Főmenü megnyitása

Vitéz nemes Magasházy László, teljes nevén Magasházy László Imre (Sárkeresztúr, 1879. január 7.Szentes, 1959. október 5.) magyar katona, politikus, Horthy Miklós szárnysegédje[1] és országgyűlési képviselő.

Magasházy László
1943-ban, Alcsúton szónokol
1943-ban, Alcsúton szónokol
Született 1879. január 7.
Sárkeresztúr
Meghalt 1959. október 5. (80 évesen)
Szentes
Nemzetisége magyar
Rendfokozata vezérőrnagy
Csatái második világháború
Kitüntetései Vitézi rend

ÉleteSzerkesztés

Édesanyja Szarka Julianna, édesapja Magasházy János volt.[2] Keszthelyen végezte középiskoláit a premontreieknél. Gimnáziumi évei alatt nagybátyja, dr. Magasházy Antal premontrei kanonok és főgimnáziumi tanár gondoskodott neveléséről. Budapesten tanult jogot, ám tanulmányait pénzhiány miatt félbehagyta, s katonai pálya mellett döntött. 1903-ban lett hadapród, 1905-ben pedig lovastüzér hadnagy, s Jaroslauban, Schlosshofban és Budapesten teljesített szolgálatot. 1914. április 25-én Budapesten házasságot kötött Hainiss Edit Adrienne Jozefa Amáliával, dr. Hainiss Géza egyetemi tanár és Zombori Bogisich Ilona gyermekével.[3] 51 hónapig harcolt megszakítás nélkül az arcvonalban, a császári és királyi 10. lovashadosztály 4. lovastüzérosztályában, szakasz-, üteg- és osztályparancsnokként. Az őszirózsás forradalom alatt felajánlotta szolgálatait Gömbös Gyulának és Friedrich Istvánnak a forradalom leverésére, amelyet csapatával kívánt volna elérni. Osztagával Érsekújvárra vonult, ám terve lelepleződött, és a forradalmi kormány eltávolította a hadsereg kötelékéből. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után Jugoszláviába menekült, ahonnan az első tiszti különítményt vezette az ellenforradalom központjába, Szegedre. Itt Horthy mellett fővezéri, később (1920-tól 1929-ig) kormányzói szárnysegédként működött. A magyar királyi lovastüzér hadosztály parancsnoka is volt a fővárosban. 1937-ben lett tábornok, a következő év novemberében pedig nyugállományba helyezték. 1939-ben a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője lett.

A második világháború után, 1946-ban, a budapesti népbíróság „népellenes” bűnösként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. A rendszerváltás után rehabilitálták.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Segédtiszt a hadsereg valamely szárnyát vezénylő tábornok mellett.
  2. Magasházy László személyrekordja. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. szeptember 27.)
  3. A házasságkötés bejegyezve Budapest VIII. ker. polgári akv. 480/1914. folyószám alatt.
  4. Ágoston Balázs: Újrakezdés és legitimáció: Interjú Szakály Sándorral. Demokrata, (2010. júl. 20.)/

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Szerk. és kiadta Gerő József. Bp., 1938. Kovács és Szegedi ny.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Nemzetvédelmi kereszt. Filmhirado.hu. (Hozzáférés: 2015. május 24.)