Ménhárd
Ménhárd (szlovákul Vrbov, németül Menhardsdorf, latinul Menhardi Villa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.
| Ménhárd (Vrbov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1251 |
| Polgármester | Tatiana Faltinová |
| Irányítószám | 059 72 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | KK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1534 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 72 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 654 m |
| Terület | 19,30 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 05′ 20″, k. h. 20° 25′ 25″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 20″, k. h. 20° 25′ 25″ | |
| Ménhárd weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ménhárd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése
szerkesztésKésmárktól 7 km-re délre, a Ménhárd-patak völgyében, a Poprád mellett fekszik.
Története
szerkesztésA község területén már a kőkorszak óta laktak emberek. Ezt bizonyítják azok a cserépmaradványok, melyek az újkőkorból, hozzávetőlegesen az i. e. 4. évezredből származnak. A falutól délkeletre, a Horné-patak jobb partján emelkedő Dubovy-háton mintegy 3000 m² területen a 3.-4. századból származó késő római kori település nyomaira bukkantak. A leletekből látható, hogy már ebben az időben vaskohók, vasfeldolgozó műhelyek működtek ezen a vidéken. Szlovák történészek feltételezik, hogy a települést már a tatárjárás előtt is szlávok lakhatták.
A 12.-13. században jelentős német betelepítések történtek, ekkor alakult ki a település német jellege. Először 1251-ben IV. Béla király oklevele említi „Webrew” néven. Az ezt követő időszakban „Werbew”, „Verben”, „Berben”, „Virbo” alakban fordul elő írott forrásokban. 1268-ban említik először „villa Menardi” néven, mely a község magyar és német nevének alapja lett. 1271-ben, amikor a szepességi németség széleskörű kiváltságokat kapott, Ménhárd is részesült ezekben és szabad városi rangra emelkedett. 1317-ben „Vila Meynhardi quae Virbo appelatur” néven említi oklevél. Templomának védőszentje Szent Szerváciusz volt. 1412-ben a Lengyelországnak elzálogosított városok közé került, csak 1772-ben került vissza Magyarországhoz. 1556 március 31-én súlyos tűzvész pusztított, melyben – mivel a házak zömmel fából épültek – az egész város leégett. A pusztításnak 14 polgár esett áldozatul. 1580-ban újabb tűzvész tört ki. A 16. században itt is hódított a reformáció, mely gyökeret vert a német lakosság körében. Az evangélikusok csak 1694-ben építették fel első templomukat, ekkor még fából. A 17. század második felében kibontakozó ellenreformáció hatása ellenére még 1700-ban is mindössze 10 katolikus volt a településen 468 evangélikussal szemben. A lakosság száma 6-700 körül mozgott. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1747-ben a családok száma 105 volt. 1784-ben felépült az új evangélikus templom, 1792-től már két evangélikus iskola is működött Ménhárdon. 1772-ben a katolikus templomot is barokk stílusban építették át.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MENYHÁRDT. Menharsdorf. Verbo. Egy a’ Szepességi 16 Városok közzűl, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Kézsmárkhoz nem meszsze, Ispotállya is van, határja szoross, földgyének 3/4 része tsupán zabot terem, réttyének fele termékeny, de az áradások járják.”[2]
1828-ban 1380 lakosa volt, akik a mezőgazdaságon kívül főként gyümölcstermesztéssel, szeszfőzéssel, kézművességgel, ezen belül főként szűcsmesterséggel foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Menyhárd Menhardi Villa, Menhardsdorf, város, Szepes vmegyében, ut. posta Késmárktól délre 1 órányira: 208 kath., 1178 evang. német lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Gyolcs-szövés. Pálinkafőzés. Erdejében jó izű szarvasgomba találtatik.”[3]
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
Népessége
szerkesztés1910-ben 803, többségben német anyanyelvű lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.
2001-ben 1193 lakosából 1108 szlovák volt.[4]
2011-ben 1390 lakosából 1229 szlovák volt.
Neves személyek
szerkesztésNevezetességei
szerkesztés- Szent Szervác temploma 1222-ben épült, barokk formáját a 18. században kapta. 1644-ben reneszánsz harangtornyot építettek mellé.
- Az evangélikus templom 1784-ben épült.
- A településtől délre 1941-ben bővizű hőforrásokra bukkantak, melyre csakhamar kiépült fürdője és üdülőtelepe. Hét, 25-38 °C hőmérsékletű termálvizű medencéjének vize különösen mozgásszervi, szív- és érrendszeri betegségek, valamint asztma gyógyítására ajánlott.
- A közeli halastavak horgászásra alkalmasak.
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.)
