A füves puszta mérsékelt éghajlati öv egyik alapvető biomja, az arid övet északról, illetve délről szélesen szegélyező, szemiarid éghajlatú öv. Ez három területen (Eurázsiában, Észak-, illetve Dél-Amerikában) fejlődött ki.[1] Eurázsiai változata után tágabb értelemben sztyeppnek nevezzük a mérsékelt öv mindazon területit, amelyeken a viszonylag kevés (200–500 mm) csapadék miatt fás növényzet már nem tud kialakulni, így felszínt borító vegetációban a fűfélék és más lágy szárú növények dominálnak. A szűkebb értelemben vett sztyepp csak az eurázsiai füves puszta (zömmel Közép-Ázsiában és Kelet-Európában); az észak-amerikai változatot prérinek, a dél-amerikait pampának nevezzük. A trópusi égövben, tehát az arid öv és az egyenlítői esőerdő között kialakult füves puszta a szavanna (Afrika, Dél-és Közép-Amerika, Dél-Ázsia, Észak-Ausztrália).

Apajpuszta

NövényzetSzerkesztés

A füves puszták átmenete a sivatagok felé a félsivatag, az erdőzónák felé az erdőssztyepp, illetve erdős szavanna.

A rendszeres tűz- és legelési stressz ellen a növények föld alatti raktározószerveikkel és gyakran ún. tőhajtás kifejlesztésével védekeznek.

Sok fajra jellemző a mélyre hatoló gyökérzet, mely pázsitfüvek esetén akár 1,5–1,8 m mélyre hatol, míg egyes kétszikűek 5-6 méter mélyre lenyúló karógyökerekkel rendelkeznek.

A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van, a téli hideg és a nyári szárazság idején. A sivatagokhoz hasonlóan elég gyakoriak a magállapotban áttelelő efemer növények.

A növényzet besorolásaSzerkesztés

Megjelenés szerint törpefüvű és magasfüvű pusztákról, talajtani viszonyaik alapján lösz-, homok-, sós (szikes) pusztákról és sziklás talajon élő pusztai gyepekről beszélünk.

Florisztikai és strukturális különbségek alapján mérsékelt övi és trópusi formációkat eurázsiai (sztyepp), észak-amerikai (préri) és dél-amerikai (pampa) mérsékelt övi, másrészt afrikai, dél- és közép-amerikai, dél-ázsiai és ausztráliai trópusi formációkat (szavanna) különítünk el.

A sztyepp fontosabb képviselőiSzerkesztés

A préri fontosabb képviselőiSzerkesztés

KépekSzerkesztés

A pampa fontosabb képviselőiSzerkesztés

KépekSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

  • Puszta (egyértelműsítő lap)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Láng István (szerk), 2002: Környezet- és természetvédelmi lexikon II. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963 05 7849 2. p. 357.

ForrásokSzerkesztés

  • Tuba Zoltán, Szerdahelyi Tibor, Engloner Attila, Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.