Német márka (1871–1919)

A márka (németül Mark, jele: ℳ, vagy Mk) a Német Császárság pénzneme 1871 és 1919 között. 1871 és 1914 között mint Reichsgoldwährung (birodalmi aranyvaluta) klasszikus aranystandardú fizetőeszköznek számított, ezért retronim kifejezéssel aranymárkának (Goldmark) is nevezik, 1914-et, az első világháború kitörését követően, noha valutareform nem történt, az aranystandard megszűnése miatt már nem beszélhetünk aranymárkáról. 1871-ben 1 egyleti tallér (Vereinstaler) = 3 márka árfolyamon került bevezetésre. 1919-ben a hiperinflációs papírmárka (Papiermark) váltotta fel. A jegybank szerepét a Reichsbank (Birodalmi Bank) töltötte be ugyanakkor a német állam is bocsátott ki papírpénzeket a Reichsschuldenverwaltung hivatalán keresztül (Reichskassenschein, Darlehenskassenschein), valamint összesen harminckét kereskedelmi banknak (például Badische Bank, Bayerische Notenbank, Sächsische Bank zu Dresden, Württembergische Notenbank) is volt exkluzív, papírpénz kibocsátási joga.

Márka (Mark)
100 márkás bankjegy előoldala (1908)
1 márkás ezüstérme
Devizajel	ℳ
Ország	Német Birodalom
Használat kezdete	1871.
Bevonás ideje	1919.
Váltópénz
pfennig	1/100
Érmék
Használatban	1, 2, 5, 10, 20, 25, 50 pfennig 1, 2, 3, 5, 10, 20 márka
Bankjegyek
Használatban	5, 10 , 20 , 50 , 100, 1000 márka
Kibocsátó
Központi bank	Reichsbank
A Wikimédia Commons tartalmaz Márka témájú médiaállományokat.

Porosz egyleti tallér (Vereinstaler) I. Vilmos porosz király, később 1871-től német császár és a Porosz Királyság címerének ábrázolásával. A márkát 1871-ben 1 Vereinstaler = 3 márka árfolyamon vezették be. A különféle német egyleti tallérok egyedüli érmeként, 3 márka névértékben a márka bevezetése után is forgalomban maradtak.

A német aranystandard

A német márka aranystandardú valuta volt, a Reichsbank bankjegy kibocsátása egyharmad részben kötelezően arannyal kellett legyen fedezve, ez volt a valuta stabilitását biztosító Goldanker (aranyhorgony), továbbá a Reichsbank bankjegyei korlátlanul aranyérmékre, 5, 10 és 20 márkásokra voltak válthatóak a pénzintézetnél.

Nemzetközi jelentősége

Stabilitása és értékállósága ellenére a márkának sosem sikerült akkora nemzetközi jelentőségre szert tennie, mint majd a német márkának a II. világháborút követően. Nagy-Britannia a Brit Birodalom révén uralta a globális kereskedelmet, London pedig a világ első számú pénzügyi központjának számított, így a font sterling nemzetközi uralkodó pozíciója megingathatatlan volt a korszakban. A márka a Németországénál jóval gyengébb gazdasággal bíró Franciaország valutájához, a frankhoz képest is alárendelt szerepet játszott, mert a Latin Monetáris Unió létrehozásával biztosítva lett a frank második helye a valuták nemzetközi jelentőségének rangsorában a font sterling után.

Átváltási árfolyam

A márka a korszak többi európai aranystandardú pénzéhez hasonlóan igen stabil valuta volt. Középárfolyama 1913-ban így alakult:

Valuta	Árfolyam német márkában (1913)
1 brit font sterling	20,43 márka
1 osztrák-magyar korona	0,85 márka
1 orosz rubel	3,24 márka
1 amerikai dollár	4,19 márka
1 skandináv valutauniós (svéd, dán, norvég) korona	1,125 márka
1 holland gulden	1,69 márka
1 francia frank, belga frank, svájci frank, spanyol peseta, görög drachma, román lej, bolgár leva (Latin Monetáris Unió)	0,81 márka
1 török piaszter	5,715 márka

Érmék

Érmékből 1, 2, 5, 10, 20, 25, 50 pfenniges, valamint 1, 2, 3, 5, 10 és 20 márkás címlet létezett. Az érmék hátoldalán egységesen a birodalmi címer szerepelt, ennek két változatát használták, 1889-ig az első (kis sas - kleiner Adler), 1891-től pedig a második (nagy sas - großer Adler) címerváltozatot. Az 1 és 2 pfennigest bronzból, az 5, 10, 20, 25 pfennigest nikkelből verték, továbbá a korai 20 pfennigest, valamint az 50 pfennig, 1/2 márka (először 50 pfennig, később 1/2 márka értékjelzéssel verték) 1, 2, 3, 5 márkás érméket ezüstből, aranyból 5, 10 és 20 márkást hoztak forgalomba. Az arany és az ezüstérmék egyaránt 900 ezrelék finomságúak voltak, azaz 90 % nemesfém tartalommal rendelkeztek. Az arany 5 márkást csak 1877-1878-ban verték. A Német Császárságban az 1, 2, 5, 10, 20, 25, 50 pfenniges, 1 márkás érmék közösek voltak, a 2, 3, 5, 10 és 20 márkásokat azonban az euróérmékhez hasonlóan közös hátoldallal, de német államokként eltérő előoldallal verték. Az egyes német monarchiákban az előoldalon az aktuális uralkodó képmása szerepelt, a városállamokban (Hamburg, Bréma, Lübeck) pedig a város címere. Rendszeresen ezüst 2, 3, 5 márkást és arany 5, 10 és 20 márkást csak a nagy államok, a Porosz Királyság, a Szász Királyság, a Bajor Királyság, a Württembergi Királyság és a Badeni Nagyhercegség vertek, a többi kisebb kibocsátó csak alkalmanként adott ki érméket.

• 
  A német érméken 1889-ig használt első birodalmi címerváltozat, a kis sas (kleiner Adler) egy 1888-as 5 márkás ezüstérmén.
• 
  A német érméken 1891-től használt második birodalmi címerváltozat, a nagy sas (großer Adler) egy 1902-es 5 márkás ezüstérmén.

Bronz és nikkel váltópénzek

Az 1 és 2 pfenniges bronzból, míg a 10, a 20 és a 25 pfenniges nikkelből készült. A nikkel 20 pfennigessel az ezüst 20 pfennigest váltották le, majd később a 20 pfenniges címletet 25 pfennigesre cserélték le. Az I. világháború alatt, a színesfémhiány következtében alumíniumból, acélból és cinkből verték a váltópénzeket.

Ezüstérmék

A márka érméi közül ezüstből 20 pfenniges, 50 pfenniges, 1/2 márkás, 1, 2, 3, és 5 márkás érméket vertek. Az ezüst 20 pfenniges verés 1878-ban megszűnt, a 3 márkás bevezetésére pedig csak 1908-tól került sor. 1905-től 50 pfenniges helyett vele egyenértékű 1/2 márkást vertek.

Egységes ezüstérmék

A 20 és 50 pfenniges és az 1 márkás dizájnja egységes volt. Előoldalán értékjelzéssel, hátoldalán a birodalmi címerrel..

Névérték:	Súly:	Tiszta ezüsttartalom (színezüst)	Átmérő:
20 pfennig	1,111 g	1 g	16 mm
50 pfennig	2,778 g	2,5 g	20 mm
1/2 márka	2,778 g	2,5 g	20 mm
1 márka	5,556 g	5 g	24 mm

• 
  20 pfenniges ezüstérme előoldala.
• 
  20 pfenniges ezüstérme hátoldala.
• 
  50 pfenniges ezüstérme előoldala.
• 
  50 pfenniges ezüstérme hátoldala, a címer első változatával.
• 
  1/2 márkás ezüstérme előoldala, az 50 pfenniges helyett 1905-ben vezették be.
• 
  1/2 márkás ezüstérme hátoldala.
• 
  1 márkás érme előoldala.
• 
  1 márkás ezüstérme hátoldala, első címerváltozat.
• 
  1 márkás ezüstérme előoldala, 1915-ből.
• 
  1 márkás ezüstérme hátoldala, második címerváltozat.

A 2, 3 és 5 márkás ezüstérmék

Az ezüst 2, 3 és 5 márkásokat az euróérmékhez hasonlóan közös hátoldallal, de német államokként eltérő előoldallal verték. Az egyes német monarchiákban az előoldalon az aktuális uralkodó képmása szerepelt, a városállamokban (Hamburg, Bréma, Lübeck) pedig a város címere. A 3 márkást csak 1908-tól vezették be a még forgalomban lévő, az egyes német államok által 1871 előtt kibocsátott kerek 3 márkát érő 1 Vereinstaler érmék lecserélésére. Rendszeresen ezüst 2, 3, 5 márkást csak a nagy államok, a Porosz Királyság, a Szász Királyság, a Bajor Királyság, a Württembergi Királyság és a Badeni Nagyhercegség vertek, a többi kisebb kibocsátó csak alkalmanként adott ki ilyen érméket. 2, 3 és 5 márkás ezüstérméket az alábbi német államok bocsátottak ki: Porosz Királyság, Anhalti Hercegség, Badeni Nagyhercegség, Bajor Királyság, Braunschweigi Hercegség, Bréma, Hamburg, Hesseni Nagyhercegség, Lippei Fejedelemség, Lübeck, Mecklenburg-Schwerini Nagyhercegség, Mecklenburg-Sterlitzi Nagyhercegség, Oldenburgi Nagyhercegség, Reuß Idősebb-ág Hercegség, Reuß Ifjabb-ág Hercegség, Szász Királyság, Szász-Altenburg Hercegség, Szász-Coburg-Gotha Hercegség, Szász-Meiningen Hercegség, Szász-Weimar-Eisenach Nagyhercegség, Schaumburg-Lippe Fejedelemség, Schwarzburg-Rudolstadt Fejedelemség, Schwarzburg-Sondershausen Fejedelemség, Waldeck és Pyrmont Fejedelemség, Württembergi Királyság. 2, 3 és 5 márkásból rendszeresen vertek forgalmi emlékérméket is, ezeknek az előoldala volt eleinte eltérő, csak 1909-tól engedélyezték, hogy a hátoldaluk a forgalmi érméktől eltérő legyen, négyen stilizált birodalmi címerábrázolás szerepelt, egyen pedig, melyet 1913-ban, a Napóleon elleni felszabadító háború 100. évfordulójára adtak ki, a francia zsarnokságot jelképező kígyót széttépő német sas került.

Névérték:	Súly:	Tiszta ezüsttartalom (színezüst)	Átmérő:
2 márka	11,111 g	10 g	28 mm
3 márka	16,667 g	15 g	33 mm
5 márka	27,778 g g	25 g	38 mm

• 
  Német, porosz 2 márkás ezüstérme előoldala I. Vilmos német császár és porosz király portréjával.
• 
  Német, porosz 5 márkás, 1888-as ezüstérme előoldala III. Frigyes német császár és porosz király portréjával.
• 
  Német, porosz 1907-es 5 márkás ezüstérme előoldala II. Vilmos német császár és porosz király portréjával és a birodalmi címer második változatával
• 
  Német, porosz 5 márkás ezüst forgalmi emlékérme előoldala I. Frigyes porosz király és II. Vilmos portréjával. 1901-ben a Porosz Királyság létrejöttének 200. évfordulójára verték, 460 000 példányban.
• 
  Német, porosz 5 márkás ezüst forgalmi emlékérme hátoldala, a Napóleon elleni felszabadító háború 100. évfordulójára adtak ki, a francia zsarnokságot jelképező kígyót széttépő német sas ábrázolásával. Előoldalán II. Vilmos portréja szerepelt.
• 
  Német, anhalti 2 márkás, 1876-os ezüstérme előoldala I. Frigyes anhalti herceg portréjával.
• 
  Német, badeni 5 márkás ezüstérme előoldala I. Frigyes badeni nagyherceg portréjával.
• 
  Német, bajor 2 márkás, 1880-as ezüstérme előoldala II. Lajos bajor király portréjával.
• 
  Német, mecklenburg-sterlitzi 2 márkás, 1905-ös ezüstérme előoldala V. Adolf Frigyes nagyherceg portréjával.
• 
  Német, hamburgi 2 márkás ezüstérme előoldala Hamburg címerével. A brémai, hamburgi, lübecki 2, 3 és 5 márkások érdekessége, hogy mindkét oldalukon címer szerepel, az előoldalon az adott városé, a hátoldalon pedig a Német Birodalomé.

Aranyérmék

Aranyból 5, 10 és 20 márkás érméket vertek, 900 ezrelék finomságú aranyból. Az arany 5, 10 és 20 márkásokat az euróérmékhez hasonlóan közös hátoldallal, a birodalmi címerrel, de német államokként eltérő előoldallal verték. Arany 5 márkás kibocsátására csak 1877-ben és 1878-ban került sor. Az egyes német monarchiákban az előoldalon az aktuális uralkodó képmása szerepelt, a városállamokban (Hamburg, Bréma, Lübeck) pedig a város címere. Rendszeresen arany 10 és 20 márkást csak a nagy államok, a Porosz Királyság, a Szász Királyság, a Bajor Királyság, a Württembergi Királyság és a Badeni Nagyhercegség vertek, a többi kisebb kibocsátó ( Anhalti Hercegség, Braunschweigi Hercegség, Bréma, Hamburg, Hesseni Nagyhercegség, Lippei Fejedelemség, Lübeck, Mecklenburg-Schwerini Nagyhercegség, Mecklenburg-Sterlitzi Nagyhercegség, Oldenburgi Nagyhercegség, Reuß Idősebb-ág Hercegség, Reuß Ifjabb-ág Hercegség, Szász-Altenburg Hercegség, Szász-Coburg-Gotha Hercegség, Szász-Meiningen Hercegség, Szász-Weimar-Eisenach Nagyhercegség, Schaumburg-Lippe Fejedelemség, Schwarzburg-Rudolstadt Fejedelemség, Schwarzburg-Sondershausen Fejedelemség, Waldeck és Pyrmont Fejedelemség) csak alkalmanként és kisebb, vagy elenyésző mennyiségben adott ki ilyen érméket.

Névérték:	Súly:	Tiszta aranytartalom (színarany):	Átmérő:
5 márka	1,9912 g	1,7921 g	17 mm
10 márka	3,9825 g	3,5842 g	19,5 mm
20 márka	7,9649 g	7,1684 g	22,5 mm

• 
  Német, hamburgi 1877-es 5 márkás aranyérme közös hátoldala, a birodalmi címer első változatával, előoldalán Hamburg város címere volt látható. Az 5 márkás aranyérmét csak 1877-ben és 1878-ban verték. Súlya alig 2 gramm volt.
• 
  Német, porosz 1880-as 10 márkás aranyérme közös hátoldala, a birodalmi címer első változatával, előoldalán I. Vilmos német császár és porosz király portréja szerepelt.
• 
  Német, badeni 1906-os 10 márkás aranyérme közös hátoldala a birodalmi címer második változatával, előoldalán I. Frigyes badeni nagyherceg portréja szerepelt.
• 
  Német, württembergi 1874-es 20 márkás aranyérme közös hátoldala, a birodalmi címer első változatával, "20 M" értékjelzéssel. Előoldalán Károly württembergi király portréja szerepelt.
• 
  Német, bajor 1874-es 20 márkás aranyérme közös hátoldala, a birodalmi címer első változatával, "20 MARK" értékjelzéssel. Előoldalán II. Lajos bajor király portréja szerepelt.
• 
  Német, szász 1903-as 20 márkás aranyérme közös hátoldala, a birodalmi címer második változatával, előoldalán I. György szász király portréja szerepelt.
• 
  Német, porosz 1914-es 20 márkás aranyérme közös hátoldala, a birodalmi címer második változatával, előoldalán II. Vilmos német császár és porosz király második, egyenruhás portréváltozata szerepelt.

Papírpénzek

A német jegybank szerepét 1871-1876 között a Königlich-Preußische Hauptbank (Porosz Királyi Főbank, vagy csak Preußische Bank - Porosz Bank), 1876. január 1-től pedig a Reichsbank (Birodalmi Bank) töltötte be, mellette kisebb mennyiségben államjegyek is forgalomba kerültek a Reichsschuldenferwaltung (Birodalmi Adósságkezelő Hivatal) által. Továbbá egyre csökkenő számban kereskedelmi bankok is bocsáthattak ki nagy címletű, 100, 200, 500 és 1000 márkás bankjegyeket. 1873-ban még harminckét ilyen kereskedelmi bank volt, számuk 1914-re azonban négyre csökkent.

A Königlich-Preußische Hauptbank (Királyi Porosz Főbank) kibocsátásai

A jegybank szerepét betöltő Königlich-Preußische Hauptbank 1874-ben 100, 500 és 1000 márkás címleteket bocsátott ki.

A Reichsbank (Birodalmi Bank) kibocsátásai

A Reichsbank 1876-ben kezdte meg működését, gyakorlatilag a porosz Königlich-Preußische Hauptbank utódaként. Bankjegyei egészen 1914. augusztus 4-ig szabadon átválthatóak voltak arany 5, 10 és 20 márkás érmékre. Először 1876-ban csak 100 és 1000 márkás címleteket bocsátott ki, ezek a Königlich-Preußische Hauptbank 1874-es sorozatú papírpénzeivel teljesen megegyező nyomattal készültek, de már a Reichsbank nevében, a porosz királyi helyett a német birodalmi címerrel. 1883-tól új típusú 100 márkást nyomtattak (blauer Hunderter - kék százas), melyet egészen 1908-ig bocsátottak ki. 1908-tól új, jóval nagyobb méretű (207 x 102 mm) 100 márkást, az ugyancsak kék színű "flottaszázast" (Flottenhunderter) vezették be. 1884-től az 1000 márkást is lecserélték. A 20 és az 50 márkás címleteket csak 1906-tól hozták forgalomba a 20 és 50 márkás Reichskassenschein államjegyek lecserélésére. 1914-től az I. világháborús hadi kiadások következtében drasztikusan megnövekedett igény miatt az 1883-as széria 1908-as évszámváltozatú 100 márkását (blauer Hunderter) újra nyomtatni kezdték, párhuzamosan az 1910-es flottaszázassal. 1919-ben pedig az 1908-as 100 márkást (blauer Hunderter) és az 1910-es sorozatú 100 (Flottenhunderter) és 1000 márkásokat szintén újra nyomtattak, de az eredeti két piros Reichsbank címer és piros sorozatszámok helyett zöld színű Reichsbank címerekkel és zöld sorozatszámokkal. 1915-ben új 20 márkás debütált, 1918. októberében pedig az egyszerű, fekete keretes kivitele és az I. világháborús német vereség következtében csak "Trauerschein" (gyászbankjegy) néven illetett 50 márkás került forgalomba.

• 
  A Reichsbank 1914-es kiadású 20 márkás bankjegye, a típust 1906 és 1914 között nyomtatták. Mérete: 136 x 90 mm.
• 
  A Reichsbank 1883-as sorozatú 100 márkásának (blauer Hunderter) utolsó, 1908-as évszám változata. A típust 1883-1908, majd és 1914-1919 is között nyomtatták, az 1919-ben készületeken zöld színű Reichsbank címerek és zöld sorozatszámok láthatóak. Mérete: 160 x 105 mm.
• 
  A Reichsbank flottaszázas (Flottenhunderter) típusú 100 márkás bankjegyének előoldala. Nevét a hátoldalon, a Germániát megszemélyesítő allegorikus nőalak mögött úszó stilizált pre-dreadnought csatahajók miatt kapta. 1908, 1909 és 1910-es évszámmal nyomtatták. Méret: 207 x 102 mm.
• 
  A Reichsbank flottaszázas (Flottenhunderter) típusú 100 márkás bankjegyének hátoldala, Germánia mögött három stilizált pre-dreadnought csatahajóval.
• 
  A Reichsbank 1910-es kiadású, legnagyobb címletű, 1000 márkás bankjegye. A típust 1884 és 1910 közötti évszám változatokkal 1884 és 1922 között folyamatosan nyomtatták. Mérete: 187 x 110 mm.

A Reichsschuldenverwaltung (Birodalmi Adósságkezelő Hivatal) államjegyei

A német állam saját hatáskörében is kibocsátott állami kiadású papírpénzeket, azaz államjegyeket a Reichsschuldenverwaltung (Birodalmi Adósságkezelő Hivatal) által.

Reichskassenschein (birodalmi pénztárjegy)

A Reichsschuldenverwaltung által kiadott Reichskassenschein (birodalmi pénztárjegy) típusú államjegyek az utolsó sorozat kivételével viszonylag kis mennyiségben kerültek csak forgalomba. Ezeknek az államjegyeknek nem volt semmiféle nemesfém fedezetük, a német állam ígérvényei voltak, továbbá nem volt kényszerforgalmi jellegük, azaz elfogadásuk sem kötelező, de az állam jellemzően mégis beváltotta őket nemesfém (arany- vagy ezüstérmékre) egészen 1914-ig. 1874-ben 5, 20 és 50 márkás címleteket, összesen 120 millió márka értékben, majd 1882-ben teljesen új dizájnú 5, 20 és 50 márkást hoztak forgalomba. 1899-ben egy harmadik típusú 50 márkást nyomtattak. 1904-ben egy 5 márkás, 1906-ben pedig egy 10 márkás kibocsátására került sor.

• 
  Reichskassenschein típusú, 1904-es sorozatú német 5 márkás államjegy elő- és hátoldala. Mérete: 125 x 80 mm.
• 
  Reichskassenschein típusú, 1906-os sorozatú 10 márkás német államjegy előoldala. Mérete 140 x 90 mm, tehát kissé nagyobb az ugyancsak 1906-ban bevezetett Reichsbank 20 márkásénál.
• 
  Reichskassenschein típusú, 1906-os sorozatú 10 márkás német államjegy hátoldala.

Darlehenkassenschein (kölcsönpénztárjegy)

1914-ben a háború finanszírozására ténylegesen fedezet nélküli, kényszerforgalmi, azaz kötelezően elfogadandó Darlehenkassenschein (kölcsönpénztárjegy) típusú államjegyeket bocsátott ki a Reichschuldenverwaltung. 1914-ben 1, 2, 5, 20 és 50 márkás címletek kerültek forgalomba. ezeket 1917-ben egy új típusú 5 márkás, 1918-ban pedig egy új 20 márkás címlet követte.

• 
  Darlehenkassenschein típusú, 1914-es 2 márkás államjegy.
• 
  Darlehenkassenschein típusú, 1918-as 20 márkás államjegy.

A kereskedelmi bankok kibocsátásai

Németországban számos kereskedelmi bank is rendelkezett bankjegy kibocsátási joggal, ezek azonban csak nagy címleteket, azaz 100, 200, 500 és 1000 márkásokat adhattak ki. Számuk 1874-ben harminckettő volt, de ez fokozatosan, az 1900-as évek elejére négyre csökkent, ekkor már csak a badeni Badische Bank, a bajor Bayerische Notenbank, a szász Sächsische Bank zu Dresden és a württembergi Württembergische Notenbank hozhatott forgalomba papírpénzt. 1890-ben az alábbi német kereskedelmi bankok bocsáthattak ki papírpénzt: Badische Bank, Bank für Süddeutschland, Bayrische Notenbank, Bremer Bank, Breslauer Stadtbank, Chemnitzer Stadtbank, Danziger Privat-Aktienbank, Frankfurter Bank, Hannoversche Bank, Leipziger Kassenverein, Magdeburger Privatbank, Posener Provinz-Aktienbank, Sächsische Bank zu Dresden, Württembergische Notenbank, ezek címletei az egész Németországban törvényes fizetőeszköznek számítottak, további három kereskedelmi bank 100 márkás címletei azonban csak abban a tartományban voltak érvényesek, ahol az adott bank működött (Noten mit beschränktem Umlaufgebiet - bankjegyek korlátozott érvényességi területtel), ezek a Braunschweigische Bank (csak a Braunschweigi Hercegségben), a Hannoversche Stadtkassenschein (csak a Porosz Királyságban), és a Landständische Bank in Bautzen (csak a Szász Királyságban). Az egyes kereskedelmi bankok bankjegyei teljesen egyedi, egymástól különböző megjelenésűek voltak.

• 
  A rostocki Rostocker Bank 1874-es 100 márkás bankjegyének előoldala.
• 
  A badeni Badische Bank 1902-es 100 márkás bankjegyének előoldala. Mérete: 158 x 102 mm.
• 
  A bajor Bayerische Notenbank 1900-as 100 márkás bankjegyének előoldala. Mérete: 158 x 102 mm.
• 
  A württembergi Württembergische Notenbank 1911-es 100 márkás bankjegyének előoldala. Mérete: 158 x 102 mm.

Források

• Pick, Albert: Standard Catalog of World Paper Money – Seventh Edition, General Issues, Volume Two – Krause Publications, Iola, Wisconsin, 1994