Lukács György (miniszter)

Erzsébetvárosi Lukács György (Nagyvárad, 1865. szeptember 10. – Budapest, 1950. szeptember 28.) magyar jogász, főispán, országgyűlési képviselő, vallás- és közoktatásügyi miniszter, eszperantista.

Lukács György
Portréja a Vasárnapi Ujság 1899. évi 18. számából.
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1905. június 19. – 1906. március 6.
Előd	Berzeviczy Albert
Utód	Tost Gyula
Született	1865. szeptember 10. Nagyvárad
Elhunyt	1950. szeptember 28. (85 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Nemzeti Munkapárt Egységes Párt Szabadelvű Párt
Szülei	Lukács György
Gyermekei	Lukács Miklós
Foglalkozás	politikus eszperantista
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács György témájú médiaállományokat.

Váci utca 38. Országos Tiszti Kaszinó. A felvétel 1934. március 19-én készült Percy Thomas Etherton ezredes előadása alkalmával, melyet a Mount Everest átrepüléséről tartott. Balról 1. Boér Elek egyetemi tanár, 2. Paikert Alajos múzeumigazgató, 3. báró Villani Lajos diplomata, 4. Dr. Cholnoky Jenő földrajztudós, 5. Lukács György jogász, miniszter, 6. József főherceg, 7. P. T. Etherton ezredes, 9. báró Perényi Zsigmond politikus, koronaőr. Jobbról 1. Auguszta főhercegasszony, 2. Horthy Miklós kormányzó, 4. Magdolna főhercegnő.

Élete

A nemesi származású erdélyi örmény erzsébetvárosi Lukács család sarja. A Lukács család 1760-ban kapott nemesi címet. Lukács György államtitkár (1820–1892) és Tar Krisztina fia. Jogi tanulmányainak befejeztével 1887-ben a Budapesti Egyetemen jogi doktorrá avatták.

Már 1885-ben tiszti rangot nyert. 1887-ben került a Magyar Királyi Belügyminisztériumba, ahol tíz éven át szolgált. Előbb mint fogalmazó-gyakornok, majd 1895-ben már miniszteri titkár volt, miután a belügyi közigazgatás minden ágában jártasságot szerzendő, ezen minisztérium minden osztályát végigszolgálta. A belügyminisztériumtól előterjesztett törvényhozási munkálatok majdnem mindegyikében tevékeny részt vett; jelesül ő dolgozta ki az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását, valamint az erre vonatkozó belügyminisztériumi utasításokat. Ugyancsak ő tanulmányozta a minisztérium megbízásából külföldön a különböző anyakönyvi rendszereket. Ezért a belügyminisztériumban felállított anyakönyvi ügyosztály élére állíttatott. 1896-ban a pótválasztások alkalmával Lukács László pénzügyminiszter az egri mandátumot tartva meg, Lukács Györgyöt az abrudbányai kerület választotta meg szabadelvű programmal képviselőjévé, amit egy cikluson át, 1901-ig töltött be.

1897-ben elkerült a belügyminisztériumtól, s 1897. március 23-ától Békés vármegye, majd 1901-től emellett Hódmezővásárhely főispánja is volt. Szerepe volt az agrármozgalmak letörésében, s a darabontkormányban 1905. június 18-tól a következő év márciusáig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1910-től 1818-ig a Nemzeti Munkapárt, majd 1922-től 1931-ig az Egységes Párt színeiben volt országgyűlési képviselő. A Horthy-korszakban az Interparlamentáris Unió mellett a Népszövetségi Ligák Uniójában is működött.

Elnöke volt az Országos Képzőművészeti Társulatnak, továbbá harmadik, egyben utolsó ügyvezető elnöke a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak, s 1927-től a Magyar Revíziós Liga ügyvezető elnöki posztját is betöltötte.

1950-ben halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Fő művei

• A francia közigazgatás szervezete (Bp., 1894; Ism. Nemzetgazdasági Szemle)
• Anyakönyvezetés külföldön és nálunk (Bp., 1894; Különnyomat a Magyar Közigazgatásból.)
• Az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi törvényczikk magyarázata (Bp., 1895)
• Az egyházi politikai törvények és vonatkozó összes jogszabályok kézikönyve (Bp., 1896)
• Beszéde az abrudbánya-verespataki választókerület választóihoz 1897. jan. 26. Bpest.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  
• Lukács György. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. november 22.)
• Enciklopedio de Esperanto

További információk

• Békésmegyei fejek 1929. Szerk. Gergely Gábor Arnold. Békéscsaba, [1929.] Corvin ny.
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok. Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2002.
• Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja, 1873-1950. Országgyűlési, nemzetgyűlési képviselők, felsőházi tagok, polgármesterek, főispánok. Szerk. Kovács István. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2003.
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
• A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
• Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
• Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993.
• Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Bp.], Dante-Pantheon, 1936.
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 333. o. ISBN 963-547-414-8  

Elődje:
br. Tallián Béla

Békés vármegye főispánja
1897. március 23. – 1905. június 18.

Utódja:
dr. Krcsmarik János