Marc-Antoine Charpentier

Marc-Antoine Charpentier (Párizs, 1643. – Párizs, 1704. február 24.) francia barokk zeneszerző. Lully mellett a francia középbarokk zeneművészet másik kimagasló alkotója.

Marc-Antoine Charpentier
Életrajzi adatok
Született	1643. Franciaország Párizs
Származás	francia
Elhunyt	1704. február 24. (54 évesen) Franciaország Párizs
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Hangszer	orgona énekhang
Hang	kontratenor
Tevékenység	zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Marc-Antoine Charpentier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1643-ban Párizs közelében született. Apja írnok volt, és jó kapcsolatokat ápolt a párizsi előkelőségekkel. Ennek köszönhetően fia a jezsuitáknál kiváló oktatásban részesült, majd jogi tanulmányokba kezdett Párizsban. 18 éves korában utazott Itáliába, egyes feltételezések szerint először festészetet akart tanulni, de Rómában Giacomo Carissimi hatása alá került, és érdeklődése a zeneművészet felé fordult. Három évig volt Carissimi tanítványa, megismerte a korabeli olasz mestereket, és volt alkalma tanulmányozni zeneművészetüket. Párizsba visszatérve jelentős mennyiségű zenei kéziratot vitt magával.

Párizsban Lotaringiai Mária szolgálatába lépett. Jean-Baptiste Lully ekkoriban került konfliktusba Molière-rel, aki megszakította az alkotói együttműködést a zeneszerzővel, és Charpentier-t kérte fel, hogy komponáljon kísérőzenét legújabb művéhez. Végül Molière és más szerzők darabjainak is elkészítette a zenés betéteit Molière színháza számára, ezek közül a két legjelentősebb: Le Mariage forcé (1672) és a Le Malade imaginaire (1673). Charpentier Molière halála után is, egészen 1685-ig komponált a Théâtre Français-nek. A drámákhoz írt kísérőzenék mellett ekkoriban főleg pasztorális kamaraoperákat komponált: Orphée, Actéon, Les arts florissants. Közben elfogadta a zenemesteri állást a jezsuiták párizsi Szent Lajos-templomában. Spirituális tragédiákat, oratorikus műveket, szertartászenét komponált a rend számára. Kinevezték az orleans-i herceg zenetanárává és zeneszerzőjévé, ezalatt főleg az egyházi zenének és az elméleti műveknek (pl. Règles de composition et abrégé des règles pour l’accompagnement) szentelte idejét. 1688-ban meghalt Lotaringiai Mária. Ezután még tíz évig maradt a jezsuiták szolgálatában, majd 1698-ban kinevezték a Sainte-Chapelle zenemesterévé. Ezt az állást haláláig töltötte be. 1704. február 24-én Párizsban halt meg. Halála után a Királyi Könyvtár számára elkobozták a Sainte Chapelle zenemestereként írt művei kéziratait. Többi művének kéziratát 1727-ben családja adta el a Királyi Könyvtárnak.

Művei halála után kétszáz évig feledésbe merültek, majd az 1900-as évek elején néhány francia zenész felfedezte Charpentier műveit, és elkezdték játszani őket. A második világháború után megjelent az első Charpentier-monográfia. Ezután egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. A William Christie által az 1970-es évek végén létrehozott, régi zenét játszó Les Arts Florissants zenekar sokat tett Charpentier zenéjének megismertetéséért. Később Párizsban megalakult a Société Marc-Antoine Charpentier, s azóta több darabját előadták és felvételen is rögzítették. Actéon című darabja 2007-ben a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon is előadásra került, a Thália Színház pedig Három bibliai történetét tűzte műsorra.

Munkássága

Korának egyik legnagyobb egyházzene szerzője, tizenkét miséje a 17. századi francia zeneművészet egy szerzőtől származó terjedelmes misetermése. Művészetére nagy hatást gyakoroltak az itáliai mesterek, főleg egykori tanára, Giacomo Carissimi munkái. Zenéjében sikeresen ötvözte a francia és az olasz barokk stílusjegyeit, francia létére olykor olasz nyelvű szövegeket is megzenésített.

Miséi vokális szólamában sajátosan váltakoznak a tuttik és a szólók. Sajátos a mise egyes részeinek elhagyása, ezeket orgonaimprovizációkkal pótolta. Különlegességnek számít az egyetlen szólamra komponált Messe pour le Port-Royal című darab. Miséi mellett mintegy harminc oratóriumát találták meg kéziratai között. A szerző életművének súlypontját alkotják, de a francia zenei életben elszigetelten állnak, nem teremtenek hagyományt, újfajta oratóriumformát. Carissimi zenei nyelvét sikeresen kötik össze a francia opera és motetta stílusával. Charpentier a Historia scarae, a Cantica és a Dialoghi műfaj megjelölésekkel él. A Históriák nagyszabású alkotások (együttesek, szólók, kórusok) és Carissimi műveinél gazdagabban hangszereltek. A Canticák és Dialogusok kevesebb előadót igényelnek.

Egyházzenei művei mellett jelentősek színpadi művei is, amelyeknek nagy része sajnos elkallódott. Molière-rel közösen írt darabjai életművének kevésbé igényes alkotásai, de a Le Mariage forcé és a Le Malade imaginaire így is jelentős darabok. A Lully-féle monopólium miatt béklyókba szorítottan kényszerült komponálni: a zenekar és az énekesek száma is korlátozott. Ennek ellenére mégis sikerült egy rendkívül gazdag operai életművet is létrehoznia, az ötfelvonásos Médée Lully és Rameau darabjai mellett a francia barokk operairodalom legjobb alkotása. Charpentier dallamosságával, a harmonizáció, a szólamok kidolgozottságával, hangszerelésével messzemenően megelőzi kortársait.

A Te Deum című motettájának kezdő taktusait az Európai Műsorsugárzók Uniója hivatalos szignáljának választották, többek között az Eurovíziós Dalfesztiválok közvetítései előtt is ez hallható.

Művei

Operák

• Les Amours d'Acis et de Galatée (elveszett) (1678)
• Les Arts florissants H. 487(1685–1686)
• La Descente d'Orphée aux enfers H. 488 (1686–1687)
• Le Jugement de Pâris (1690)
• Philomèle (elveszett) (1694)
• Médée H. 491 (1693–1694
• David et Jonathas (1688)

Pasztorálok

• Actéon, H. 481 (1684)
• La Couronne de fleurs, H. 486 (1685)
• La Fête de Ruel, H. 485 (1685)
• Il faut rire et chanter: la dispute des bergers (1685)
• Le Retour du printemps
• Cupido perfido dentral mio cor
• Petite pastorale de bergers
• Amor vince ogni cosa
• Les Plaisirs de Versailles (1680)

Zenés jelenetek

• Circé (1675)
• Andromède (1682)

Kísérőzenék és betét darabok komédiákhoz

• Idylle sur le retour de la santé du roi (1686–1687)
• La Comtesse d'Escarbagnas (1672)
• Le Médecin malgré lui (1672)
• Le Fâcheux (1672)
• L'Inconnu (1675)
• Les Amours de Vénus et d'Adonis (1670)

Balett komédiák

• Le Mariage forcé, H. 494 (1672)
• Le Malade imaginaire (1673)
• Le Sicilien ou l'Amour peintre (1667)

Interludes

• Le Triomphe des dames (1676)
• La Pierre philosophale (1681)
• Endymion (1681)

Zenekari darabok

• Noëls pour les instruments – H.531
• Noëls sur les instruments – H.534
• Préludes et Ouvertures
• Sonate – H.548
• Concert pour quatre parties de violes – H.545
• Messe pour plusieurs instruments au lieu des orgues – H.513

Egyházzene

• Quatre Miserere
• Miserere – H.219
• Dix Magnificat
• Pour le sacrement
• Pour le saint sacrement au reposoir – H.346
• Pour la seconde fois que le saint sacrement vient au même reposoir – H.372
• Himnuszok
• Misék
• Motetták (Te Deum)
• Motet pour une longue offrande (anciennement Motet pour l'offertoire de la messe rouge) – H.434
• Oratóriumok
• Zsoltárok Leçons des Ténèbres
• Les neuf repons pour le mercredi saint – H.111–119

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marc-Antoine Charpentier című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marc-Antoine Charpentier című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I: A 2. századtól 1800-ig. Budapest: Springer. 1996. 309–303. o. ISBN 9638455845  
• Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 23–24. o. ISBN 9789635308545  

Kapcsolódó szócikkek

• Zenetörténet