Magyarsas
Magyarsas (1899-ig Magyar-Jesztreb, szlovákul: Zemplínske Jastrabie) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
| Magyarsas (Zemplínske Jastrabie) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1272 |
| Polgármester | Miroslav Maďar |
| Irányítószám | 076 05 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | TV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 643 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 61 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Terület | 10,73 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 29′ 52″, k. h. 21° 46′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 52″, k. h. 21° 46′ 33″ | |
| Magyarsas weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Tőketerebestől 15 km-re, délre fekszik.
Története szerkesztés
Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A bükki, a hallstatti kultúra, valamint a római kor településének maradványait találták a határában.
Első írásos említése az 1290 és 1292 között készített pápai tizedjegyzékben történik. 1419-ben Imreghi András és Cséke György birtoka. Később a Pálóci, Dobó és Mányoki család birtoka. Az 1470-es években Czékei Jánosé, a 17. században a Keresztessy és Bernáth családé. A 18. században a Bernáth és Bánffy családnak állt itt kúriája. 1663-ban és 1831-ben súlyos járványok tizedelték a lakosságot. 1725-ben 24 lakatlan és csak 7 lakott ház állt a faluban. 1767-ben a Bernáth, Csernell, Kossuth és Rhédey családok birtokoltak a faluban.[2]1787-ben 79 házában 469 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JESZTREB. Magyar, és Tót helység Zemplén Várm. földes Urai Bernát, Rédey, és Kossút Urak, lakosai elegyesek, fekszik Céke Ujlaknak szomszédságában, az Újhelyi Járásban, hegyes, völgyes, homokos határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdője tsekély, szőleje nints, rét nélkűl szűkölködik, piatzok Kassán, és Újhelyben.”[3]
1828-ban 82 ház állt a településen 603 lakossal. Lakói földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Magyar-Jesztreb, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez éjszakra 1 mfldnyire: 147 r., 239 g. kath., 3 evang., 172 ref., 28 zsidó lak., ref. szentegyházzal, s rom. kath. kápolnával. Van szőlőhegye, 1047 hold szántófölde. F. u. Rhédey, Bernáth s m. Ut. p. Velejte.”[4]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Magyarsas, azelőtt Magyar-Jesztreb, magyar és tót kisközség 110 házzal és 578, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája Czéke, távírója Sátoraljaújhely s a legközelebb eső vasúti állomása Upor. 1419-ben Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást iktatják birtokába. Azután földesurai a Pálócziak is, kik a maguk részét a Dobi és a Monaky családnak zálogosítják el. 1478-ban Czékei Jánost is birtokosai között találjuk. 1510-ben Eödönffy Pétert, Gerendy Lászlót és 1520-ban Bánffy Pétert, Eödönffy Imrét, Dobó Zsófiát, Gerendy Lászlót és Czékey Jánost iktatják némely részeibe. 1561-ben Soós János is birtokosa, s az 1598-iki összeírásban Soós András, István és Ferencz és Bánczy János özvegye vannak bejegyezve. 1700 táján a Buttkay és a Bernáth családok, azután a Szeghy család, az újabb korban pedig a Rédey, Kossuth, Szepsy és a Bernáth családok bírták. Ezidőszerint Bernáth Győzőnek és Gyulának van itt nagyobb birtokuk s az elsőnek régi kúriája, melyet még Bánffy Péter építtetett; örökösödés révén a Keresztesy családé volt és házasság útján a XVII. században került a Bernáth család kezére, mely azt azután 1843-ban átalakíttatta. Ezt a községet sem kímélte meg a XVII. században a pestis s 1831-ben a kolera. Lakosai szintén részt vettek a pórlázadásban. A községben a reformátusoknak van templomuk, mely ősrégi, de az átalakításokkal elrontották. Dűlőnevei közül figyelmet érdemelnek a Bacsó-Rét, Binyő, Viadal és Akasztódomb nevezetűek.”[5]
1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége szerkesztés
1880-ban 604 lakosából 392 szlovák és 114 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 592 lakosából 395 szlovák és 123 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 578 lakosából 173 szlovák és 405 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 562 lakosából 159 szlovák és 397 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 603 lakosából 457 csehszlovák és 92 magyar volt.
1930-ban 642 lakosából 603 csehszlovák és 10 magyar volt.
1941-ben 705 lakosából 150 szlovák és 549 magyar volt.
1941-ben 607 lakosából 599 szlovák és 5 magyar volt.
2001-ben 643 lakosából 633 szlovák és 6 magyar volt.
2011-ben 660 lakosából 635 szlovák és 5 magyar.
Nevezetességei szerkesztés
- A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ 1767 urbárium
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. augusztus 18.)
