Majur (Horvátország)
Majur (1921 és 1997 között Kostajnički Majur) falu és község Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében.
| Majur | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Majur |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44433 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 760 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 156 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 00″, k. h. 16° 31′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 00″, k. h. 16° 31′ 48″ | |
| Majur weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Majur témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Sziszek városától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre a Sunja középső folyásánál fekszik. Itt halad át a Szávamentéről a kostajnicai Unamentére menő forgalom.
A község települései szerkesztés
A községhez Gornja Meminska, Gornji Hrastovac, Graboštani, Kostrići, Majur, Malo Krčevo, Mračaj, Srednja Meminska, Stubalj, Svinica és Veliko Krčevo települések tartoznak.
Története szerkesztés
A római korban a község területén Meminska határában haladt át a Sisciát Servitiummal összekötő kereskedelmi és hadiút. Ez az út még a kora középkorban is használatban lehetett, ezt látszik igazolni a Majur területén előkerült bizánci pénzérme. Malo Krčevo mellett középkori település maradványait valószínűsítik, ennek feltárása azonban még nem történt meg. A középkorban a Babonićok, majd utódaik a Blagay család voltak a birtokosai. A török támadások különösen 1463, Bosznia török kézre jutása után erősödtek fel. A község területe a 16. században már teljesen lakatlan volt. Az állandó török támadások közepette védőpajzsot képezett a török által megszállt és a horvát területek között. Lenković Iván uszkók főkapitány a bécsi haditanácsnak írt 1563-as jelentésében két erősséget említ ezen a területen Svinica és Mračaj várait. A szomszédos Kostajnica már 1556-ban török kézre került. Mračaj várát, mely a Blagay család tulajdona volt egészen 1559-ig védte a királyi katonaság, amikor felgyújtották és lerombolták, Svinicát pedig egy évvel később, 1560-ban rombolták le, mivel a török túlerővel szemben nem tartották védhetőnek. Ezután az egész terület török megszállás alá került, mely 1699-ig tartott.
Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. A kiürült területre megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A község területére a török kézen maradt Boszniából horvát lakosság települt át. Az osztrák generálisok védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be. Így ez a terület vegyes etnikai összetételű lett.
1773-ban az első katonai felmérés térképén már „Dorf Majur” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén „Majur” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Majur” néven 64 házzal és 353 lakossal találjuk.[3] A katonai határőrvidék kialakítása után a Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás mellett a polgári élet is fejlődésnek indult. Az iskolai oktatás kezdete 1835-től keltezhető, amikor Graboštaniban a tiszti szállás épületében megnyílt az első iskola. A növekvő tanulói létszám miatt 1874-ben Majuron új iskolaépület épült. A 19. században épült fel a Szent Mihály kápolna, valamint a svinicai és mračaji kápolnák. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 350, 1910-ben 518 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Ebben az időszakban a község fejlődése stagnált. A Stjepan Radić vezette parasztmozgalom hatására a községben is éledezett a horvát népi mozgalom. 1932-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet, mely köré szerveződött a horvát népszokások és hagyományok ápolása.
Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. 1953-ban megszűnt az addig önálló Majur község. A délszláv háború előtt lakosságának 86%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején elfoglalták a JNA egységei és a szerb szabadcsapatok. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották, az összes katolikus templomot lerombolták. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. Mindent újjá kellett építeni. 1997-ben újra megalakították Majur községet. A településnek 2011-ben 324, a községnek összesen 1185 lakosa volt.
Népesség szerkesztés
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 350 | 407 | 427 | 484 | 460 | 518 | 495 | 567 | 521 | 531 | 587 | 617 | 561 | 532 | 372 | 324 |
Nevezetességei szerkesztés
A Mihály arkangyal kápolna a Kostajnicáról Sunjára menő főút mellett áll. A kápolnát 1862-ben építették, nem sokkal a délszláv háború előtt újították fel és szentelték újra. A falut elfoglaló szerb erők felgyújtották. A háború után teljesen újjáépítették.
Kultúra szerkesztés
A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD „Sloga” Majur, melyet 2005-ben alapítottak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 401. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 142. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
További információk szerkesztés
- A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
