Drenye (Horvátország)

község Horvátországban

Drenye (régi magyar neve Drenóc, horvátul: Drenje) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Drenye (Drenje)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségDrenje
Jogállásközség
PolgármesterSlavko Dešić (HDSSB)
Irányítószám31418
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség2126 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 18° 16′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 18° 16′ 48″
Drenye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Drenye témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Eszéktől légvonalban 36, közúton 58 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 12, közúton 15 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkság és a Krndija-hegység keleti lejtőinek határán, Mandićevac, Kućanci Đakovački és Slatinik Drenjski között fekszik.

A község települései szerkesztés

A községhez közigazgatásilag Borovik, Bracsevce (Bračevci), Bucsje (Bučje Gorjansko), Drenye (Drenje), Kucsance (Kućanci Đakovački), Mandićevac, Paljevina, Podgorje Bračevačko, Potnjani, Preszlatince (Preslatinci), Pridvorje és Szlatinik (Slatinik Drenjski) települések tartoznak.

Története szerkesztés

Az „Ugljara” lelőhely régészeti leleteinek tanúsága szerint itt már az őskorban éltek emberek. A szakemberek az újkőkor középső részét lezáró Sopot kultúra leleteit azonosították ezen a helyen. A temető területén talált ókori leletek arra utalnak, hogy itt a római korban egy villagazdaság (villa rustica) épületei álltak.

A település neve a középkorban, 1406-ban hegy neveként bukkan fel először „Mons Drenowch” alakban. Településként 1434-ben említik először a boszniai püspökség birtokaként „possessio episcopalis Drenowch” néven.[2] A középkorban ez egy erősen dombos, sűrű erdőkkel borított terület volt, ezért a természet adta feltételek a szőlőtermesztés fejlődését tették lehetővé. A török 1536-ban szállta meg ezt a területet. A török uralom idején birtokosa a diakovári pasa volt. A török kiűzése után 16 lakott házat számláltak a településen. Fejlődésének alapja a 18. században is a szőlőtermesztés volt. Babić, Ćolnić és Mandić püspökök a közeli Mandićevac-hegyen újabb szőlőültetvényeket létesítettek, melynek műveléséhez a faluba szőlőmunkásokat telepítettek. 1758-ban a faluban 34 lakott ház állt.

Az első katonai felmérés térképén „Drenie” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Drenye” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Drenye” néven 70 házzal, 403 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából negyven német és magyar család települt be.

A településnek 1857-ben 439, 1910-ben 809 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 36%-a német, 34%-a horvát, 27%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után főként Zriny vidékéről érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 583, a községnek összesen 2700 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
439 641 705 698 724 809 766 780 813 856 810 801 759 777 680 583

Gazdaság szerkesztés

A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság képezi. A mérsékelt éghajlat, a dombos táj és az árvíz elleni vízszabályozás, valamint a Bučje Gorjanski melletti új tó, amelynek elsődleges feladata a vízrendszer, az árvízvédelem és az öntözés szabályozása, minden bizonnyal olyan dolgok, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a szántóföldi gazdálkodáshoz. A gazdaság ezen részének fejlődését bizonyítja az a tény, hogy a községben több mint száz kis, közepes és nagy mezőgazdasági üzem működik. A település szőlőtermesztéséről, szőlő- és bortermeléséről is ismert. Több mint hatvan kis és közepes vállalkozás foglalkozik a községben szőlőtermesztéssel. A szőlőtermesztés fejlesztése ebben a régióban Antun Mandić püspök nevéhez fűződik, aki számos szőlőültetvényt létesített a településen és környékén. Az állattenyésztést a szarvasmarha, a sertés, a baromfi, a juh és a kecsketenyésztés képviseli. A szlavóniai legelők és rétek lehetővé teszik az egyre népszerűbb biogazdálkodást is. Egyéb mezőgazdasági ágazatok, amelyek kevésbé képviseltetik magukat, de jövedelmezőségük miatt egyre népszerűbbek, a méhészet, a gyümölcstermesztés, a zöldségtermesztés, az ökológiai termelés, a dísznövények és a gyógynövények termesztése.

Nevezetességei szerkesztés

Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát[7] 1777-ben építették. A plébániát 1785-ben alapították. A plébániatemplomot 1964-ben bővítették. Az egyhajós épület, a hajónál keskenyebb félköríves apszissal és a szentély északi oldalához csatlakozó sekrestyével rendelkezik. A sokemeletes harangtorony a felső emeleten íves ablaknyílásokkal van tagolva, és harang alakú sisakkal lezárva. Az oldalsó homlokzatokat szegmentált ablaknyílások tagolják, amelyek sekély ablakkerettel rendelkeznek. A homlokzatokat lizénák osztják további részekre. A templom téglából épült, cserepekkel borított nyeregtetővel. A templom belseje késő barokk berendezéssel van felszerelve.

Kultúra szerkesztés

A KUD „Drenjanci” kulturális és művészeti egyesületet 1979-ben alapították a helyi hagyományok, népdalok és néptáncok megőrzésére és bemutatására. Ma mintegy száz aktív és száz támogató tagja van. A tagok három folklór és színjátszó, valamint egy tambura szekcióban tevékenykednek. Számos hazai és külföldi fesztiválon felléptek már. A Prágában megrendezett 2. nemzetközi Grand Prix folklórszemlén 7 ország 14 együttese közül az első helyezést érték el.

Oktatás szerkesztés

A falu első iskoláját még 1850-ben alapította Strossmayer püspök. Az 1877/78-as tanévben 53 tanuló látogatta az intézményt. 1956-ban rossz állapota miatt a régi iskolaépületet le kellett bontani, az iskola új épülete 1960-ban készült el. 1999-ben az épületet bővíteni kellett, 2009-ben pedig megépült az új tornaterem. A 2011/12-es tanévben megkezdődtek az új iskolaépület építési munkái, ahol az oktatás a 2013/14-es tanévben indult meg. Az 1981/82-es tanévtől az intézménynek 7 területi iskolája működik Bračevci, Kućanci Đakovački, Mandićevac, Paljevina, Pridvorje, Potnjani és Slatinik Drenjski településeken.

Sport szerkesztés

  • Az NK Zrinski Drenje labdarúgóklubot 1983-ban alapították. Jelenleg a csapat a megyei 3. ligában szerepel.
  • ŠRU Drenje sporthorgász egyesület

Egyesületek szerkesztés

  • DVD Drenje önkéntes tűzoltóegylet
  • LD „Sokol” Drenje vadásztársaság.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • A község hivatalos honlapja (horvátul)
  • Az első katonai felmérés térképe
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
  • Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
  • Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
  • Az elemi iskola honlapja (horvátul)

További információk szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)