Csillagfürt

növénynemzetség
(Lupinus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 10.

A csillagfürt (Lupinus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának Faboideae alcsaládjába tartozó nemzetség. A nemzetség tudományos nevének jelentése: „farkas-”, ami a levelek farkaslábnyomra emlékeztető alakjára,[1] vagy esetleg arra a téves vélekedésre utal, hogy a csillagfürtök kizsákmányolják a talaj erőforrásait.[2]

Csillagfürt
Évelő csillagfürt (Lupinus perennis)
Évelő csillagfürt (Lupinus perennis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae)
Nemzetség-
csoport
:
Genisteae
Alnemzetség-
csoport
:
Lupininae
Nemzetség: Lupinus
L.
Fajok

2 alnemzetség, kb. 200 faj, lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csillagfürt témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagfürt témájú médiaállományokat és Csillagfürt témájú kategóriát.

A nemzetség fajainak számát egyes kutatók akár 1000-re is teszik, amit a csillagfürt széles körű elterjedtsége magyaráz mind földrajzilag, mind élőhelyek szempontjából – de a kutatók többsége egyetért abban, hogy a szinonim nevek kizárásával a csillagfürtfajok száma nem haladja meg a 200-at. Földrajzi elkülönülésük és határozott morfológiai eltérések alapján a génusz két alnemzetségre bontható: a Platycarpos alnemzetség diverzitásának központja a nyugati félgömbön, Dél-Amerikában és Észak-Amerika nyugati részén, a Lupinus alnemzetségé pedig a keleti félgömbön, a Mediterráneumban és Afrikában található.[3]

Csillagfürt levelei alulról

Főleg lágy szárú, 30–150 cm-esre megnövő évelő növények tartoznak ide, de van néhány egyéves faj is, kis részük pedig akár 3 méteresre megnövő cserje, egyetlen, mexikói (Oaxaca állam) 8 méter magasra növő, 20 cm törzsátmérőjű fa (Lupinus jaimehintoniana) található a nemzetségben.

Főgyökérrendszerük vagy proteoid/clusteres (a próteafélékről), nem-mikorrhizás gyökérrendszerük van (szorosan pakolt, 2–5 cm-es oldalágú gyökérágakkal), az előbbi esetben a gyökerek 1-2 méter mélyre elérnek, főleg a főgyökéren nitrogénfixáló baktériumokatBradyrhizobium sp. (Lupinus) – tartalmaznak.

Levele könnyen felismerhető, jellemző formájú, színe halványzöldtől szürkészöldig terjedő, számos fajban (gyakran sűrűn álló) ezüstös szőrökkel. A levéllemez általában tenyeresen 5-28 levélkére osztott, néhány, az USA délkeleti területein élő fajnál pedig egyetlen levélkére redukált. A levélkék formája változó, egyes fajoknál lándzsás, másoknál különböző mértékben tojásdad.

A virágok felálló száron, tömött vagy nyitott fürtvirágzatot alkotnak, minden egyes virág 1–2 cm hosszú, tipikus borsóvirág alakúak egy felső „zászlóval”, két oldalsó „szárnnyal”, és két alsó párta pedig összeforrva a „tőkesúlyt” alkotja. A virág alakja miatt angol nyelvterületen számos fajt „bluebonnet” (kerek skót sapka) vagy „quaker bonnet” névvel illetnek.

A termés számos magot tartalmazó hüvely.

Jellemző a csillagfürtökre a másodlagos anyagcseretermékek képződése, különösen izoflavonok, toxikus alkaloidok, pl. lupinin, spartein. A csillagfürt jól megköti a levegőben lévő nitrogént, ezért használható trágyázás helyett. A csillagfürtöt elszórják a földbe, majd amikor kb. 10 centire megnőtt, beleszántják. Ez a fajta trágyázás nem elterjedt, mert arra az évre haszonnövényeket termelni abban a földben már nem lehet. Az egyik legegyszerűbb trágyázási forma a föld termőképességének visszaállítására, de sajnos komoly kiesést okoz a termelékenységben.[forrás?]

Termesztése

szerkesztés
Legnagyobb csillagfürttermelők
2021
(Számok tízezer tonnában)
1.   Fehéroroszország 1102
2.   Ausztrália 865
3.   Lengyelország 221
4.   Oroszország 69
5.   Marokkó 56
6.   Németország 53
7.   Chile 37
8.   Görögország 15
9.   Peru 15
10.   Franciaország 15
22.   Magyarország 0,02
..
Föld összesen 2482
Forrás: FAO[4]

A csillagfürt egy olyan növény, amelyet számos helyen termesztenek a világban. 2021-ben a csillagfürtöt több mint 20 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 2,4 millió tonnát.

A világ legnagyobb csillagfürt termelői közé tartozik Fehéroroszország, Ausztrália, Lengyelország, Oroszország és Marokkó. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Fehéroroszország és Ausztrália az éves termés több mint felét (79%) adták a világ csillagfürt termelésének.

A csillagfürtöt a mezőgazdaságban főleg magas fehérjetartalommal bíró takarmánynövényként termesztik. A talajjal szemben meglehetősen igénytelen növény, szinte minden mészszegény talajon megterem.[5]

 
Lupinus polyphyllus
  1. Palibin, I.V. 1945. Fl. USSR, (in Russian). Moscow - Leningrad, 11:48.
  2. Robert W. Freckmann Herbarium: Lupinus polyphyllus. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  3. Ainouche, A-K and R.J. Bayer. 1999. Phylogenetic relationships in Lupinus (Fabaceae: Papilionoideae) based on internal transcribed spacer sequences (ITS) of nuclear ribosomal DNA. American Journal of Botany 86: 590-607.
  4. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  5. https://agraragazat.hu/hir/csillagfurt-egy-igeretes-noveny/
  • Boguslav S. Kurlovich: Lupins – geography, classification, genetic resources, and breeding; ISBN 9785867410346; online olvasható: [1] vagy [2]

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lupin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.