Főmenü megnyitása

Malomháza (németül Kroatisch Minihof, horvátul Mjenovo) Füles településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Malomháza (Kroatisch Minihof)
Malomháza központja a templommal
Malomháza központja a templommal
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang Füles településrésze
Járás Burgenland
Alapítás éve1194
Polgármester Johann Balogh (SPÖ)
Irányítószám 7302
Forgalmi rendszám OP
Népesség
Teljes népesség380 fő (2004)[1] +/-
Népsűrűség29 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság273 m
Terület12,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Malomháza (Ausztria)
Malomháza
Malomháza
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 31′ 30″, k. h. 16° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 30″, k. h. 16° 38′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Malomháza témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Felsőpulyától 15 km-re keletre, a magyar határ közelében fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A települést 1194-ben „Vkas” néven említik először. 1195-ben „Hubec”, 1311-ben „Terra Ikech”, 1360-ban „Vgeid”, 1411-ben „Poss. Vkech vulgo Monahhaza vocata”, 1435-ben „Monohaz”, 1455-ben „Poss. Minichhoff”, 1495-ben „Poss. Molomhaza vocata alio nomine Kysfyles”, 1499-ben „Predium Wkas” alakban említik a korabeli források.[2]

1195-ben még a borsmonostori cisztercita kolostor birtoka volt. A szerzetesek magtárat és malmot építettek a településen. Erről kapta későbbi Malomháza nevét, eredeti neve ugyanis Ikecs volt. A 13. században Fülessel együtt a Németújvári grófok szerezték meg. 1371-ben a Kanizsaiak birtokába került. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török. 1535-ben a Nádasdy család szerezte meg a fülesi birtokot. A falut még 1536-ban is pusztaként említik, csak 1537 és 1540 között telepítette újra Nádasdy Tamás horvátországi birtokairól érkezett horvát telepesekkel, akik a török elől menekültek északra. A második horvát betelepítési hullám 1559 és 1562 közé esett.

1593-ban a török ellen itt átvonuló császári csapatok nyomában pestisjárvány tört ki. 1605-ben Bocskai hajdúi, 1620-ban Bethlen hadai égették fel és rabolták ki a települést. 1676-ban Esterházy Pál herceg a Nádasdyak lékai uradalmát és ezzel az Esterházy család kezébe került. 1731-ben épült fel a Szentháromság tiszteletére szentelt temploma, mely azonban idővel kicsinek bizonyult, viszont nagyobb építésére már nem került pénz. 1870-ben a falunak önálló plébániája lett, addig ugyanis fíliaként Füleshez tartozott. A 20. század elején sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra, nagy részük az Egyesült Államok South Bend nevű településére, ahol utca is viseli a falu nevét.

Vályi András szerint „MALOMHÁZA Münichov. Horvát falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Füleshez nem meszsze, és annak filiája, Sopronhoz 2 3/8 mértföldnyire, határja két nyomásbéli, hegyes völgyes, terem búzát, rozsot, árpát, zabot, és pohánkát, szőleje, erdeje középszerű.”[3]

Fényes Elek szerint „Malomháza, németül Minihof, horvát falu, Sopron vármegyében, Sopronhoz délre 2 1/2 mfd., 520 kath. lak. Dombos határa sovány, s van 1167 szántófölde, 22 h. rétje, 291 kapa szőlője, 600 hold erdeje, melly legelőnek is használtatik. Urbériség 43 egész telek. Erdeje tölgy és fenyő. Bora kelendő. Birja h. Eszterházy.”[4]

1910-ben 1051, túlnyomórészt horvát lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. A lakosság száma 1930-ban még 1200 körül volt, azóta számuk fokozatosan csökkent, 2004-ben már csak 380 lakost számláltak a faluban.

NevezetességeiSzerkesztés

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1731-ben épült barokk stílusban, 1870-ben klasszicista stílusban építették át.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Malomháza népessége. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. október 18.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozásokSzerkesztés