Mala Gorica (Petrinya)

település Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében

Mala Gorica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Mala Gorica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44273
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség510 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mala Gorica (Horvátország)
Mala Gorica
Mala Gorica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 16° 14′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 16° 14′ 30″

FekvéseSzerkesztés

Sziszek városától légvonalban 10, közúton 18 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra, a Báni végvidék középső részén, a Kulpa bal partján, a 30-as számú főúttól nyugatra fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A település neve 1228-ban még birtokként bukkan fel először „Goricha locus” alakban. 1328-ban „possessio Gorycha”, 1334-ben „Goricha praedium”, 1526-ban „possessio Goricza ad Blynyewar”, 1672-ben „Goricza confinium ad Colapin” alakban említik a korabeli írásos források.[2] A 17. századi felszabadító harcokban a keresztény seregek végleg kiűzték a Kulpa és az Una közötti területről a törököt és a török határ a század végére az Una folyóhoz került vissza. Ezzel párhuzamosan a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus családok telepedtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1774-ben az első katonai felmérés térképén neve „Dorf Goricza” alakban szerepel. A 18. század közepétől a sziszeki vasútvonal 1862-es megépítéséig itt haladt át a Kulpa folyón az áruforgalom, mely elősegítette a lakosság nagyobb arányú betelepülését.

A katonai határőrvidék része volt, majd ennek megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része lett. 1857-ben 441, 1910-ben 485 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A JNA petrinyai laktanyájából előtörő jugoszláv katonaság és a szerb szabadcsapatok miután 1991. szeptember 21-én elfoglalták Petrinyát támadást intéztek Sziszek, illetve Zágráb irányába. Támadásuk a Kulpa hídjának lerombolása és a horvát nemzeti gárda védelmi erőinek megalakulása miatt a szomszédos Bresztnél akadt el. A harcok miatt falu lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. Az 1990-es évek végén több Koszovóból menekült család telepedett le itt. 2011-ben 510 lakosa volt.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
441 384 399 450 474 485 477 471 446 451 460 455 471 427 531 510

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[5] egyhajós épület némileg keskenyebb szentéllyel, amelyet a település főútjával párhuzamosan épített szűkebb apszis zár. A sekrestye a szentély északi fala mentén, a harangtorony pedig a homlokzat középső része előtt található. Az épület jelentős példája a barokk csarnoktemplomnak, amely egyedülálló, keresztdongaboltozatával hozzájárul a tér monumentalitásának és mobilitásának benyomásához. Ezen jellemzőkkel a templom kiemelkedik a kontinentális Horvátország barokk szakrális építészetéből.
  • A plébániaház[6] egy szabadon álló, egyemeletes, négyszögletes alaprajzú épület, meredek kontytetővel. A ház a 19. század elejének egyik jellegzetes épülete. A földszint boltíves, az emelet síkmennyezetű.
  • A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája[7] 1927-ben épült, egy régebbi fakápolna helyére. A Kulpa melletti erdőben, egy magas fennsíkon helyezkedik el. Kis méretű épület, téglalap alaprajzzal, amelyhez félkör alakú apszis szentély csatlakozik. A hajót dongaboltozattal, a szentélyt pedig félkupolával fedték. A külső falat lizénák tagolják, amelyek között az ablakok félkörívesek. A templom belseje teljesen festett, díszítése főként növényi ornamentika. A szentélyben lévő Havas Boldogasszony oltárt, a régebbi templomból költöztették át, ez egyben a templom berendezésének legértékesebb része.
  • Az egykori káptalani birtok kastélya[8] a falu központjában, a falun keresztül vezető út mentén, a plébániatemplom közelében található. A plébánia historia domusa szerint az épület 1865-ben épült. Egyemeletes épület, téglalap alaprajzzal és csonka kontytetővel. A főbejárat az út felé néző főhomlokzaton található. A belső tér az utóbbi időkben teljesen elvesztette eredeti szerkezetét.
  • Védett éppület a 22. szám alatti fa lakóház.[9] A ház eredetileg a 18. században épült, hosszúkás téglalap alaprajzú, körülbelül 7 méter széles és körülbelül 17 méter hosszú. Az alapokhoz egyedi kőtömböket használtak, míg az összes fala masszív tölgy deszkából épült. A ház földszintje háromszobás. Emeleti részét konzolok tartják. A délkeleti homlokzat mentén egy fedett konzolos kiugró zárt verandát építettek. A verandáról további helyiségekbe lépünk, amelyek mérete és rendeltetése idővel megváltozott. A hagyományos építésű ház, tervezésével, építésével és felhasznált anyagaival a Kulpamente (Pokuplje) hagyományos építészetének egyik legértékesebb példája.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés