Mandićevac

település Horvátországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 24.

Mandićevac falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.

Mandićevac
Régi kerekeskút a szőlőhegyen.
Régi kerekeskút a szőlőhegyen.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségDrenye
Jogállásfalu
Irányítószám31418
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség236 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Terület4,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 18° 15′ 02″45.372266°N 18.250600°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 18° 15′ 02″45.372266°N 18.250600°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Mandićevac témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eszéktől légvonalban 39, közúton 61 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 14, közúton 19 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység délkeleti lejtőin, Slatinik, Borovik és Drenye között fekszik.

Története

szerkesztés

A török kiűzése után ez a terület a diakovári és boszniai püspökség birtoka lett. A Krdija-hegység délkeleti lejtőin az erdőktől művelhetővé tett területen először Josip Antun Ćolnić püspök kezdett szőlőt telepíteni a 18. század második felében. A telepítéseket utódja Antun Mandić is folytatta és az ültetvények közelébe szőlőmunkásokat telepített. Róla kapta a nevét előbb a hegy, majd a hegy oldalában keletkezett település. A munkások először Drenyén laktak, majd a hegyhez közelebb új települést hoztak létre számukra. A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német és magyar családok települtek be, akik többségbe kerültek a horvát lakossággal szemben. A szakszerű szőlőművelés és bortermelés eredményeként Mandićevac Diakovár vidékének leghíresebb szőlőtermő területe lett, mely méltán lett nevezetes kiváló minőségű borairól.

A településnek 1890-ben 618, 1910-ben 590 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 55%-a német, 26%-a magyar, 18%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 284 lakosa volt.

Lakossága

szerkesztés
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 618 647 590 656 683 510 591 449 402 358 348 314 284

(1857 és 1880 között lakosságát Drenyéhez, Pridvorjéhez és Slatinikhoz számították.)

A település ma is szőlőhegyeiről és bortermeléséről nevezetes, mely nagy vonzerőt gyakorol a turizmusra is.

Nevezetességei

szerkesztés

Zaragozai Szent Vince diakónus és vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1963-ban épült, a drenyei plébánia filiája.

A településen drenyei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

  • Az ŠNK „Vinogradar” Mandićevac labdarúgóklubot 1977-ben még NK „Mladost” Mandićevac néven alapították. Csapata megalakulása óta a megyei 3. ligában szerepel.
  • ŠRU Mandićevac sporthorgász egyesület

Egyesületek

szerkesztés

DVD Mandićevac önkéntes tűzoltóegylet.

További információk

szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)