Méloszi Aphrodité

A méloszi Aphrodité (Ἀφροδίτη τῆς Μήλου [ógörögös Aphrodité tész Mélu, újgörög Afrodíti tísz Mílu], vagy latinosan milói Venus) görög szobor, amelyet 1820-ban az égei-tengeri Mílosz (ógörög Mélosz, latin Milo) szigetén találtak; az egyik leghíresebb ókori szobor. Ma Párizsban, a Louvre-ban őrzik. Aphroditét ábrázolja, akit a rómaiak Venusszal azonosítottak.

Méloszi Aphrodité
Front views of the Venus de Milo.jpg
Ország Franciaország
Szobrász Alexandros of Antioch
Készítés ideje
Felhasznált anyagok Parian marble
Elhelyezkedése
Méloszi Aphrodité (Franciaország)
Méloszi Aphrodité
Méloszi Aphrodité
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 51′ 36″, k. h. 2° 20′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 36″, k. h. 2° 20′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Méloszi Aphrodité témájú médiaállományokat.

LeírásaSzerkesztés

A 2,03 m[1] magas, hat darabban paroszi márványból készült szobor ruhátlan felsőtesttel, alsótestén köpennyel ábrázolja az istennőt. A szobor karjai hiányoznak, eredeti tartásuk bizonytalan. A méloszi Aphrodité mintája az a Kr. e. 4. századi görög szobor volt, amelyről az úgynevezett capuai Aphroditét másolták, de a méloszi Aphrodité maga nem másolat, hanem Kr. e. 130 körül készült szabad átformálása mintájának, a késő hellenisztikus szobrászat szellemében. Mára elveszett talapzatának egy felirata alapján antiókhiai Alexandrosz műve lehet; korábban tévesen Praxitelész művének tartották. A vele együtt talált szobortöredékek (köztük egy talapzat szignatúra töredékével) csak véletlenül kerültek vele egy gödörbe.

StílusaSzerkesztés

A szobor a görög szobrászat klasszikus korszakának a korábbi stílusainak a keverékében készült, annak ellenére, hogy a hellenisztikus kor végén alkották. Stílusában a praxitelészi knidoszi Aphroditéhoz hasonló, visszafogott érzékiségű mű. Pontosan nem tudni, hogy az istennő mely aspektusát ábrázolta eredetileg. Rendszerint úgy tartják, hogy a rómaiaknál Venus Victrix („a győzedelmes Venus”) néven tisztelt változattal azonosítható. Kezében az aranyalmát tarthatta, amit a trójai Parisz nyújtott neki. Ez egyben egy szójáték is Mélosz szigetének nevével, mely görög nyelven „almá”-t jelent. A szobor közelében találtak egy kartöredéket almával, feltehetőleg a szobor része volt. Miután a szobrot megtalálták, több kísérlet is történt a póz rekonstruálására, de ez végül nem történt meg.

(Adolf Furtwängler rajza a feltételezett eredeti formáról megtalálható a Kousser egy cikkében.[2])

Felfedezése és hírneveSzerkesztés

 
Debay rajza a szoborról a ma hiányzó talapzattal (1821)

A szobrot 1820-ban két darabba törve találta meg egy Jorgosz Kentrotasz nevű földműves az égei-tengeri Mílosz szigetén. Kentrotasz elrejtette a szobrot, de török tisztviselők később megtalálták és elkobozták. Jules Dumont d’Urville francia tengerésztiszt felismerte a szobor jelentőségét, és elintézte, hogy de Rivière márki, a törökországi francia nagykövet megvásárolja. Kis restaurálás után a szobrot 1821-ben XVIII. Lajos francia királynak ajándékozták, aki végül a Louvre-nak adományozta, ahol jelenleg is megtekinthető.

Az, hogy a szobor a 19. században nagy hírnévre tett szert, nemcsak szépségének volt köszönhető, hanem a francia hatóságok propagandahadjáratának is. 1815-ben Franciaország visszaadta az olaszoknak a Medici-Venust, melyet Bonaparte Napóleon zsákmányolt tőlük. Mivel a Medici-Venust az ókori szobrászat egyik legszebb példájának tartották, a franciák elhatározták, hogy a tulajdonukban lévő szobrot tudatosan magasabb értékűnek állítják be, mint az elveszítettet. Művészek és kritikusok egyaránt méltatták, és a kecses női szépség megtestesülésének tartották. S valóban ma is Európa leghíresebb Vénusz-szobra.

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Méloszi Aphrodité témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 347. o.
  • A Művészet története: Az antik világ, Corvina, 1986. ISBN 9631322475 123. oldal

További információkSzerkesztés