron a felhőképződés megindul. Elkülönítette a légköri jégkristályok alapvető formáit (oszlop, prizma, piramis) és meghatározta további növekedésük szerkezeti sajátosságait. A Mescserszkij-féle áramlástani egyenletek segítségével leírta az áramlási sebesség, a légköri hőmérséklet és a csapadékképződés közötti összefüggéseket. Munkatársával, Dimitar Jordanovval közösen tanulmányozták a légköri turbulencia jelenségét, s újfajta megközelítésben világítottak rá a légkörben zajló egyensúlyi viszonyok egyes törvényszerűségeire.

Szervezőmunkájával hozzájárult a bolgár űrkutatás fejlődéséhez is. 1967-től részt vett a szocialista európai országok Interkozmosz néven futó űrkutatási programjában mint a bolgár nemzeti bizottság vezetője. A Geofizikai Intézetben külön ionoszféra-fizikai osztályt hozott létre, ahol ionoszférikus mérőműszerek és műholdas távközlési eszközök fejlesztése folyt. A Bajkonurból 1969-ben fellőtt Interkozmosz–1 műhold fedélzetén több itt kifejlesztett berendezés kapott helyet. 1972-ben ugyancsak szervezőmunkájának köszönhetően indult meg a szófiai egyetemen az asztrofizikusi és légkörfizikusi képzés.

Az Izvesztija na Geofizicsnija insztitut és a Balgarszko geofizicsno szpiszanie szakfolyóiratok szerkesztője volt. Magyarul is több tanulmánya jelent meg az Időjárás című folyóiratban.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1947-től a Bolgár Tudományos Akadémia levelező, 1961-től rendes tagja, 1959-től 1962-ig az akadémia elnökhelyettese, 1962 és 1968 között pedig elnöke volt. 1956-ban a Szovjet Tudományos Akadémia külső, 1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották, emellett tiszteletbeli tagja volt a Magyar Meteorológiai Társaságnak is. Részt vett a Meteorológiai Világszervezet tíztagú tanácsadó bizottságának munkájában is.

Tudományos érdemei elismeréseként két ízben, 1951-ben és 1980-ban (posztumusz) kapott Dimitrov-díjat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar szövegkörnyezetben gyakran találkozni nevének helytelen átírásával, a Lubomir Krasztanov, Lubomir Krisztanov és Ljubomir Krisztanov alakokkal.

ForrásokSzerkesztés

  • Ki kicsoda: Magyar életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Budapest: Kossuth. 1972. 302–303. o.  
  • Ki kicsoda: Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Budapest: Kossuth. 1975. 325. o.  
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 539. o. ISBN 963-9257-04-4  
  • Милен Замфиров: Академик Любомир Кръстанов[halott link]. In: Светът на физиката 2009. 1. sz. 82–96. o.