Manninger Jenő (orvos)
Manninger Jenő (Rácbóly, 1918. október 30.[2] – Budapest, 2008. október 3.) orvos, baleseti sebész, egyetemi tanár, Manninger Gusztáv Adolf (1910–1982) entomológus testvére, Manninger Jenő politikus nagybátyja.
| Manninger Jenő | |
| Született | Manninger Jenő Vilmos 1918. október 30. Beremend |
| Elhunyt | 2008. október 3. (89 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Manninger Gusztáv Adolf |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Erzsébet Tudományegyetem (–1942) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (28/1-1-15)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Manninger Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Manninger Gusztáv Adolf (1880–1954) uradalmi főintéző, egyetemi tanár és Cserháti Ilona fia.[3] A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait is 1942-ben Pécsett fejezte be. A helyi kórbonctani klinikán kezdte orvosi működését, majd 1944-ben frontszolgálatra került. 1945-ben hadifogságba esett, szovjet tábori kórházakban dolgozott.
Hazatérése után, 1948-ban a budapesti Koltói Anna Kórházban, majd az abból 1956-ban megalakított Országos Traumatológiai (Baleseti) Intézetben folytatta pályafutását, amelynek haláláig, 60 éven át munkatársa, 1978–89 között főigazgatója volt.
Számos külföldi ösztöndíj révén ismerkedett meg a nemzetközi kéz- és csípősebészet korszerű módszereivel, amelyeket a hazai gyakorlatba is bevezetett és kutató munkásságával továbbfejlesztett. Ennek nyomán európai hírű kézsebészeti iskola jött létre, megszerveződött a magyar baleseti és kézsebészeti hálózat. 1968-ban ő végezte az első korszerű csípőprotézis-beültetést az országban.
1965-ben kandidátusi, 1980-ban MTA-doktori fokozatot szerzett, az Orvostovábbképző Egyetem Traumatológiai Tanszékének vezetőjeként szervezte a baleseti sebészek képzését, továbbképzését. Számos hazai és külföldi szakmai társaság vezetője, tagja, majd tiszteletbeli tagja volt.
Nyugdíjba vonulása után főleg a combnyaktörés gyógyításának kérdéskörével foglalkozott. Az általa kidolgozott műtéti módszert Európa-szerte alkalmazzák; 227 magyar, illetve idegen nyelvű könyv, könyvfejezet, közlemény szerzője, társszerzője volt. A munkásságát összefoglaló monográfiát 2005-ben német, majd 2007-ben angol nyelven is megjelentették.
Kitüntetései szerkesztés
Munkásságáért Batthyány-Strattmann László-díjban és Semmelweis-díjban[4] is részesült. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. Nemzetközi elismerései közül kiemelkedik az Amerikai Kézsebészeti Társaság által adományozott „a kézsebészet úttörője” cím.
.jpg)
Emlékezete szerkesztés
Manninger Jenő nevét felvésték az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) főépületének előcsarnokában (Fiumei út 17.) látható emléktáblára, az intézmény neves orvos-halottainak sorába.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. július 25.
- ↑ Születési bejegyzése a beremendi polgári születési akv. 47/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 16.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a mosonmagyaróvári polgári házassági akv. 14/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 16.)
- ↑ Semmelweis-nap 2005. [2008. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 5.)
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Az Index nekrológja (2008. október 4.)
- A Weborvos nekrológja (2008. október 3.)
- D. Szebik Imre nekrológja az Evangélikus Életben (2008. október 26.)
- Bagi István: Csonttörések csavaros rögzítéseinek biomechanikai vizsgálata
- Fokozott kockázatú combnyaktöröttek minimál ellátása osteosynthesissel (Magyar Traumatológia, 2000. január 11.)
