Eurovíziós Dalfesztivál

évente megrendezett európai dalverseny
Ha az aktuális versenyről szeretnél többet tudni, lásd: 2023-as Eurovíziós Dalfesztivál
Ha Magyarország eurovíziós történetéről szeretnél többet tudni, lásd: Magyarország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Az Eurovíziós Dalfesztivál (angolul: Eurovision Song Contest, franciául: Concours Eurovision de la Chanson, 2007 és 2009 között a Magyar Televízió, a valós elnevezésnek megfelelően, az Eurovíziós Dalverseny címet használta, gyakori rövidítése szerint ESC, Eurovision vagy Eurovízió) egy 1956 óta (2020 kivételével) minden évben megrendezésre kerülő zenei verseny, az Európai Műsorsugárzók Uniójának tagállamai között, a világ leghosszabb ideje futó nemzetközi televíziós zenei versenye. A dalfesztivál keretében minden részt vevő ország benevez egy zeneszámot, amit élő adásban előadnak, majd szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy megtalálják a verseny legnépszerűbb produkcióját. Az országok az EBU-tag tévétársaságukon keresztül szerepelnek: Magyarországon az MTVA volt felelős azért, hogy kiválassza az országot képviselő énekest és dalt 2019-ig.

Eurovíziós Dalfesztivál
(Eurovision Song Contest)
Wiki Eurovision Heart (Infobox).svg
A holland Duncan Laurence, a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese
A holland Duncan Laurence, a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese
Műfaj vetélkedő, zenei megmérettetés

Alkotó Marcel Bezençon
Főcímzene Te Deum
Zeneszerző Marc-Antoine Charpentier

Szlogen The Sound of Beauty (2022)
Nyelv angol és francia
Évadok 66 dalfesztivál
Epizódok98 élő adás
Gyártás
Forgatási helyszín Eurovíziós Dalfesztivált rendező városok listája
Részenkénti játékidő elődöntők: ~ 2 óra
döntő: ~ 4 óra
Gyártó Európai Műsorsugárzók Uniója
Sugárzás
Eredeti adó Eurovíziós Hálózat
Eredeti sugárzás1956. május 24.2022. május 14.
Státusz 67. évad előkészületben
Kronológia
Kapcsolódó műsor Junior Eurovíziós Dalfesztivál, Fiatal Zenészek Eurovíziója, Fiatal Táncosok Eurovíziója, Eurovíziós Kórusverseny
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az 1951 óta Olaszországban megrendezett Sanremói dalfesztivál mintájára 1956-ban létrehozott, és azóta (2020 kivételével) minden évben megrendezésre került verseny a világ leghosszabb ideje futó nemzetközi televíziós zenei vetélkedője, valamint az egyik legrégebb óta műsoron lévő televíziós produkciója. Az EBU-tagsággal rendelkező tévétársaságok, és a meghívott megfigyelő tagországok nevezhetnek a versenyre. 2022-ig 52 ország vett már részt legalább egyszer az Eurovíziós Dalfesztiválon. Minden ország egy eredeti, az adott dalfesztivál előtti év szeptember 1-je után bemutatott új zeneszámot nevez be a versenyre, melynek a hossza nem lehet több három percnél. A színpadi produkcióban maximum hatan vehetnek részt, valamint a fellépő előadóknak legalább 16 évesnek kell lenniük. A részt vevő nemzetek szakmai zsűrijei és a műsorban szavazó közönség külön-külön 1–8, 10 és 12 pontot oszt ki a tíz legjobbnak ítélt dalnak, úgy hogy a saját dalát senki sem pontozhatja. Az így legtöbb pontot összegyűjtő dalt hirdetik ki a verseny végén győztesnek. A dalfesztiválon egyéb előadások is láthatóak, úgy mint nyitó és záró, valamint vendégprodukciók. Ezek a fellépések szórakoztatják a közönséget a szavazás alatt, vagy ezzel veszi kezdetét az adott verseny. Idáig többek között feltűnt az Eurovíziós Dalfesztiválokon a Cirque du Soleil, Justin Timberlake vagy Madonna is, valamint itt volt látható először a Riverdance című Michael Flatley-előadás is. Eredetileg egy egy éjszakás esemény volt a verseny, de ahogy az évek előrehaladtával növekedett a részt vevő országok száma, így 2004-től már egy, majd 2008-tól két elődöntőt is rendeznek a döntő előtti napokban. A legtöbb versenyen idáig Németország vett részt – 1996 kivételével mindegyik dalfesztiválon volt énekesük. A legkevesebb alkalommal, mindösszesen egyszer, 1980-ban Marokkó vett részt. A győzelmek számát tekintve Írország az első, akiknek hétszer sikerült eddig megnyerni az Eurovíziós Dalfesztivált. A rendezéseket illetően az Egyesült Királyság áll az élen, ők kilencszer látták vendégül a verseny rajongóit és résztvevőit.

Hagyományosan a verseny házigazdája mindig az az ország lesz, aki az előző évi dalfesztivált megnyerte. Az esemény lehetőséget biztosít arra, hogy a rendező ország vagy város hirdesse magát, vonzóvá, ismertté váljon a külföldi turisták számára. Több ezer rajongó látogat el minden évben az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol jelen vannak az újságírók is, akik az első próbáktól kezdve tudósítanak mindenről, ami a versennyel kapcsolatos.

Jellemzően a dalfesztivál általános logója mellett minden évben van egy egyedi tematikája, szlogenje és emblémája a versenynek. A műsorokat Európa-szerte közvetítik, és 2001 óta a verseny hivatalos oldalán is elérhetőek az adások. Európán kívül, a világ nagy részén is közvetítik a dalfesztivált, többek közt Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Hongkongban, Indiában, Dél-Koreában, Új-Zélandon és az Amerikai Egyesült Államokban is látható volt már a tévében korábban, annak ellenére, hogy ezek az országok nem vehetnek részt a versenyen.[1]

Az Eurovíziós Dalfesztivál a legnézettebb nem sport témájú esemény a világon minden évben, több százmillió nézővel világszerte.[2][3] A műsorban való szereplés a legtöbbször országos vagy akár nemzetközi ismertséget is szerzett az előadóknak, de volt arra is példa, hogy ez lendítette előre a fellépők már meglévő karrierjét. A világ leghíresebb előadói közül többen is felléptek a dalfesztiválon, többek között itt lett ismert az ABBA, Céline Dion, Cliff Richard, Julio Iglesias, a Måneskin, Ofra Haza és Olivia Newton-John is. Emellett a világ legismertebb dalainak első nemzetközi bemutatkozására is az Eurovíziós Dalfesztivál színpadán került sor.

A versenyt általában a popzene fellegvárának tartják,[4] azonban a szereplő dalok stílus tekintetében széles skálán mozognak. Van köztük arab, balkáni, északi, görög, latin, metal, pop-rap, rap, rock, dance és népzene is. Habár az évek alatt hatalmas népszerűségre tett szert a verseny nem csak a részt vevő országokban, sokszor éri kritika a művészi értékek hiányossága, és az időről időre felerősödő politikai befolyás miatt. Többen aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy minden évben torzít a végeredményen, hogy a kultúrpolitikailag barátinak tartott országok egymás dalait favorizálják, míg az egymással konfliktusban álló nemzetek egyáltalán nem értékelik a másik produkcióját. Előfordult már, hogy ilyen vitás nemzetközi kapcsolatok miatt az utolsó pillanatban döntött a versenytől való távolmaradás mellett egy ország, de volt példa arra is, hogy cenzúrázták a közvetítés bizonyos részeit politikai okokból, vagy éppen egy politikai állásfoglalás miatt zártak ki egy tévétársaságot a versenyből. Hasonlóképpen érte kritika az Eurovíziós Dalfesztivált, hogy sokszor a művészi értékek helyett a megkapó, túlságosan kidolgozott színpadi produkciók vannak favorizálva a szavazás során. Az Eurovíziókon népszerűvé vált a giccs, a folk és nemzetközi stílusok zenei keveredése. A dalfesztivál megjelenik az LMBTQ+ kultúra részeként is, ami a nagy és aktív rajongótábornak, valamint a világ popkulturális befolyásának tudható be. Az évek során a dalfesztivál kinőtte magát egy egyszerű televíziós kísérletből, és egy óriási méretű nemzetközi intézménnyé vált. Európa legtöbb országa részt vett már legalább egyszer a fesztiválon, és az Eurovízió (Eurovision) szó ismert lett az egész kontinensen. A verseny népszerűségén felindulva több hasonló rendezvényt hoztak létre, akár az EBU szervezésében (Junior Eurovíziós Dalfesztivál, Eurovíziós Kórusverseny, Fiatal Zenészek Eurovíziója, Fiatal Táncosok Eurovíziója), akár külső szervezetek által (Free European Song Contest, Amerikai Dalfesztivál). Az EBU több speciális eseményt, gálaműsort is szervezett az egyes évfordulók megünneplésére vagy a verseny elmaradása miatti helyettesítésként.

A dalfesztivált Magyarországon évekig a Magyar Televízió M1-es, vagy M2-es csatornája közvetítette. Habár 2010-ben nem volt magyar résztvevő az akkori versenyben, a Duna TV közvetítette a műsort, továbbá 2015 és 2019 között a Duna Média közvetítette a megújult Duna csatornán, mint az ország nemzeti főadóján. 2020-tól Magyarország nem küld versenyzőt a dalfesztiválra, és a műsor közvetítése sem látható televízióban.

TörténetSzerkesztés

 
Jaana Pelkonen és Mikko Leppilampi a 2007-es Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetői a döntő egyik próbáján (Helsinki, Finnország)

Az Eurovíziós Dalfesztivált azzal a szándékkal hozták létre, hogy a második világháborút követő években szerették volna a határokon átívelő televíziós közvetítések segítségével előmozdítani az európai országok közötti együttműködést, ami az Európai Műsorsugárzók Uniójának 1950-es megalapításával kezdődött el.[5] Magát az Eurovízió szót először 1951-ben George Campey, brit újságíró használta a London Evening Standard-ben, amikor arra utalt, hogy a BBC egyik műsorát a holland televízió is közvetítette.[6][7]

Az 1950-es évek elején több, az Eurovíziós Hálózaton keresztül nemzetközileg közvetített eseményt követően – köztük volt többek között 1953-ban II. Erzsébet brit királynő megkoronázása – megalakult az EBU bizottsága Marcel Bezençon vezetésével. 1955 januárjában a tagsággal rendelkező műsorszolgáltatók közötti új együttműködési lehetőségeket elemezték, és további tanulmányozásra jóváhagyták az európai dalversenyt a RAI menedzsere, Sergio Pugliese által eredetileg javasolt ötlet alapján.[8][9] Az EBU közgyűlése 1955 októberében hozzájárult a dalverseny megszervezéséhez European Grand Prix (magyarul: Európai Nagydíj) munkacímmel, és elfogadta a svájci delegáció javaslatát, hogy a rendezvényt Luganoban rendezzék meg 1956 tavaszán.[10] A verseny kezdeti tervezésének az 1951 óta megrendezett olasz Sanremói dalfesztivál szolgált alapjául, számos módosítással és kiegészítéssel, tekintettel a verseny nemzetközi jellegére.[6] A műsort egyben az élő televíziós közvetítés technikai kísérleteként is tekintették: akkoriban sok ország összekapcsolása egy széles körű nemzetközi hálózatban ambiciózus elképzelésnek számított. A műholdas televíziós sugárzás még nem létezett, és az úgynevezett Eurovíziós Hálózat földi mikrohullámú adók hálózatából állt.[11]

Az első versenyen, 1956. május 24-én hét ország vett részt; mindegyik 2 dalt küldve be, így összesen 14 dal hangzott el.[12] Ez volt az egyetlen alkalom, amikor országonként több dal nevezése is megengedett volt, 1957 óta az összes dalfesztiválon egy dalt indíthat minden ország.[5][13] A győztese a házigazda Svájcot képviselő Lys Assia által előadott Refrain cmű dal volt.[14] Az első versenyen a szavazás zárt ajtók mögött zajlott, és csak a győztest hirdették ki a színpadon. 1957 óta használnak eredményjelző táblát, és ezóta hirdetik ki nyilvánosan a szavazás eredményét, melyet a BBC Festival of British Popular Songs című nemzeti dalválasztó műsora inspirált.[15] 1958-ban vette kezdetét az a hagyomány, hogy a következő évi verseny házigazdája az előző győztes ország lesz. Ez a tradíció azóta a rendezvény állandó elemévé vált.[16][17] A dalfesztivált a technológiai fejlődés folyamatosan alakította: 1968-ban először közvetítették színesben a versenyt, 1985-ben már műholdon, majd 2000-ben streamingen keresztül is elérhető volt.[8][18][19] A szélesvásznú, 16:9 oldalarányú közvetítés 2005-ben kezdődött el, ezt követően 2007-ben HD felbontásban is látható volt a dalfesztivál. A legutóbbi technikai előrelépés 2022-ben, az UHD minőségű műsorfolyam tesztelése volt.[20] Az 1960-as években átlagosan 16 és 18 között volt a részt vevő országoknak a száma minden évben.[21] Országok Európa földrajzi határain túlról is elkezdtek érdeklődni a dalfesztivál iránt, így az 1970-es és 1980-as években délnyugat-ázsiai és észak-afrikai nemzetek is csatlakoztak. A hidegháború utáni változások következtében a kelet-közép-európai térségből érkeztek először új résztvevők az 1990-es években. Az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál előtt hét újonnan csatlakozni szándékozó ország számára külön előkvalifikációs fordulón kellett részt venni, valamint 1994-ben bevezették a leminősítés rendszerét, amit a versenyző országok számának szinten tartása miatt vezettek be, és a leggyengébb teljesítményt nyújtó országok nem vehettek részt a következő évi versenyen.[21][22] 2004-től a verseny többnapos eseménnyé bővült, a 49. Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjében már minden érdeklődő ország versenyezhetett, és 2008-tól egy második elődöntő is bekerült a programba.[13][21]

2022-ig 66 versenyt rendeztek meg, így az Eurovíziós Dalfesztivál a leghosszabb ideje futó évente megrendezett nemzetközi televíziós zenei verseny lett, mely ezzel az eredménnyel a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.[23][24] A versenyt a világ egyik legrégebben futó televíziós műsoraként és a világ legnézettebb nem sport témájú műsorai közé sorolják.[25][26][27] Összesen 52 ország vett részt legalább egy versenyen; rekordszámú, 43 ország versenyzett a 2008-as, a 2011-es és a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon.[13][21] Ausztrália lett az első EBU tagsággal nem rendelkező ország, akiket a szervezők a 60. Eurovíziós Dalfesztiválra hívtak meg versenyzőként.[28][29] Habár eredetileg csak egyszeri alkalomnak indult a részvételük, az országot a következő években újra meghívták, és ezt követően a verseny szervezői 2023-ig biztosították a részvételüket.[30][31]

A dalfesztivált idáig minden évben megrendezték 2020 kivételével, amikor a Covid19-pandémia miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy azt nem tartják meg.[13][32] A a vírus európai terjedése okozta bizonytalanság, és a résztvevő országok kormányai által bevezetett különféle korlátozások miatt nem lehetett a rendezvényt megtartani; helyette egy gálaműsort készítettek a szervezők, Eurovision: Europe Shine a Light címmel, amely egy nem kompetitív jellegű adás volt – egy tisztelgés a 2020-as verseny előadói és dalai előtt.[32][33][34]

A verseny elnevezéseSzerkesztés

Az évek során a verseny leírására használt név, és a hivatalos logó is folyamatosan változott, fejlődött. Az első versenyeket franciául Grand Prix Eurovision de la Chanson Européenne néven, angolul pedig Eurovision Song Contest Grand Prix néven készítették el, mindegyik résztvevő ország nyelvén hasonló fordításokkal. Az angol elnevezésből 1968-ban került ki a Grand Prix végződés, míg a ma is használt francia Concours Eurovision de la Chanson nevet 1973-ban használták először.[21][35][36][37] Magyarországon jellemzően az Eurovíziós Dalfesztivál, vagy az Eurovíziós Dalverseny elnevezést használták, de a rendszerváltás előtti években volt rá példa, hogy Eurovíziós Táncdalfesztiválként, Az Eurovízió dalaként, vagy az Eurovízió Grand Prix műsoraként hivatkoztak rá. A Magyar Televízió és később a MTVA a dalfesztivál megnevezést preferálta, egyedül 2007 és 2009 között volt használatban az eredeti fordítással megegyező dalverseny elnevezés.

A dalfesztivál hivatalos szabálya előírja, hogy a név különböző fordításait a nemzeti hagyományoktól, és a márka ismertségétől függően lehet használni, de mindig a Eurovision Song Contest hivatalos elnevezést részesítik előnyben. A verseny nevét angolul általában a Eurovision rövidítéssel használják, a belső dokumentumokban pedig ESC rövidítéssel emlegetik. Az Eurovíziós Hálózatot használják más hír- és sportprogramok nemzetközi közvetítésére is az EBU által szervezett egyéb különleges programok mellett[38], azonban a Dalfesztivál magasan a legnagyobb profilú ezek közül, és régóta az Eurovízió név köznyelvi szinonimája lett.[39]

Mindössze négy alkalommal fordult elő, hogy a verseny hivatalos logójához használt név nem az angol vagy a francia volt: az olaszok 1965-ben a Gran Premio Eurovisione della Canzone, 1991-ben pedig a Concorso Eurovisione della Canzone nevet használták, míg a hollandok 1976-ban és 1980-ban-ban az Eurovisiesongfestival név alatt tartották meg a rendezvényt.[21]

FormátumSzerkesztés

A résztvevő országokat képviselő eredeti, új dalokat élő televíziós műsorban adják elő, amelyet az Eurovíziós és Eurorádió hálózaton közvetítenek egyidejűleg minden országban élőben. Egy országot, mint résztvevőt az adott ország egyik televíziós műsorszolgáltatója képviseli, amely tagja az Európai Műsorszugárzók Uniójának, és jellemzően ez a nemzeti közszolgálati műsorszolgáltató szervezet.[40] A dalfesztivált az egyik résztvevő ország állítja színpadra, és a kiválasztott rendező város egyik rendezvényközpontjából sugározzák.[41] 2008 óta minden verseny jellemzően három, egy héten át tartó élő televíziós műsorból áll: kedden és csütörtökön két elődöntőt rendeznek, majd szombaton egy döntőt. Minden részt vevő ország a két elődöntő egyikében indul, kivéve az adott évi verseny rendező országát és a verseny legnagyobb pénzügyi támogatóit, az úgynevezett „Öt Nagy”-ot – az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország.[40] A fennmaradó országok a két elődöntő között oszlanak meg, és mindegyikben a tíz legmagasabb pontszámot elért dal jut tovább a legjobb 26 ország közé a döntőbe.[40]

Minden adás jellemzően a nyitó produkciókkal kezdődik, amely meghívott művészek zenés és/vagy táncos előadásaiból áll. Ez jellemzően hozzájárul az adott év eseményéhez kialakított egyedi témájához és identitásához. 2013 óta a verseny döntőjének nyitánya egy zászlós bevonulást is magában foglal, ahol a versenyző művészek országuk zászlóival lépnek színpadra, hasonlóan az olimpiai játékokon a sportolók bevonulásához.[42][43] A nézőket egy vagy több műsorvezető köszönti, akik a legfontosabb hírekkel és információkkal szolgálnak a műsor során, interjúkat készítenek a ’’green room’’ versenyzőivel, és angolul és franciául vezénylik le a szavazást.[44][45] A versenyzők egymás után lépnek fel és miután az összes dalt előadták, a nézőket felkérik, hogy szavazzanak kedvenc előadásukra – kivéve a saját hazájuk előadását – telefonon, SMS-ben vagy a hivatalos eurovíziós applikáción keresztül. 2023-tól a nem részt vevő országokban is lehetőség van szavazni online a dalokra.[40] A döntőben a közönségszavazás a végeredménynek az 50%-át teszi ki, valamint a másik felét az egyes országok zeneipari szakembereiből álló zsűri határozza meg. Az elődöntők továbbjutóiról csak a közönségszavazás dönt.[40] A szavazási szünetben vendégelőadók lépnek fel; itt több alkalommal a rendező ország ismert személyiségei vagy nemzetközileg elismert zenészek mutatkoznak be.[42][43] A szavazás eredményét ezt követően hirdetik ki; az elődöntőben véletlenszerű sorrendben kihirdetik a közönségszavazáson tíz legmagasabb helyezést elért országot. (A teljes, részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra.) A döntőben a műsorvezetők egyesével kapcsolják a részt vevő országok szóvivőit, akik kihirdetik a zsűrijük legmagasabb pontszámát. A közönségszavazás eredményét ezt követően a műsorvezetők hirdetik ki.[40] Az elődöntőkből a továbbjutó előadókat, valamint a döntőben a győztes delegációt visszahívják a színpadra ezt követően. A döntőben egy trófeával jutalmazzák a győztes előadókat és a dalszerzőket, az előző év győztese pedig átadja a trófeát, majd a győztes dal ismételten előadják.[40][46] A verseny részletes eredményét, beleértve a zsűri és a közönségszavazás eredményeit külön-külön, a döntő vége után közzéteszik az interneten. A győztes ország résztvevő műsorszolgáltatója hagyományosan a következő évi rendezvény megszervezésének a lehetőségét is megkapja.[40]

A közvetítések előtt játszott főcímzene a Marc-Antoine Charpentier Te Deum-jának prelúdiuma.[7]

Kiválasztási módszerekSzerkesztés

Minden országnak be kell küldenie egy dalt a részvétel évében. Egyetlen kivétel ez alól az első dalfesztivál volt, amire mindegyik ország két dalt küldött be. Szabály tiltja az adott verseny előtti szeptember 1-je előtt kereskedelmi forgalomba bocsátott, vagy sugárzott dalok beküldését.[47] E szabály célja biztosítani, hogy csak teljesen új dalokat lehessen beküldeni, így olyan szerzeményekkel nem lehet nevezni, amelyek már nagy sikereket értek el a dalfesztivál előtt.

Minden részt vevő műsorszolgáltató saját belátása szerint dönthet arról, hogy milyen eljárást alkalmaz a dalfesztiválon való énekesének kiválasztására. A résztvevők kiválasztásának tipikus módszerei közé tartozik a nyilvános telefonos szavazással egybekötött nemzeti dalválasztó műsor megrendezése; a belső kiválasztás, melynek során a műsorszolgáltató által kijelölt zsűri dönt az előadóról és a dalról; valamint a vegyes kiválasztási formátum, ahol bizonyos döntéseket belsőleg hoznak meg, míg másokban a közönséget is belevonják a folyamatba.[48] Az EBU a közönség bevonásával megrendezett válogatóműsorok megrendezését támogatja, hiszen ez több nyilvánosságot hoz a magának a dalfesztiválnak is. Ezeket a versenyeket Nemzeti Döntőknek nevezik.

Néhány ország nemzeti döntője legalább akkora nézettségű – ha nem nagyobb –, mint maga a nemzetközi Eurovíziós Dalfesztivál. A legsikeresebb nemzeti dalválasztó közé tartozik a svéd Melodifestivalen, amelyet először 1959-ben rendeztek meg, és ma Svédország egyik legnézettebb tévéműsora minden évben.[49][50] Népszerű válogatóműsornak számít még a norvég Melodi Grand Prix, a dán Dansk Melodi Grand Prix, az észt Eesti Laul, a horvát Dora vagy a spanyol Benidorm Fest. Az olaszoknál egy nem kifejezetten eurovíziós nemzeti döntőként szolgáló műsor, a Sanremói dalfesztivál győztese kapja meg a lehetőséget, hogy részt vegyen az adott évi versenyen. Magyarországon 2012 és 2019 között A Dal című műsor szolgált az ország indulójának kiválasztására minden évben.

A kiválasztási módszertől függetlenül az előadók és a versenydal adatait véglegesíteni kell, és az EBU-nak elküldeni a megadott határidő előtt, ami jellemzően minden évben március közepén szokott lenni.

RészvételSzerkesztés

 
Az Európai Műsorsugárzók Uniójának közvetítési területe, pirossal jelölve
 
  Országok, melyek már legalább egyszer részt vettek
  Országok, melyek még egyszer sem vettek részt
  Országok, amelyek jelezték részvételi szándékukat, de mégsem indultak el
  EBU-tagországok, melyek korábban más ország részeként vettek részt a versenyen, de független országként még nem
 
Az Eurovíziós Dalfesztivál részt vevő országai, debütálásuk évtizede szerint

Az Európai Műsorsugárzók Uniójának aktív tagjai (ellenben a társult tagokkal) jogosultak a dalfesztiválon való részvételre. Aktív tagok azok, akik az Európai Sugárzási Területhez (European Broadcasting Area) tartoznak, vagy az Európa Tanács tagállamai.[51] Az aktív tagok közé tartoznak azok a médiaszervezetek, amelyek adásai elérhetőek a saját országuk azon háztartásainak legalább 98%-ban, amelyek képesek a televízióadások vételére.[52] A szervezet társult tagsággal rendelkező műsorszolgáltatói jogosultak lehetnek a versenyen való részvételre, ha azt a verseny Referenciacsoportja jóváhagyja.[53] Az Európai Sugárzási Területet a Nemzetközi Távközlési Unió úgy határozta meg, hogy az ITU 1. régiójának a nyugati határától a keleti hosszúság 40°-ig terjedő földrajzi területet foglalja magában, valamint az északi szélesség 30° határolja délről. Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia, valamint Irak, Jordánia, Szíria, Törökország és Ukrajna e határokon kívül eső területei is az Európai Sugárzási Területhez tartoznak.[54][55] Megjegyzendő, hogy a részvételi alkalmasság nem függ Európán belüli földrajzi elhelyezkedéstől, a névben szereplő Euro név ellenére, és nincs semmi köze az Európai Unióhoz. A versenyen való részvétel így nem korlátozódik csupán Európa országaira, mivel több olyan állam is részt vehet, amelyek földrajzilag kívül esnek a kontinens határain, vagy amelyek több kontinensen helyezkednek el egyszerre.[53] Ezen országok részt vettek a korábbi versenyeken is, köztük olyan nyugat-ázsiai országok, mint Izrael vagy Ciprus. országok, amelyek Európában és Ázsiában helyezkednek el, mint például Oroszország és Törökország, valamint észak-afrikai országok, mint például Marokkó. Ausztrália lett az első olyan ország, amely 2015-ben meghívást kapott az Európai Sugárzási Területen kívülről a verseny Referenciacsoportja által. Az EBU-tagoknak, akik részt kívánnak venni a versenyen, meg kell felelniük a versenyszabályzatban meghatározott feltételeknek, amelyekről évente külön változatot készítenek el. Egy versenyen legfeljebb 44 ország vehet részt.[56] A műsorszolgáltatóknak előzetesen be kell fizetniük az éves részvételi díjat az EBU felé a szabályzatban meghatározott határidőig, amelyben részt kívánnak venni a soron következő dalfesztiválon. Ez a díj országonként eltérő, annak méretétől és a nézettségtől függően.[57]

Eddig ötvenkét ország szerepelt legalább egyszer az Eurovíziós Dalfesztiválokon. Ezek a következők (az első részvétel éve szerint sorba rendezve):

Év Ország
1956   Belgium
  Franciaország
  Luxemburg
  Hollandia
  Németország[m 1]
  Olaszország
  Svájc
1957   Ausztria
  Dánia
  Egyesült Királyság
1958   Svédország
1959   Monaco
1960   Norvégia
1961   Finnország
  Jugoszlávia[m 2]
  Spanyolország
1964   Portugália
1965   Írország
Év Ország
1971   Málta
1973   Izrael
1974   Görögország
1975   Törökország
1980   Marokkó
1981   Ciprus
1986   Izland
1993   Bosznia-Hercegovina
  Horvátország
  Szlovénia
1994   Észtország[m 3]
  Lengyelország
  Litvánia
  Magyarország[m 4]
  Románia[m 5]
  Oroszország
  Szlovákia[m 6]
1998   Észak-Macedónia[m 7]
Év Ország
2000   Lettország
2003   Ukrajna
2004   Albánia
  Andorra
  Fehéroroszország
  Szerbia és Montenegró
2005   Bulgária
  Moldova
2006   Örményország
2007   Csehország
  Grúzia
  Montenegró
  Szerbia
2008   Azerbajdzsán
  San Marino
2015   Ausztrália[m 8]

Az Európai Műsorsugárzók Uniójának tagállamai, melyek egyszer sem vettek részt a dalfesztiválon:

RésztvevőkSzerkesztés

A versenyt a világhírű előadók karrierjük kiindulópontjának használták, és számos előadó az Eurovíziós Dalfesztivál korábbi résztvevői és győztesei közül is ide tartozik. Az ABBA, az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál svéd győztesei a becslések szerint 380 millió album- és kislemezeladást rögzítettek, azt követően, hogy a versenyen aratott győzelmük világszerte felkeltette az emberek figyelmét. A győztes dalukból, a Waterloo-ból több mint ötmillió példányt értékesítettek világszerte.[58][59] Céline Dion svájci győzelme az 1988-as versenyen elősegítette a nemzetközi karrierjének beindítását, különösen az angol nyelvű piacokon, és a becslések szerint 200 millió lemezt értékesített világszerte.[60] Julio Iglesias még viszonylag ismeretlen volt, amikor Spanyolországot képviselte az 1970-es Eurovíziós Dalfesztiválon, és a negyedik helyen végzett. Az eurovíziós szereplését világsiker követte, és a becslések szerint 100 millió lemezt adott el pályafutása során.[61][62] Olivia Newton-John, ausztrál énekesnő képviselte az Egyesült Királyságot 1974-ben, aki a negyedik helyen végzett az ABBA mögött, de becslések szerint 100 millió lemezt adott el, négy Grammy-díjat is nyert, valamint megkapta a Grease című filmmusical női főszerepét.[63][64] Számos olyan előadó is elindult a versenyen, akik már korábban jelentős sikereket értek el a karrierjükben. Ide tartozik a győztesek közül Lulu,[65][66] Toto Cutugno,[67][68] a Katrina and the Waves,[65][69] és a nem győztesek közül Nana Mouskouri,[70][71] Cliff Richard,[65][72] a Baccara,[73][74] Umberto Tozzi,[75][76] Plastic Bertrand,[73][77] Lara Fabian, Alla Pugacheva, a t.A.T.u,[78] a Las Ketchup,[79] Patricia Kaas,[80][81] Engelbert Humperdinck,[82][78] Bonnie Tyler,[83][84] és Flo Rida.[85] Számos jól ismert zeneszerző és szövegíró írt dalokat a dalfesztiválra az évek során, többek között Serge Gainsbourg,[86][87] Goran Bregović,[88] Ralph Siegel, Diane Warren,[89] Andrew Lloyd Webber,[90][91] Pete Waterman,[92][93] és Tony Iommi,[94] valamint a produceri munkában vett részt Timbaland[95] és Guy-Manuel de Homem-Christo a Daft Punkból.[96]

Korábbi résztvevők a zenei karrierjük mellett más területeken is alkottak maradandót. Hollandia (és egyben az egész dalfesztivál) első dalának, a De vogels van Holland szerzője Annie M. G. Schmidt a saját írásaival szerzett világszerte hírnevet, és elnyerte 1988-ban a Hans Christian Andersen-díjat.[97] Az úgynevezett francia "yé-yé lányok", Françoise Hardy és a dalfesztivál luxemburgi győztese, France Gall az 1960-as évek popkultúrájának ismert nevei voltak. Hardy az utcai stílus divatirányzatnak volt az úttörője, valamint a globális Youthquake mozgalom inspirálója volt.[98][99][100] A politikai karriert befutó, humanitárius eredményekkel nemzetközi elismerést kivívott személyiségek közé tartozik a verseny 1970-es győztese Dana, aki kétszer volt ír elnökjelölt, valamint tagja az Európai Parlamentnek is;[101][102] Nana Mouskouri a görög parlament tagja, és az UNICEF jószolgálati nagykövete;[103][104] a dalfesztivál 2004-es győztese Ruslana az ukrán parlament, a Verhovna Rada tagja, a narancsos forradalom és az Euromaidan tüntetéssorozat egyik szereplője, aki vezető szerepéért és bátorságáért világszerte kitüntetéseket szerzett;[105][106][107] és a macedón Esma Redžepova politikai pártok tagja, és kétszeres Nobel-békedíj-jelölt volt.[108]

GyőztesekSzerkesztés

Az Eurovíziós Dalfesztivál megnyerése egyedi alkalmat szolgáltat a győztes művész(ek)nek, hogy a sikerükre, és az őket körülvevő publicitásra alapozva elindítsák vagy kiterjesszék nemzetközi karrierjüket. 2007-ben és 2008-ban a győztesek egy európai Győztesek Turnéján vettek részt.[109]

A leghíresebb eurovíziós együttes, amely a győzelem után került reflektorfénybe, az ABBA volt: Waterloo című dalukkal 1974-ben, Svédország színeiben megnyerték a dalfesztivált. Az ABBA korának egyik legsikeresebb zenekara lett. Az ő sikerükön felbuzdulva egy évvel később a hasonló felállású holland Teach-In, majd két évvel később a brit Brotherhood of Man vett részt a versenyen, és ők is nyertek. Nemzetközi hírnevet és sikert szerzett Céline Dion is, aki 1988-ban Svájc képviseletében nyerte meg a versenyt a Ne partez pas sans moi című dallal. Dion sikerét ugyanakkor nem kötik közvetlenül a dalfesztivál megnyeréséhez, mert nemzetközi hírnevet csak pár évvel utána szerzett. A többi győztes között vannak ismert művészek, akik a fesztivált karrierjük közepén nyerték meg, amikor már sikeresek voltak. Néhány művész ugyanakkor az ismeretlenségbe süllyedt, győzelmük óta csekély vagy semmilyen hatást sem gyakorolva a nemzetközi zenei világra, azonban az elmondható, hogy saját hazájában minden győztes nagy karriert futott be, és évekkel később is tömegek ismerték nem csak az előadót, de az Eurovízió-győztes dalát is.

 
Az Eurovíziós Dalfesztiválok győzteseit ábrázoló térkép. A színek a győzelmek számát jelölik.
Az Eurovíziós Dalfesztiválok győztesei
Év Ország Dal Előadó Szerző(k) Forrás
1956   Svájc Refrain Lys Assia
  • Géo Voumard
  • Émile Gardaz
[110]
1957   Hollandia Net als toen Corry Brokken
  • Guus Jansen
  • Willy van Hemert
[111]
1958   Franciaország Dors, mon amour André Claveau
[112]
1959   Hollandia Een beetje Teddy Scholten
  • Dick Schallies
  • Willy van Hemert
[113]
1960   Franciaország Tom Pillibi Jacqueline Boyer
  • André Popp
  • Pierre Cour
[114]
1961   Luxemburg Nous les amoureux Jean-Claude Pascal
  • Jacques Datin
  • Maurice Vidalin
[115]
1962   Franciaország Un premier amour Isabelle Aubret
  • Claude-Henri Vic
  • Roland Valade
[116]
1963   Dánia Dansevise Grethe és Jørgen Ingmann
  • Otto Francker
  • Sejr Volmer-Sørensen
[117]
1964   Olaszország Non ho l’età Gigliola Cinquetti
  • Nicola Salerno
  • Mario Panzeri
[118]
1965   Luxemburg Poupée de cire, poupée de son France Gall Serge Gainsbourg [119]
1966   Ausztria Merci, Chérie Udo Jürgens
[120]
1967   Egyesült Királyság Puppet on a String Sandie Shaw
  • Bill Martin
  • Phil Coulter
[121]
1968   Spanyolország La, la, la Massiel
  • Manuel de la Calva
  • Ramón Arcusa
[122]
1969   Egyesült Királyság[m 9] Boom Bang-a-Bang Lulu
  • Alan Moorhouse
  • Peter Warne
[123]
  Franciaország Un jour, un enfant Frida Boccara
  • Émile Stern
  • Eddy Marnay
[124]
  Hollandia De troubadour Lenny Kuhr
  • David Hartsema
  • Lenny Kuhr
[125]
  Spanyolország Vivo cantando Salomé
  • María José de Cerato
  • Aniano Alcalde
[126]
1970   Írország All Kinds of Everything Dana
  • Derry Lindsay
  • Jackie Smith
[127]
1971   Monaco Un banc, un arbre, une rue Séverine
  • Jean-Pierre Bourtayre
  • Yves Dessca
[128]
1972   Luxemburg Après toi Vicky Leandros
  • Leo Leandros
  • Klaus Munro
  • Yves Dessca
[129]
1973   Luxemburg Tu te reconnaîtras Anne-Marie David
  • Claude Morgan
  • Vline Buggy
[130]
1974   Svédország Waterloo ABBA [131]
1975   Hollandia Ding-A-Dong Teach-In
  • Dick Bakker
  • Will Luikinga
  • Eddy Ouwens
[132]
1976   Egyesült Királyság Save Your Kisses for Me Brotherhood of Man
  • Tony Hiller
  • Lee Sheriden
  • Martin Lee
[133]
1977   Franciaország L’oiseau et l’enfant Marie Myriam
  • Jean-Paul Cara
  • Joe Gracy
[134]
1978   Izrael A-Ba-Ni-Bi Izhar Cohen és az Alphabeta
  • Nurit Hirs
  • Ehud Manor
[135]
1979   Izrael Hallelujah Gali Atari & Milk and Honey
  • Kobi Osrat
  • Simrit Orr
[136]
1980   Írország What’s Another Year? Johnny Logan Shay Healy [137]
1981   Egyesült Királyság Making Your Mind Up Bucks Fizz
  • Andy Hill
  • John Danter
[138]
1982   Németország Ein bißchen Frieden Nicole
  • Ralph Siegel
  • Bernd Meinunger
[139]
1983   Luxemburg Si la vie est cadeau Corinne Hermès
  • Jean-Pierre Millers
  • Alain Garcia
[140]
1984   Svédország Diggi-Loo Diggi-Ley Herreys
  • Torgny Söderberg
  • Britt Lindeborg
[141]
1985   Norvégia La det swinge Bobbysocks! Rolf Løvland [142]
1986   Belgium J’aime la vie Sandra Kim
  • Jean-Paul Furnémont
  • Angelo Crisci
  • Rosario Marino Atria
[143]
1987   Írország Hold Me Now Johnny Logan Johnny Logan [144]
1988   Svájc Ne partez pas sans moi Céline Dion
  • Nella Martinetti
  • Atilla Şereftuğ
[145]
1989   Jugoszlávia[m 10] Rock Me Riva
[146]
1990   Olaszország Insieme: 1992 Toto Cutugno Toto Cutugno [147]
1991   Svédország Fångad av en stormvind Carola Stephan Berg [148]
1992   Írország Why Me? Linda Martin Johnny Logan [149]
1993   Írország In Your Eyes Niamh Kavanagh Jimmy Walsh [150]
1994   Írország Rock ’n’ Roll Kids Paul Harrington és Charlie McGettigan Brendan Graham [151]
1995   Norvégia Nocturne Secret Garden
  • Rolf Løvland
  • Petter Skavlan
[152]
1996   Írország The Voice Eimear Quinn Brendan Graham [153]
1997   Egyesült Királyság Love Shine a Light Katrina and the Waves Kimberley Rew [154]
1998   Izrael Diva Dana International
  • Zvika Pick
  • Joav Ginai
[155]
1999   Svédország Take Me to Your Heaven Charlotte Nilsson
  • Lars Diedricson
  • Marcos Ubeda
[156]
2000   Dánia Fly on the Wings of Love Olsen Brothers Jørgen Olsen [157]
2001   Észtország Everybody Tanel Padar, Dave Benton és 2XL
  • Ivar Must
  • Maian-Anna Kärmas
[158]
2002   Lettország I Wanna Marie N
[159]
2003   Törökország Everyway That I Can Sertab Erener
[160]
2004   Ukrajna Wild Dances Ruslana
[161]
2005   Görögország My Number One Helena Paparizou
  • Manosz Pszaltakisz
  • Christos Dantis
  • Natalia Germanou
[162]
2006   Finnország Hard Rock Hallelujah Lordi Mr. Lordi [163]
2007   Szerbia Molitva Marija Šerifović
  • Vladimir Graić
  • Saša Milošević Mare
[164]
2008   Oroszország Believe Dima Bilan
[165]
2009   Norvégia Fairytale Alexander Rybak Alexander Rybak [166]
2010   Németország Satellite Lena
  • Julie Frost
  • John Gordon
[167]
2011   Azerbajdzsán Running Scared Ell/Nikki
  • Stefan Örn
  • Sandra Bjurman
  • Iain James Farquharson
[168]
2012   Svédország Euphoria Loreen
  • Thomas G:son
  • Peter Boström
[169]
2013   Dánia Only Teardrops Emmelie de Forest
  • Lise Cabble
  • Julia Fabrin Jakobsen
  • Thomas Stengaard
[170]
2014   Ausztria Rise Like a Phoenix Conchita Wurst
  • Charlie Mason
  • Joey Patulka
  • Ali Zuckowski
  • Julian Maas
[171]
2015   Svédország Heroes Måns Zelmerlöw
  • Anton Hård af Segerstad
  • Joy Deb
  • Linnea Deb
[172]
2016   Ukrajna 1944 Jamala Jamala [173]
2017   Portugália Amar pelos dois Salvador Sobral Luísa Sobral [174]
2018   Izrael Toy Netta
  • Doron Medalie
  • Stav Beger
[175]
2019   Hollandia Arcade Laurence, DuncanDuncan Laurence
[176]
2020 Elmaradt a Covid19-pandémia miatt [177]
2021   Olaszország Zitti e buoni Måneskin
  • Damiano David
  • Ethan Torchio
  • Thomas Raggi
  • Victoria De Angelis
[178]
2022   Ukrajna Stefania Kalush Orchestra
  • Ihor Gyidencsuk
  • Ivan Klimenko
  • Oleh Pszjuk
  • Timofij Muzicsuk
  • Vitalij Duzsik
[179]

Írország tartja a legtöbb győzelem rekordját. A dalfesztivált hétszer (1970, 1980, 1987, 1992, 1993, 1994 és 1996) nyerték meg, az kilencvenes évek közepén zsinórban háromszor. Második Svédország hat (1974, 1984, 1991, 1999, 2012 és 2015) győzelemmel. A harmadik helyen öt győzelemmel Franciaország, Luxemburg és az Egyesült Királyság áll. Utóbbi tizenhatszor végzett a második helyen, így az Egyesült Királyságé a legjobb eredmény a dalfesztiválokon: az eddigi versenyeken huszonegy alkalommal az első kettő között szerepeltek, legutóbb 2022-ben lettek másodikok.

A verseny kezdeti évei a hagyományos eurovíziós nemzetek – Franciaország, Hollandia és Luxemburg – győzelmeit hozták el. Azonban ezen országok sikere a 2000-es évekre lecsökkent: például Franciaország 1977-ben, Luxemburg pedig 1983-ban nyert legutóbb. Az utolsó alkalom, hogy Luxemburg részt vett a versenyen 1993-ban volt. Bár Hollandia 2019-ben megnyerte a dalfesztivált, negyvennégy évet kellett várni erre a győzelemre. Ezelőtt legutoljára 1975-ben nyert a holland versenyző az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A 21. század első évei az addig győzelem nélküli országok első győzelmét hozta el az új eurovíziós nemzetek, és a sok éve részt vevő, de addig nyeretlen országok képében. 2001 és 2008 között minden év egy addig első helyezés nélküli ország győzelmét hozta. 2006-ban Finnország nyert, azután, hogy már negyvenöt éve részt vett a dalfesztiválon, és az addigi legjobb eredményük mindössze egy hatodik hely volt még 1973-ból. Ukrajnának nem kellett ennyit várnia, második szereplésük során nyertek 2004-ben. Szerbia – független államként – első évében nyert, 2007-ben. Megjegyzendő, hogy Montenegróval közös államalakulatként 2004-ben és 2005-ben is indultak, Jugoszlávia tagjaként pedig már 1961 óta. 2008-ban Oroszország aratta első győzelmét, azután, hogy korábban már nagyon sokszor közel álltak ehhez: 2000-ben és 2006-ban a második, 2003-ban és 2007-ben a harmadik helyen végeztek. Oroszország győzelme után Málta a legjobb eredményekkel rendelkező, de még győzelem nélküli ország: ők 2002-ben és 2005-ben lettek másodikok, 1992-ben és 1998-ban pedig harmadikak.

Portugália 1964-ben szerepelt először és 2017-ben, rekordmennyiségű negyvenkilenc évnyi várakozás után érték el első győzelmüket. Jelenleg Ciprus a leghosszabb ideje, Málta pedig a legrégebb óta résztvevő győzelem nélkül versenyző ország.

Magyarország az Eurovíziós DalfesztiválokonSzerkesztés

Magyarország 1994 és 2019 között összesen tizenhét alkalommal (ebből tizennégyszer a döntőben) vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválokon, továbbá kétszer a selejtezőkön (1993-ban és 1996-ban). Az ország számára a debütálás éve mindmáig a legsikeresebb részvételnek számít, ugyanis 1994-ben Bayer Friderika a negyedik helyezést érte el. Összesen öt alkalommal sikerült a legjobb tíz között végeznie a magyaroknak: Kállay-Saunders András 2014-ben ötödik, Pápai Joci 2017-ben nyolcadik, Rúzsa Magdi 2007-ben kilencedik, míg ByeAlex 2013-ban tizedik lett. A 2004-ben bevezetett elődöntős rendszerben a magyar versenyzők tízszer jutottak tovább a döntőbe, míg háromszor ez nem sikerült. A legrosszabb eredményt 2008-ban Csézy érte el, aki az elődöntő utolsó helyén végzett.

Az Eurovíziós Dalfesztivált az országban 2014-ig a Magyar Televízió közvetítette, majd 2015 és 2019 között a Duna Média Duna csatornáján volt látható. A dalfesztiválon való indulás alapfeltétele, hogy a televíziótársaság tagja legyen az Európai Műsorsugárzók Uniójának. A Magyar Televízió 1993-ban vált a szervezet tagjává, és 1994-ben tudott csatlakozni a versenyhez. A Duna Televízió 2010-ben közvetítette a versenyt és 2015 óta az egységes közmédia új főadójaként a Duna csatorna vette át ezt a feladatot az M1-től. Az MTVA a 2020-as Eurovíziós Dalfesztiváltól nem delegált versenyzőt a megmérettetésre. Az utolsó versenyző Pápai Joci volt a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon, aki – az ország történetében harmadik alkalommal – az elődöntőből nem jutott tovább a verseny döntőjébe.

2011 és 2018 között sorozatban nyolc alkalommal jutott tovább a magyar előadó az Eurovíziós Dalfesztiválok elődöntőjéből a döntőbe. Ezt a rekordot Görögország tartja még egyedüliként a versenyben: nekik ez 2008 és 2015 között sikerült minden évben. A dalfesztiváltól való visszalépést követően a Covid19-pandémia miatt elmaradt 2020-as Eurovíziós Dalfesztivált helyettesítő Eurovision: Europe Shine a Light című gálaműsort sem vetítették Magyarországon valamint a 2021-es Eurovíziós Dalfesztivál sem volt látható a közmédia csatornáin. 2006 óta ez volt az első év, amikor a dalfesztivált egyetlen hazai tévéadó sem tűzte műsorára. Az MTVA a későbbiekben sem helyezte kilátásba a visszatérést a dalfesztiválra, valamint nem kommunikálnak nyilvánosan semmit ezzel kapcsolatban. A műsor magyarországi kommentátora a rendszerváltás előtti időkben, valamint az 1990-es években Vágó István volt, majd 1998 és 2016 között tíz alkalommal Gundel Takács Gábor látta el ezt a feladatot.

Jelmagyarázat
1.
Első helyezett
2.
Második helyezett
3.
Harmadik helyezett
Utolsó helyezett
Kiválasztották, de nem vehetett részt
Nem jutott be a döntőbe
Év Előadó Dal (Szerzők) Magyar fordítás Eredmény
Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1993 Szulák Andrea Árva reggel (Hatvani Emese, Pásztor László, Jakab György) Nem jutott ki a dalfesztiválra Nem volt elődöntő
1994 Friderika Kinek mondjam el vétkeimet? (Jenei Szilveszter) 4. 122
1995 Szigeti Csaba Új név egy régi ház falán (Balázs Fecó, Horváth Attila) 22. 3
1996 Delhusa Gjon Fortuna (Delhusa Gjon) Nem jutott ki a dalfesztiválra
1997 V.I.P. Miért kell, hogy elmenj? (Rakonczai Viktor, Bokor Fekete Krisztina) 12. 39
1998 Charlie A holnap már nem lesz szomorú (Lerch István, Horváth Attila) 23. 4
2005 NOX Forogj, világ! (Harmath Szabolcs, Valla Attila) 12. 97 5. 167
2007 Rúzsa Magdi Unsubstantial Blues (Rúzsa Magdi, Mózsik Imre) Lényegtelen blues 9. 128 2. 224
2008 Csézy Candlelight (Rakonczai Viktor, Mózsik Imre) Gyertyaláng Nem jutott be a döntőbe 19. 6
2009 Ádok Zoli Dance with Me (Szabó Zé, Kasai Jnofin) Táncolj velem Nem jutott be a döntőbe 15. 16
2011 Wolf Kati What About My Dreams? (Rakonczai Viktor, Rácz Gergő, Johnny K. Palmer, Geszti Péter) Mi van az álmaimmal? 22. 53 7. 72
2012 Compact Disco Sound of Our Hearts (Pál Gábor, Sándor Attila, Walkó Csaba, Lotfi Begi) Szíveink dallama 24. 19 10. 52
2013 ByeAlex Kedvesem (Zoohacker Remix) (Márta Alex, Palásti Kovács Zoltán Zoohacker) 10. 84 8. 66
2014 Kállay-Saunders András Running (Kállay-Saunders András, Szakos Krisztián) Rohanás 5. 143 3. 127
2015 Boggie Wars for Nothing (Sebestyén Áron, Csemer Boglárka, Bori Sára Hélène) Háborúk a semmiért 20. 19 8. 67
2016 Freddie Pioneer (Szabó Zé, Csarnai Borbála) Úttörő 19. 108 4. 197
2017 Pápai Joci Origo (Pápai József) Eredet 8. 200 2. 231
2018 AWS Viszlát nyár (Kökényes Dániel, Brucker Bence, Veress Áron, Schiszler Soma, Siklósi Örs) 21. 93 10. 111
2019 Pápai Joci Az én apám (Pápai József, Molnár Ferenc Caramel) Nem jutott be a döntőbe 12. 97

RendezésSzerkesztés

 
Országok, melyek már rendeztek Eurovíziós Dalfesztivált
  Egyszer rendezett
  Többször rendezett
 
A tel-avivi Expo Tel-Aviv 2-es Pavilonja, a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál helyszíne volt

Hagyományosan a győztes ország ad otthont a következő évi eseménynek 1958 óta néhány kivétellel.[180][21] A verseny megrendezése egyedülálló lehetőségnek tekinthető a házigazda ország számára. A rendező város népszerűsítése a gazdaságra és turisztikai szektorra nézve is előnyökkel járhat.[181] Az egyes versenyek előkészületei jellemzően az előző évi verseny végén már elkezdődnek, és a győztes ország delegációvezetője a győztes sajtótájékoztatóján felkérést kap a következő dalfesztivál megrendezésére.[40][182][183] Az Eurovíziós Dalfesztivál egy non-profit esemény, és a finanszírozása általában az egyes részt vevő műsorszolgáltatók részvételi díjából, a házigazda műsorszolgáltató és a rendező város hozzájárulásaiból, valamint a szponzorációs díjakból, a jegyértékesítésből, a televíziós szavazásból és a versennyel kapcsolatos ajándéktárgyakból származó kereskedelmi bevételekből történik.[57] A műsor alatt nem lehetnek reklámok (kivéve ha az adott műsorszolgáltató megveszi a drágább közvetítési csomagot, ami ezt engedélyezi), de az egyes dalok között leadott kisfilmek, úgynevezett képeslapok (amíg átszerelik a színpadot a következő előadáshoz) alkalmat adnak az ország jellegzetességeinek és a következő előadónak a bemutatására.[184]

A házigazda műsorszolgáltató a győzelmét követően kiválaszt egy rendező várost, jellemzően a főváros vagy egy regionális központot, amelynek meg kell felelnie a versenyszabályzatban meghatározott feltételeknek. A helyszínnek legalább tízezer néző befogadására alkalmasnak kell lennie. A sajtóközpontban 1500 újságírónak kell elférnie, valamint kritérium az is, hogy egy nemzetközi repülőtér közelében kell lennie. Emellett legalább 2000 delegációs tag, újságíró és néző számára elérhető szállodai helyet kell biztosítani.[185] A korábbi dalfesztiválok megrendezésére számos különböző helyszínt használtak – a színházaktól és televíziós stúdióktól a nagy arénákon át a stadionokig.[21] Idáig a legnagyobb helyszín a koppenhágai Parken Stadion volt, ahol csaknem 38 000 néző vett részt a 2001-es Eurovíziós Dalfesztiválon.[13] Az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál idején 1500 lakossal rendelkező írországi Millstreet számít továbbra is a legkisebb házigazda településnek. Habár a verseny helyszínéül szolgáló Green Glens Arena akár 8000 néző fogadására is alkalmas.[186] 2005-ben Kijevben kifejezetten kevés hotelszoba állt rendelkezésre, mert a dalfesztivál szervezői arra kérték az ukrán kormányt, hogy állítsák le a nem a szervezők által ellenőrzött foglalásokat. Ennek eredményeként sokak foglalását lemondták.[187] Az Eurovíziós Dalfesztivál hatása a rendező városra fordítottan arányos annak méretével: 2003-ban Rigában a városközpontot virtuálisan elfoglalták az eurovíziós delegáltak. 2005 májusában Ukrajna megszüntette a turistákkal szembeni vízumkötelezettséget a dalfesztivál rendezésére tekintettel, hogy a rajongók könnyebben eljuthassanak Kijevbe.[188]

Az évek során eddig hat alkalommal fordult elő, hogy nem a győztes ország rendezte a következő évi versenyt. Mivel 1960-ban Hollandia, 1963-ban pedig Franciaország anyagi okokból elállt a rendezéstől, így a BBC Londonban rendezte meg a versenyt.[189] 1972 Monaco képtelen volt megfelelő helyszínt biztosítani, ezért a Télé Monte Carlo a BBC-t kérte fel a rendezésre, így Edinburgh-ban tartották meg a versenyt.[189] 1974-ben Luxemburg állt el a rendezéstől, helyettük a britek Brightonban látták vendégül a műsor vendégeit. [190]1980-ban a holland NOS rendezte meg a dalfesztivált Hágában, miután Izrael pénzügyileg nem volt képes erre. A hollandok azután ajánlották fel, hogy elvállalják a rendezést, miután több más tévétársaság, köztük a BBC sem volt hajlandó arra.[189] 2023-ban az előző évi győztes Ukrajna számára lehetetlenné vált a verseny biztonságos megszervezése Oroszország Ukrajna ellen indított inváziója miatt, ezért az EBU a versenyben második helyen végzett előadó nemzeti televíziótársaságát, a BBC-t kérte fel erre a feladatra, így a versenyt Liverpoolban tarthatják meg. Az anyagi okoból való elállások a legtöbbször azért következtek be, mert az adott társaságok a megelőző években már rendeztek dalfesztivált az egymást követő nyeréseknek köszönhetően, és még egy versenyt már nem tudtak elvállalni.

Az alábbi városok rendezték az Eurovíziós Dalfesztiválokat, illetve a következőek voltak a hivatalos szlogenek:

Év Rendező
1956   Lugano
1957   Frankfurt am Main
1958   Hilversum
1959   Cannes
1960   London
1961   Cannes
1962   Luxembourg
1963   London
1964   Koppenhága
1965   Nápoly
1966   Luxembourg
1967   Bécs
1968   London
1969   Madrid
1970   Amszterdam
1971   Dublin
1972   Edinburgh
1973   Luxembourg
1974   Brighton
1975   Stockholm
1976   Hága
1977   London
1978   Párizs
Év Rendező
1979   Jeruzsálem
1980   Hága
1981   Dublin
1982   Harrogate
1983   München
1984   Luxembourg
1985   Göteborg
1986   Bergen
1987   Brüsszel
1988   Dublin
1989   Lausanne
1990   Zágráb
1991   Róma
1992   Malmö
1993   Millstreet
1994   Dublin
1995   Dublin
1996   Oslo
1997   Dublin
1998   Birmingham
1999   Jeruzsálem
2000   Stockholm
2001   Koppenhága
Év Rendező Szlogen
2002   Tallinn A Modern Fairytale
2003   Riga Magical Rendezvous
2004   Isztambul Under The Same Sky
2005   Kijev Awakening
2006   Athén Feel The Rhythm!
2007   Helsinki True Fantasy
2008   Belgrád Confluence of Sound
2009   Moszkva
2010   Oslo Share The Moment!
2011   Düsseldorf Feel Your Heart Beat!
2012   Baku Light Your Fire!
2013   Malmö We Are One
2014   Koppenhága #JoinUs
2015   Bécs Building Bridges
2016   Stockholm Come Together
2017   Kijev Celebrate Diversity
2018   Lisszabon All Aboard!
2019   Tel-Aviv Dare to Dream
2020   Rotterdam Open Up
2021
2022   Torino The Sound of Beauty
2023   Liverpool

Logó és tematikaSzerkesztés

2004-ig minden verseny egy saját, egyedi logót és vizuális arculatot használt, melyet az adott házigazda műsorszolgáltató határozott meg. Az egységes vizuális identitás megteremtése érdekében a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál előtt egy általános logót vezettek be. Ezt jellemzően egy egyedi tematika és szlogen kíséri, amelyet a mindenkori rendező műsorszolgáltató kifejezetten a versenyhez tervez. Az Eurovision felirat közepén, a V betűt formáló szivecskében a rendező ország zászlaja helyezkedik el – egyedüli kivétel ez alól a 2023-as Eurovíziós Dalfesztivál, amikor Ukrajna tiszteletére az egyesült királyságbeli Liverpool rendezi a versenyt, de a megejelenésben az ukrán nemzeti zászló színei láthatóak.[191] Az eredeti logót a londoni JM International tervezte, és 2014 nyarán, a verseny közelgő hatvanadik évfordulójára alakította át az amszterdami Cityzen Agency.[192][193]

Egy egyedi szlogen és tematika a 2002-es Eurovíziós Dalfesztivál óta a verseny legtöbb kiadásához kapcsolódik, és a műsor producerei ezt használják fel a vizuális identitás megalkotásakor, beleértve a színpadtervezést, a nyitó és vendégprodukciókat, valamint a fellépések előtti kisfilmeket, az úgynevezett képeslapokat is.[194][195][196]

Ezeket a bejátszásokat a fellépő dalok előtt vetítik, és először az 1970-es Eurovíziós Dalfesztiválon alkalmazták. Kezdetben ez csupán a verseny felpörgetésére tett kísérlet volt, miután számos ország úgy döntött, hogy inkább nem vesz részt a dalfesztiválon. Ezt követően a képeslapok a műsorok rendszeres elemeivé váltak, melyek általában kiemelik a házigazda országot, és bemutatják a soron következő nemzet előadóit.[197][198]

ElőkészületekSzerkesztés

 
A 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar delegációjának egy része a dalfesztivál helyszínére való indulás előtt Budapesten: Freddie és Rátonyi Kriszta, az műsor magyarországi kommentátorai; Pápai Joci, a verseny magyar résztvevője és Feng Ya Ou Ferenc, vokalista

A helyszínen az előkészületek általában körülbelül hat héttel a döntő előtt kezdődnek el, így a versenyző művészek érkezése előtt lezajlik minden építési munkáka és a műszaki próba.[199] A delegációk jellemzően két-három héttel az élő műsorok megkezdése előtt érkeznek meg a rendező városba, és minden résztvevő műsorszolgáltató egy delegációvezetőt jelöl ki, aki a küldöttség napirendjének a koordinálásáért felelős, és egyben ő az adott ország hivatalos kapcsolattartója az EBU-val.[200] A szervezők a delegációknak több hivatalosan akkreditált szállodát választanak, és külön erre a célra dedikált buszjáratokkal szállítják a fellépőket a verseny helyszínére és vissza. Az egyes országok delegációjának tagjai között szerepelnek az előadók, a zeneszerzők, a szövegírók, a vokalisták, a táncosok, a sajtó képviselői és – azokban az években, amikor élő zenekar is jelen volt a versenyeken – a karmester.[201] A legtöbbször jelen van egy kommentátor is, aki az arénában, a közönség mögött elhelyezett, dedikált fülkében kommentálja az eseményt hazája rádiós és/vagy televíziós adásában az ország saját nyelvén.[202][203] A magyar közvetítés kommentátorai jellemzően a helyszínről jelentkeztek be élőben – ez alól 2005 és 2010 volt kivétel.

Próbák és sajtótájékoztatókSzerkesztés

Hagyományosan a delegációk a verseny előtti vasárnap érkeztek meg a rendező városba, hogy jelen lehessenek a hétfő reggel kezdődő próbákon, azonban az elődöntők 2004-es bevezetésével és így a résztvevők számának megemelkedésével az első próbák már az Eurovíziós Hét előtti héten elkezdődtek.[204] Minden ország két egyéni próbát tart: az első egy 30 perces és zárt ajtók mögött tartják, míg a második 20 perces, és az akkreditált újságírók számára nyilvános. Ez utóbbi felvételét használhatják abban az esetben, ha az ország előadója nem tud fellépni a későbbi próbákon vagy az élő show-kon. Eddig egyszer, a 2021-es Eurovíziós Dalfesztiválon volt ennek a használatára szükség, mivel az izlandi delegáció egyik tagjának a koronavírus PCR-tesztje pozitív lett, így nem tudtak fellépni élőben sem a második elődöntőben, sem a döntőben.[205][206][207] Az elődöntősök technikai próbái az élő műsorok előtti héten kezdődnek, az országok jellemzően abban a sorrendben próbálnak, ahogyan a verseny során fellépnek. A hét vége felé tartják a rendező ország és az Öt Nagy próbáit.[205][208] A próbákat követően a delegációk találkoznak a műsor produkciós csapatával, hogy megvitassák a kameraállásokat, világítást és a koreográfiát a legjobb esztétikai hatás elérésére a televíziós adás során. Ezen a ponton jelentheti be a delegációvezető a különleges igényeit a fellépéshez, és kérheti ezek biztosítását a rendező műsorszolgáltatótól. A próbaheteken Meet and Greet sajtótájékoztatókat tartanak ezután, ahol az akkreditált rajongók és újságírók kérdezhetik a delegációkat.[204][205][209] Minden élő műsort három főpróba előz meg, ahol az egész műsort ugyanúgy lepróbálják, mint ahogy a tévében is látható lesz.[209] A második főpróbát, más néven zsűri show-nak hívják, és az adott adás előtti este tartják. Ez szolgál az élő műsor tartalékaként egy esetleges technológiai meghibásodás esetén. 2022-ig az egyes országok szakmai zsűrijei itt értékelték a produkicókat. A 2023-as Eurovíziós Dalfesztiváltól már csak azért szavaznak, hogy ha valamelyik ország telefonos szavazása érvénytelen lenne, akkor az ő szavazataikat számolják bele a végeredménybe.[208][209][210] Az elődöntőkből továbbjutó országok küldöttségei részt vesznek a saját elődöntőjük utáni sajtótájékoztatón, a győztes delegáció pedig a döntőt követő győztesek sajtótájékoztatóján is.[209]

PartikSzerkesztés

 
A Romániát képviselő The Humans együttes a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, a Eurovision Village-ben

Az Eurovíziós Hetet megelőző vasárnap hagyományosan egy fogadást tartanak, ahol a városvezetés megünnepli, hogy a városukba jött az Eurovíziós Dalfesztivál. Ezt általában egy nagy, a város tulajdonában lévő helyszínen tartják a belvárosban. Az összes delegációt meghívják és a partit általában vörös szőnyeges bevonulás és élő zene kíséri, melyet az érdeklődök az interneten is figyelemmel követhetnek.[211][212][213] Az elődöntők és a döntő után partikat tartanak több erre alkalmas helyen a városban. Egy Euroclubot is üzemeltetnek a hét mindennapján, ami egy eurovíziós témájú éjszakai szórakozóhelyet jelent, ahová az összes akkreditált személyt meghívják.[214] Ez alatt az egy hét alatt több delegációnak is szokása külön bulikat tartani a hivatalosan szponzoráltak mellett, azonban jellemzően a nemzeti delegációk a hivatalos Euroclubban tartják meg az ünnepléseiket.[211] Emellett létrehoznak egy Eurovision Village (Eurovíziós falu) elnevezésű hivatalos rajongói zónát is, amely ingyenesen nyitva áll a közönség számára. A verseny művészei itt élőben lépnek fel, és az élő műsorokat itt lehet kivetítőkön keresztül figyelemmel követni.[215]

KöltségvetésSzerkesztés

A dalfesztivál költségeinek nagy részét az esemény szponzorai és a többi részt vevő állam hozzájárulásai állják (a részvételi és közvetítési díjakkal).[216] A rendezés költségeit, melyek 2007-ben elérték a 13 millió eurót, kiegészítheti állami támogatás[217] és egyéb szponzorálás is. A műsor ideje alatt a legtöbb országban nincsen reklámszünet, bár vannak olyan országok, ahol a szavazások előtt ez engedélyezett.[216] A verseny költségeinek körülbelül fele, harmada terheli a rendező országot. Ugyanakkor a rendezés még így is megterhelő lehet a rendező ország számára, különösen a kisebbekben. Észtország közszolgálati televíziója 2002-ben a szponzori támogatásokkal, jegyeladásokkal nullszaldós eredményt ért el az Eurovíziós Dalfesztivál 26 millió dolláros rendezési költségei mellett.[218] Azerbajdzsán viszont 2012-ben a valaha volt legdrágább dalfesztivált rendezte meg. A költségeket 64 millió dollárra becsülték, amihez nagyban hozzájárult az, hogy a Kaszpi-tenger partjára felépített Kristályterem kifejezetten az Eurovíziós Dalfesztivál miatt készült el, és ez volt az első nagyszabású rendezvény, amit ott tartottak meg.[219] Koppenhágában 2014-ben az eredeti költségvetés háromszorosába került a dalfesztivál megrendezése, ugyanis a verseny helyszínéül szolgáló elhagyatott, használaton kívüli hajógyár és a környék rehabilitációja a műsor idejére többe került, mint amennyivel előzetesen kalkuláltak.[220]

SzabályokSzerkesztés

A versenyt az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) szervezi meg évente a házigazda ország résztvevő műsorszolgáltatójával együttműködve. Az eseményt az EBU által kijelölt ügyvezető igazgató (executive supervisor) felügyeli, valamint a Referenciacsoport, melyet egy-egy kijelölt delegációvezető képvisel a részt vevő műsorszolgáltató részéről.[221] A dalfesztivál jelenlegi ügyvezető igazgatója Martin Österdahl, aki 2020-ban vette át ezt a tisztséget Jon Ola Sandtól.[222] Az EBU minden versenyre előírja a részletes szabályokat, melyet a Referenciacsoport tagjai hagynak jóvá. Ezek a szabályok az idők során változtak, és jellemzően többek között körvonalazzák a versengő dalok alkalmasságát, a határidőket, a verseny formátumát, valamint a győztes meghatározását és az eredmények bemutatásának módját használó szavazási rendszert. Ezek mellett sok szabály foglalkozik olyan dolgokkal is, mint a szponzori megállapodások, a műsor közbeni reklámblokkok beiktatásának a lehetősége és a műsor újrasugárzásának joga.[56]

Dalok és a nyelvhasználatSzerkesztés

Az első két dalfesztiválon még nem volt korlátozás a dal hosszát illetően, de mivel 1957-ben az olasz induló több mint öt és fél percig énekelt, ezért egy három és fél perces limitet vezettek be a következő évtől kezdődően.[12] Jelenleg minden részt vevő dal maximum három perc hosszúságú, vagy attól rövidebb lehet.[56] Ez a szabály csak az élő műsorban előadott dalváltozatra vonatkozik.[223] Ahhoz, hogy az adott év versenyén szereplő dalok jogosultak legyenek a részvételre, az előző év szeptemberének első napja előtt nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.[56] Minden pályaműnek tartalmaznia kell éneket és valamilyen szöveget, és a tisztán instrumentális dalok nem engedélyezettek.[224] A versengő pályaművek bármilyen nyelven előadhatók, legyen az természetes vagy mesterséges nyelv, valamint a részt vevő műsorszolgáltatók szabadon dönthetik el, milyen nyelven adják elő pályaművüket.[56]

Az anyanyelven éneklést megkövetelő szabályt az évek során többször megváltoztatták. A verseny megalapításakor eredetileg semmilyen korlátozást nem vezettek be, azonban az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztiválon a svéd Ingvar Wixell a dalát teljes egészében angol nyelven adta elő, ezért a következő évben új szabályt vezettek be, mely szerint a dalokat a részt vevő ország valamelyik hivatalos nyelvén kell elénekleni. Ez volt a műsor történetében az első alkalom, hogy egy ország teljes egészében idegennyelvű dallal nevezett.[225][226][227][12] Ezt a szabályt először 1973-ban törölték el, majd a legtöbb országban 1977-ben állították vissza. Az 1970-es évek közepén több ország is kihasználta az újonnan szerzett szabadságot azzal, hogy a nem angol anyanyelvű országok is angolul léptek fel, többek között az ABBA is 1974-ben. Ezért 1977-ben az EBU úgy döntött, hogy visszatér a nemzeti nyelvi megkötéshez.[12] Ugyanakkor külön engedményt biztosítottak Németországnak és Belgiumnak, mert az általuk előadandó dal kiválasztásának menete már túl előrehaladott stádiumban volt ahhoz, hogy azt megváltoztassák.[189].[228][229][230] A nyelhasználatra vonatkozó szabályt legközelebb 1999-ben törölték el, és azóta is minden részt vevő ország maga választhatja meg, hogy milyen nyelven adja elő a dalát.[231]

Ez a nyelvi szabadság vezetett odáig, hogy a 2003-as belga együttes, az Urban Trad egy teljesen kitalált nyelven énekelt.[232] A 2006-os holland induló, a Treble, félig angolul, félig egy kitalált nyelven énekelt,[233] míg 2008-ban a belga Ishtar is egy halandzsa nyelven adta elő az O Julissi című dalukat. Mára már jelentős túlsúlyba kerültek az angol nyelven előadott dalok: a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében rekordmennyiségű, tizennégy angol nyelvű dal követte egymást a fellépési sorrendben. Ennek köszönhetően 2007-ben a lett Bonaparti.lv úgy döntött, hogy olaszul adja elő a nevezett dalát, ezzel kitűnve a többi angol nyelven előadott versenymű közül. A 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjében résztvevő tizennyolc dalból mindössze egy, a későbbi győztes portugál dal volt az egyedüli, amely nem angol nyelven hangzott el.

További szabály, hogy az egyes produkciók előadása vagy azok dalszövege nem hozhatja rossz hírbe az Eurovíziós Dalfesztivált, valamint nem lehet teret adni nyilvánvaló politikai állásfoglalásoknak sem.[47]

Élő zene és az előadókSzerkesztés

 
A zenekar 1998-ig szerves része volt a versenynek (Domenico Modugno az 1958-as Eurovíziós Dalfesztiválon)

Az első dalfesztivál szabályai szerint csak egyéni előadók nevezhettek a versenyre, ezt a következő évben módosították, hogy lehetővé tegyék a duettek versenyzését, majd ezt követően először az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon engedélyezték a együttesek szereplését is.[234][235] Jelenleg a versenyelőadások során a színpadra fellépő személyek száma legfeljebb hat főben van korlátozva, valamint élő állatok nem szerepeltethetőek.[56] Az 1990-es Eurovíziós Dalfesztivál óta minden versenyzőnek legalább 16 évesnek kell lennie az első élő műsor napján, amelyben fellép,[236] így Sandra Kim, aki 13 évesen nyerte meg az 1986-os Eurovíziós Dalfesztivált, a a verseny legfiatalabb nyertese marad, amíg ez a szabály érvényben van.[237][238] A fellépő előadók állampolgársága vagy születési országa nincs korlátozva, és a részt vevő műsorszolgáltatók szabadon választhatnak előadót bármely országból. Több énekes is más állampolgárságú, vagy az általa képviselt államtól eltérő országban született.[239][14] Egy előadó nem versenyezhet egynél több ország színeiben egy adott évben, de a későbbiekben van erre lehetősége.[56] Például a Feminnem együttes 2005-ben Bosznia-Hercegovinát, míg 2010-ben Horvátországot képviselte. A dalszerzőkre nem vonatkozik ez a szabály: egy évben akár több versenyművet is jegyezhet ugyanaz a művész. 2012-ben Peter Boström a svéd és a norvég dal szerzői között is jelen volt.

1956 és 1998 között a rendező ország feladata volt,[13] hogy élő zenekart biztosítson a résztvevőknek. 1973-ig minden zenét a rendező által biztosított zenekarnak kellett játszania. 1973-tól előre felvett háttérzene is engedélyezett volt, ugyanakkor a rendező országnak továbbra is biztosítania kellett az élő zenekart, hogy a résztvevőknek választási lehetőségük legyen. Amennyiben háttérsávot alkalmaztak, az abban hallott összes hangszernek jelen kellett lennie a színpadon. 1997-ben már minden hangszeres zenét előzetesen fel lehetett venni, de a rendező országnak továbbra is zenekart kellett biztosítania a produkciókhoz.[189][240] 1999-ben a szabályokat módosították, így a rendezőknek már nem volt kötelező a zenekar biztosítása, csak ha úgy döntenek. A rendező műsorszolgáltató abban az évben az izraeli IBA volt, akik a zenekar mellőzése mellett döntöttek a költségek csökkentése érdekében. Így 1999 lett az első év, amikor minden dalt előre felvett háttérzenével (de élő vokál kíséretében) adtak elő. A zenekar azóta sem volt látható a dalfesztiválon; utolsó alkalommal a BBC által 1998-ban Birminghamben rendezett Eurovíziós Dalfesztiválon voltak jelen. Jelenleg minden hangszeres zenét a versenydalokhoz előzetesen fel kell venni, és az előadások során élő hangszerek használata nem megengedett.[56][241]

A műsorban minden vokált 2019-ig élőben kellett elénekelni, nem szólalhatott meg emberi hang a háttérzenében.[47] 1999-ben a horvát dal zenéjében olyan hangok voltak, melyek gyanúsan emberi hangnak hallatszottak. A horvát delegáció azt állította, hogy azok nem emberi hangok voltak, hanem vokált utánzó, digitálisan előállított hangok. Az EBU ennek ellenére úgy határozott, hogy a horvátok megszegték a szabályokat, és a jövőbeni kvalifikációk alapjául szolgáló ötéves pontátlagukban az adott évben kapott pontjaikat 33%-kal csökkentették.[189] A 2021-es Eurovíziós Dalfesztivál óta opcionálisan előre rögzíthetőek bizonyos hangsávok, de lehetőség van arra is, hogy a korábbi szabályokhoz igazodva élőben, vokalisták kísérjék az énekest. Ezt a változtatást kísérleti jelleggel vezették be, hogy a 2020-as Eurovíziós Dalfesztivál törlését követően rugalmasak legyenek a szervezők, valamint hogy megkönnyítsék a verseny és az ott elhangzó dalok modernizációját.[242][243]

Fellépési sorrendSzerkesztés

 
A cseh Mikolas Josef a 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjét követő sajtótájékoztatón a döntő második felébe allokáló cédulát húzott

2013 óta az országok fellépésének sorrendjét a műsor producerei határozzák meg, és a nyilvános bejelentés előtt jóváhagyásra benyújtják az EBU ügyvezető igazgatójának, valamint a Referenciacsoportnak. A korábbi években alkalmazott véletlenszerű sorsoláshoz képest ez egy nagyobb változás volt, melyet annak érdekében vezettek be, hogy jobb élményt nyújtson a műsor a televíziónézőknek, és hogy minden dal kiemelkedjen – elkerülve az olyan eseteket, amikor a hasonló stílusú vagy tempójú dalokat egymás után adják elő.[244]

Az elődöntős rendszer két elődöntősre bővülésének 2008-as bevezetése óta minden évben tartanak egy sorsolást a dalfesztivál előtt, ahol kisorsolják, hogy melyik ország melyik elődöntőben fog részt venni. Az országok földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján kerülnek szétosztásra, majd véletlenszerű sorsolással kerülnek a két elődöntő egyikébe.[245] Továbbá az országokat ezután véletlenszerűen szétosztják, hogy az adott elődöntő első vagy második felében versenyeznek majd. Miután az összes dalt kiválasztották, a producerek meghatározzák az elődöntők fellépési sorrendjét.[246][247] Az alapból döntős országok véletlenszerűen kerülnek besorolásra az egyik elődöntőkbe, ahol szavazati joggal rendelkeznek, valamint előadójuk a szavazási szünetben bemutatja versenydalának egy részletét.

Az elődöntők továbbjutóinak a győztesek sajtótájékoztatóján véletlenszerűen kisorsolják, hogy a műsor első vagy második felében vehetnek részt. Az alapból döntősök számára is véletlenszerűen sorsolják ki, hogy hanyadik félben fognak fellépni, kivéve a rendező országot, amelynek pontos pozícióját egy külön sorsolással határozzák meg a március közepén tartandó delegációvezetők találkozóján.[247][248] A döntő rajtsorrendjét a második elődöntőt követő éjjeli órákban véglegesítik a producerek, majd a jóváhagyást követően közzéteszik nyilvánosan. A fellépési sorrend a dalok zenei tulajdonságainak, a színpadi teljesítményének, a kellék- és világításitechnikai összeállításának, valamint az egyéb produkciós szempontoknak a figyelembevételével történik.[249]

SzavazásSzerkesztés

 
Eurovíziós múzeum az izlandi Húsavík városában

2023-tól a verseny eredményének megállapítására használt szavazási rendszer a pozíciós szavazás.[250][251] Minden ország 1–8, 10 és 12 ponttal jutalmazza azt a tíz kedvenc dalt, amelyekre az adott ország közönsége vagy a szakmai zsűri szavazott, és a leginkább preferált dal 12 pontot kap. Az elődöntőkben minden országból elsősorban az nézők telefonon, SMS-ben vagy a hivatalos eurovíziós applikáción keresztül leadott szavazatai alapján alakul ki a végeredmény, míg a a döntőben minden ország kétszer osztja ki a pontjait: egyet a televíziónézők és egyet az adott ország öt zenei szakemberéből álló zsűri ítélnek oda.[252][250] 2023-tól bizonyos kiválasztott, de nem részt vevő országok nézői is szavazhatnak a verseny adásai során. A nézők egy online platformon keresztül adhatnak le szavazatokat, amelyeket összesítenek, és egy extra országként fognak beszámítani a végeredménybe az innen érkezett pontok.[253] Ez a rendszer az 1975 óta használatban lévő szavazási módszer módosítása, ugyanis először ekkor vezették be a 12 pontos rendszert, de országonként egy-egy adag ponttal. 2016 és 2022 között egy hasonló felépítést alkalmaztak, ahol mindkét elődöntőben és a dönőben is két-két adag pontot osztottak ki.[254][255] Először 1957-ben vezették be, hogy a nemzeti zsűrik és az egyes országok közönsége nem szavazhat a saját országuk dalára.[252][234]

Történelmileg egy ország pontjai fölött egy belső zsűri döntött,.[227][239] de 1997-ben öt ország (Ausztria, Franciaország, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság) a telefonos szavazással kísérletezett, országaik közönségének megadva a lehetőséget, hogy tömegesen szavazzanak kedvenc dalaikra.[240] A kísérlet sikeres volt,[189] és 1998-tól minden országot arra bíztattak, hogy a telefonos szavazást alkalmazzák, ahol csak lehetséges.[256] Tartalék zsűrit továbbra is készenlétben tartott minden ország arra az esetre, ha a telefonos szavazás sikertelen lenne (műszaki vagy egyéb problémák miatt). Napjainkban a telefonos szavazás mellett SMS-ben és a hivatalos eurovíziós applikáción keresztül is lehet szavazni. A szavazás akármelyik módját használják – telefon, SMS, apllikáció vagy zsűri – továbbra sem lehet ugyanarra az országra szavazni, mint ahol a szavazatot leadták. Mikor elterjedt a telefonos szavazás, akkor már általában csak a miniállamok – Monaco, Andorra, San Marino – használták a zsűri szavazást, mivel ezeknek az országoknak nincs kiépített, saját mobilhálózatuk, így az ottani szavazatok valamelyik szomszédos ország telefonos eredményeihez adódnak hozzá. 2008 után ismét nagy szerephez jutott a tartalék zsűri, mivel mindkét elődöntőből a zsűri listája alapján dőlt el egy-egy továbbjutó kiléte. 2009-ben a döntőben már egy szakmai zsűri és a telefonos szavazatok közösen alakították ki az egyes országok pontjait, 2010-től 2022-ig ezt már az elődöntőkre is bevezették, egyúttal eltörölve a 2008-as és 2009-es elődöntőkben alkalmazott zsűris szabadkártyát.[251][257][258] A döntőben 2023-tól továbbra is a zsűri és a közönségszavazás egyvelegét használják a végeredmény megállapítására.[250]

Szavazási rendszerekSzerkesztés

Szavazási rendszer Alkalmazás évei
Mindegyik országnak (Luxemburg kivételével) volt 2 zsűritagja, akik 2 pontot adtak a kedvenc daluknak.
A luxemburgi zsűri nevében a svájci zsűri szavazott.
A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra, csak a győztest jelentették be.
1956
Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. 1957–1961, 1967–1970, 1974
Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 3, 2 és 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt daloknak.
A pontokat összeadták, és az első három dal kapott 3, 2 és 1 pontot.
1962
Mindegyik országnak 20 zsűritagja volt, akik 5, 4, 3, 2 és 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt daloknak.
A pontokat összeadták, és az első öt dal kapott 5, 4, 3, 2 és 1 pontot.
1963
Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között.
A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot.
Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
1964–1966
Mindegyik országnak 2 zsűritagja volt a helyszínen, egy 25 évnél idősebb és egy 25 évnél fiatalabb.
Mindkét zsűritag 1 és 5 között pontozta az összes dalt.
1971–1973
Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. 1975–2015
Mindegyik ország közönsége és zsűrije külön-külön a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–8, 10 és 12 pontot kapnak. Az összesített pontszámokat összeadják. 2016–2022
Az elődöntőkben mindegyik ország közönsége a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–8, 10 és 12 pontot kapnak.
A döntőben mindegyik ország közönsége és zsűrije külön-külön a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–8, 10 és 12 pontot kapnak. Az összesített pontszámokat összeadják.
Mindegyik adásban a nem részt vevő országok szavazásának eredményei egy extra ország szavazataiként számítanak bele a végső pontokba.
2023–

A szavazatok bejelentésének módjaSzerkesztés

 
Digitális eredménytábla a 2004-es Eurovíziós Dalfesztiválon, miközben Johnny Logan Írország közönségszavazásának pontjait

Miután a vendéprodukciók és a közönségszavazás véget ért, az összes pontot összeszámolják, a műsorvezetők egyesével felhívják az összes részt vevő országot, hogy jelentsék be a szavazásuk végeredményét. 1956-ban a szavazatokat még nem jelentették be, egy zsűri egyszerűen bejelentette a műsor végén, hogy Svájc egyik dala győzött. Természetesen szavazás ekkor is volt, csak annak eredménye soha nem került nyilvánosságra. 1957 óta az egyes országok szavazatait a verseny közvetítésének részeként, egy speciális szavazási szakaszban hirdetik ki, és egy kiválasztott szóvivőt bíznak meg minden országban a pontok bejelentésével.[252] Ez a szóvivő jellemzően jól ismert a saját hazájában; a korábbi szóvivők között voltak eurovíziós előadók és híres műsorvezetők is.[259] Történelmileg a pontok bejelentése az országokból telefonvonalon keresztül zajlott, majd először 1994-ben történt műholdas kapcsolat segítségével, így lehetővé téve azt, hogy a közönség és a tévénézők vizuálisan is lássák a szóvivőket. A bejelentkezések során az egyes országok a szóvivőjüket az adott ország egy híres helyét mutató háttér előtt filmezik.[260] Az évek során hagyománnyá vált, hogy a szóvivők rövid üzenetben megköszönik a műsorvezetőknek és a szervezőknek a műsort, mielőtt az országuk által kiosztott pontokat bemutatnák. A szavazatokat 1980-tól növekvő sorrendben olvassák fel, a 12 ponttal zárva. A pontokat a dalfesztivál műsorvezetői megismétlik angolul és franciául, így ez eredményezi az elhíresült douze point felkiáltást, amikor a műsorvezető elismétli a legmagasabb pontszámot franciául is. 2006 és 2015 között az EBU a műsor idejének csökkentése mellett döntött, és mivel nagyrészt az egyes pontok bejelentése vette el a legtöbb időt, így a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál óta a pontok 1-től 7-ig automatikusan megjelentek a képernyőn és a bemondók csak a 8, 10 és 12 pontok nyerteseit olvasták fel egyesével.[261] 2016-tól azonban radikálisan megváltozott a szavazás: a korábbi években a szakmai zsűrik és a tévénézők szavazatait összesítve hirdettek eredményt országonként, míg 2016-tól mind a zsűrik, mind a telefonos szavazatok külön-külön számítanak bele a végeredménybe. A pontok kihirdetésénél csak a 12 ponttal jutalmazott ország neve hangzik el élőben.[262]

A pontozás során kialakult eredményről a nemzeti zsűri és a közönség televíziós szavazása dönt. A döntőben az egyes országok zsűrijének szavazatai egymás után hozzáadódnak a tabellán az összesített eredményhez, ahogy a verseny műsorvezetői kapcsolják sorban a szóvivőket.[15] Az eredményjelző tabellát hagyományosan a színpad szélén helyezték el, és manuálisan frissítették, ahogy minden ország leadta szavazatát. 1988-ban ezt egy számítógépes virtuális táblázatra cserélték le.[263][264] A szakmai zsűri 1–8 és 10 pontjai megjelennek a képernyőn és automatikusan felkerülnek az eredményjelzőre, majd az ország szóvivője közli, hogy melyik ország kapja tőlük a 12 pontot.[259] Miután az összes ország zsűripontjait bejelentették, az műsorvezetők közlik, hogy az egyes döntősök hány pontot kaptak a közönségtől. Az egyes országok pontjait összesítve, egyetlen értékként jelentik be.[254] 2019 óta a zsűri szavazatai alapján növekvő sorrendben hozták nyilvánosságra a közönségpontokat, és elsőként az az ország kapja meg a pontjait, amelyik a legkevesebb pontot kapta a zsűritől.[252] A döntő után az Eurovíziós Dalfesztivál hivatalos honlapján közzéteszik a részletes eredményeket, beleértve az egyes országok televíziós szavazásainak rangsorát, valamint a zsűri és az egyes zsűritagok szavazatait is. A döntőben az adott nemzeti műsorszolgáltató a saját közönségpontjait általában megjeleníti a képernyőn a győztes kihirdetését követően.[254]

1957 és 2003 között az országokat a daluk előadásának sorrendjében hívták, vagy jellemzően a kezedeti években fordított sorrendben. 2004-ben az országokat az ISO kódjuk szerinti ábécésorrendben hívták.[265] 2005-ben a nem továbbjutó elődöntősök szavazatait jelentették be először, az elődöntős fellépési sorrendjükben, majd a döntősök jelentették be szavazataikat az előadásuk sorrendjében. 2006 és 2010 között minden évben külön sorsolást tartottak a szavazatok bejelentési sorrendjének megállapítására, azóta pedig a verseny szervezői állítják össze, hogy a végeredmény szempontjából legizgalmasabb sorrendben következzenek egymás után a szóvívők.[261] A pontozás az EBU szavazási megfigyelőjének elnökletével történik, aki felelős azért, hogy a pontokat rendben és sorban kiosszák. A megfigyelőt előre értesítik a következő öt ország szavazatairól, hogy kizárják a taktikai szavazással való visszaéléseket; ahol például egy ország megváltoztathatná a szavazatait az előző országok szavazási trendjeinek alapján.[266]

Döntetlen eredményekSzerkesztés

Ha két vagy több ország ugyanannyi ponttal végez bármelyik helyen, akkor a döntetlent meg kell állapítani, hogy végső helyezésben melyik végzett előrébb. 2016 óta országonként összevont közönség és zsűrieredményt számítanak ki, és azt az országot tekintik magasabb helyezettnek, amelyik több pontot szerzett a közönségszavazáson.[252]

1969-ben még nem volt a döntetlen esetére kidolgozott rendszer, és négy ország – Franciaország, Spanyolország, Hollandia és az Egyesült Királyság – is első lett a pontjaik alapján. Mivel nem voltak előre meghatározott szabályok erre az esetre, mind a négy országot győztesnek kiáltották ki. Ez elégedetlenséget okozott a legtöbb nem nyertes ország körében és tömeges visszalépésekkel fenyegették a szervezőket. Ausztria, Finnország, Svédország, Norvégia és Portugália nem vett részt az 1970-es Eurovíziós Dalfesztiválon az előző évi eredménnyel szembeni tiltakozásként. Ez arra késztette az EBU-t, hogy dolgozzon ki egy döntetlent feloldó szabályt.[189] Amennyiben az este végén az első helyezésért döntetlen alakulna ki, akkor megszámolják, hány országtól kaptak pontokat a döntetlen országok, és amelyik a legtöbb másik országtól kapott pontot, az lesz a győztes. Ha az eredmény még így is döntetlen, a maximális pontszámok (12 pont) elnyerésének a számát hasonlítják össze. Ha még mindig döntetlen lenne, akkor a 10 pontok számát, majd a 8-akét és így tovább hasonlítják össze. Abban a matematikailag nagyon valószínűtlen esetben, ha még mindig döntetlen lenne az állás, akkor a fellépési sorrendben hamarabb szereplő országot kiáltják ki győztesnek. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az elődöntő tizedik, vagy a döntő tizedik helyénél, ami az utolsó olyan helyezés volt, mellyel automatikusan kvalifikált az ország a következő évi döntőbe 2003 és 2007 között.[47]

1969 óta az első alkalom, hogy két vagy több ország döntetlen volt az első helyért, 1991-ben történt, amikor Franciaországnak és Svédországnak is összesen 146 pontja volt. Az 1991-es döntetlent feloldó szabályok még nem tartalmazták a kitételt a pontot ítélő országok számának összehasonlítására (mellyel Franciaország nyert volna), hanem a 12 pontok odaítéléseinek a számolásával kezdték. Mind a franciák, mind a svédek négyszer kaptak 12 pontot, ám mivel Svédország többször kapott 10 pontot, ezért őket mondták ki a győztesnek a műsor végén.[189][252]

Legmagasabb pontszámokSzerkesztés

A legmagasabb pontszámot elérő előadók

A pontszámítás 2016-os megváltoztatásának köszönhetően a maximálisan megszerezhető pontszámok megduplázódtak, így a korábban részt vett versenydalok lejjebb rangsorolódtak.

  Dalok, amelyek a 2016 előtti pontozási rendszerben vettek részt
# Ország Év Előadó Dal Pontszám Helyezés
1.   Portugália 2017 Salvador Sobral Amar pelos dois 758 1.
2.   Ukrajna 2022 Kalush Orchestra Stefania 631 1.
3.   Bulgária 2017 Kristian Kostov Beautiful Mess 615 2.
4.   Ukrajna 2016 Jamala 1944 534 1.
5.   Izrael 2018 Netta Toy 529 1.
6.   Olaszország 2021 Måneskin Zitti e buoni 524 1.
7.   Ausztrália 2016 Dami Im Sound of Silence 511 2.
8.   Franciaország 2021 Barbara Pravi Voilà 499 2.
9.   Hollandia 2019 Duncan Laurence Arcade 498 1.
10.   Oroszország 2016 Sergey Lazarev You Are the Only One 491 3.
11.   Olaszország 2019 Mahmood Soldi 472 2.
12.   Egyesült Királyság 2022 Sam Ryder SPACE MAN 466 2.
13.   Spanyolország 2022 Chanel SloMo 459 3.
14.   Svédország 2022 Cornelia Jakobs Hold Me Closer 438 4.
15.   Ciprus 2018 Eleni Foureira Fuego 436 2.
16.   Svájc 2021 Gjon’s Tears Tout l’univers 432 3.
17.   Norvégia 2009 Alexander Rybak Fairytale 387 1.
18.   Izland 2021 Daði og Gagnamagnið 10 Years 378 4.
19.   Moldova 2017 SunStroke Project Hey Mamma 374 3.
20.   Svédország 2012 Loreen Euphoria 372 1.
21.   Oroszország 2019 Sergey Lazarev Scream 370 3.
22.   Svédország 2015 Måns Zelmerlöw Heroes 365 1.
23.   Svájc 2019 Luca Hänni She Got Me 364 4.
  Ukrajna 2021 Go_A Shum 5.
25.   Belgium 2017 Blanche City Lights 363 4.

Közvetítési szabályokSzerkesztés

A részt vevő műsorszolgáltatóknak élőben kell közvetíteniük legalább azt az elődöntőt, amelyben versenyeznek, vagy az automatikusan döntős országok esetében azt az elődöntőt, amelyben szavazniuk kell, valamint a döntőt teljes egészében. Ez magában foglalja az összes versenyprodukciót, a szavazást segítő rekapitulációs videót, amely az előadások rövid részleteit tartalmazza, magát a szavazást, az elődöntő eredményhirdetését, és a döntőben győztes dal előadását.[56][266] A másik elődöntő közvetítéséről az egyes műsorsugárzók döntenek, de szavazati joggal ott nem rendelkeznek. Az automatikusan döntősöket egy sorsolással szétosztják a két elődöntő között: az egyiket nekik is kötelező közvetíteniük, és szavazniuk is kell az ottani résztvevőkre. A másik elődöntőben ők sem rendelkeznek szavazati joggal.[241] 1999 óta azok a műsorszolgáltatók, akik ezt kérik, lehetőséget kaptak arra, hogy reklámszünetet iktathatnak be a műsorrendben szereplő rövid, nem lényeges szünetekben.[266] Kivételes körülmények között, például egy hirtelen kialakuló vészhelyzet miatt a résztvevő műsorszolgáltatók késleltethetik vagy elhalaszthatják az esemény közvetítését.[267][268] Amennyiben egy műsorszolgáltató nem sugározza a műsort az előre egyeztetett szabályok szerint, az EBU szankciókat vethet ki rá.[269][270] A versenyen nem részt vevő országok több műsorszolgáltatója korábban már sugározta a versenyt. Magyarországon a rendszerváltás előtti években a legtöbbször a Magyar Televízió közvetítette a dalfesztiválokat, de 2010-ben, amikor nem volt magyar előadó a versenyen, az akkori Duna Televízióban volt látható a közvetítés.[271][272][273] Ahogy a nemzeti televíziótársaságok csatlakoznak és kilépnek az EBU által közvetített eurovíziós műsorfolyamból, az EBU/Eurovízió állomásazonosító logója (nem tévesztendő össze magának a dalfesztiválnak logójával) jelenik meg. A kísérőzene, amely más eurovíziós adásokban is használatos, Marc-Antoine Charpentier Te Deum-jának a Marche en rondeau előjátéka.[7] Eredetileg ugyanazt a logót használta az Eurovíziós hálózat és az Európai Műsorsugárzók Uniója is, azonban mára már két különböző logóval rendelkeznek; a legújabb logót az Eurovíziós hálózat 2012-ben vezette be, és ez az azonosító jelenik meg a műsorok elején és végén, amit a hálózaton keresztül továbbítanak.[274][275] Az EBU mostanra, két verseny kivételével valamennyi dalfesztiválnak a felvételét őrzi az archívumában. Ez egy 2011-ben indított projektnek köszönhető, amelynek célja volt az összes műsor felvételeinek és a kapcsolódó anyagoknak az egybegyűjtése a rendezvény 60. évfordulója előtt. Habár kamerakészülékek jelen voltak, hogy gyakorolhassák az 1956-os első verseny páneurópai közvetítését azon néhány néző számára, akik rendelkeztek tévékészülékkel, de a közönség elsősorban a rádión keresztül tudta követni az eseményt. Az egyetlen elérhető videós anyag egy kineszkópos felvétel Lys Assia győztes dalának előadásáról.[276][10] Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztiválról sem létezik teljes felvétel, az esetlegesen fennmaradt példányok sorsáról pedig ellentmondóak a különböző jelentések.[277][278][279] Mindkét versenyről léteznek hangfelvételek, és maradt fenn néhány videós anyag is.[276][280][281]

A verseny bővüléseSzerkesztés

A verseny rendszeres résztvevői 1992-ben. Piros színnel van jelölve Jugoszlávia – 1991-ben indultak utoljára egy név alatt az itteni nemzetek
A verseny rendszeres résztvevői 1994-ben. A közép- és kelet-európai országok megjelenése és a különálló volt jugoszláv államok okozták a nagy változást a két évvel korábbi részvételi térképhez képest

Az első 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválra benevezett eredeti hét országból a versengő nemzetek száma az idők során folyamatosan nőtt. 1965-ben, a tizedik versenyen 18 ország vett részt, 1990-re már 22 ország indult el rendszeresen minden évben.[226][282] 1993-ban pedig 25 ország szerepelt a versenyen, köztük abban az évben először Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia, akik külön neveztek Jugoszlávia felbomlása miatt.

A szavazási rendszer és egyéb versenyszabályok minimális módosítása mellett a műsor formátumában alapvető változtatásokat nem vezettek be egészen az 1990-es évek elejéig, amikor a rendszerváltásokkal kapcsolatos események hatására egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a dalefsztivál a volt keleti blokk új országaiból, különösen az OIRT hálózat (Intervízió) és az EBU 1993-as egyesülését követően.[283] Mivel a dalfesztivál egy élőben sugárzott televíziós műsor, ezért egy észszerű határt kellett szabni a hosszának. Az elmúlt években a névleges limit három óra volt, de az adások esetenként ezen túlnyúltak. 2005-ben a verseny kevéssel volt rövidebb három és fél óránál, viszont 2015-ben kereken négy óra volt a döntő hosszúsága, 2019-ben pedig ezt is túllépték.

Előkvalifikációs fordulók és a leminősítés rendszereSzerkesztés

Több leminősítési vagy kvalifikációs rendszert kipróbáltak, hogy limitálják az adott évben részt vevő országok számát. 1993-tól több ország szeretett volna indulni a dalfesztiválon, mint amennyi észszerű keretek közt elfért volna egy televíziós műsorban. A versenyre előzetesen 29 ország jelentkezett, viszont az EBU szerint ennyien nem fértek volna bele egyetlen televízióműsorba. Ezt követően először vezettek be egy előválogatási módszert a versengő pályaművek számának csökkentése érdekében. Közép- és Kelet-Európa hét országa indult el Ljubljanában a Kvalifikacija za Millstreet (Kvalifikáció Millstreet-re) elnevezésű előkvalifikációs fordulóban, egy hónappal az Eurovíziós Dalfesztivál előtt. A hét ország szavazását követően Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia versenyzői jutottak ki az írországi Millstreetben rendezett versenyre. Észtország, Magyarország, Románia és Szlovákia kénytelenek voltak még egy évet várni az első részvételükre.[284][285]

Az 1994-es Eurovíziós Dalfesztiválon egy új leminősítéses rendszert vezettek be, mely szerint a legalacsonyabb helyezést elért országok kénytelenek kihagyni a következő évi versenyt, hogy olyan országoknak adják át a helyüket, amelyek az előző alkalommal nem vettek, vagy nem vehettek részt.[286] 1993-ban az utolsó hét helyen végzett ország kénytelen volt kihagyni a következő évi versenyt, helyettük érkezett a Kvalifikacija za Millstreet-en négy sikertelenül szerepelt ország, valamint lehetősége nyílt debütálni Litvániának, Lengyelországnak és Oroszországnak.[284][287][288] Ezt a rendszert alkalmazták ismételten az 1995-ös Eurovíziós Dalfesztivált megelőzően is, de az 1996-ban új szabályokat vezettek be. Ekkor a versenyt megelőző hónapokban egy audioselejtezőt tartottak előkvalifikációs fordulóként. Ezt a rendszert elsősorban azért vezették be, hogy Németországot, a dalfesztivál egyik legnagyobb pénzügyi befizetőjét benn tudják tartani a műsorban, ugyanis a korábbi rendszert használva kiszorultak volna a résztvevők közül.[289][290] A norvégok, mint a verseny házigazdái alanyi jogon részt vehettek, viszont a további 29 ország a 22 kiadó hely egyikéért küzdött meg. Az audioselejtezőt követően Németország végül így sem jutott tovább, és csatlakozott Dánia, Észak-Macedónia, Izrael, Magyarország, Oroszország és Románia énekeseihez, akik nem vehettek részt az oslói versenyen.[289][290] 1997-től ismételten az 1993 és 1995 között használthoz hasonló kiesési rendszert vezettek be, ahol az egyes országok előző öt versenyen elért átlagpontszámait használták annak meghatározására, hogy mely országok kapnak leminősítést.[291][240] Ezt 2001-ben ismét megváltoztatták az 1993 és 1995 között használt rendszerre, ahol csak az adott évi verseny eredményei számítottak a leminőstésnél.[292][293]

A Nagy országok (Öt Nagy)Szerkesztés

Németország 1996-os sikertelen indulása miatt új szabályt alkottak, és 1999-ben bevezették, hogy az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Spanyolország mentességet kap a kiesés alól, ami automatikusan feljogosította őket arra, hogy részt vegyenek a 2000-es versenyen és az azt követő összes dalfesztiválon, függetlenül előző évi eredményeiktől.[189] Ezen országok közszolgálati televíziótársaságai azok az EBU-tagok, akik minden évben jelentős mértékben finanszírozzák a versenyt.[294][231][295] Az érinthetetlen státuszuk miatt később a Négy Nagy (Big Four) néven váltak ismertté ezek az országok.

Ez a csoport 2011-ben kibővült, amikor Olaszország tizenhárom kihagyott év után ismét versenyezni kezdett. Ekkor a megnevezés Öt Nagyra (Big Five) változott.[296] Eredetileg azért hozták létre a nagy országokat, hogy a verseny legnagyobb pénzügyi támogatóinak jelentős anyagi hozzájárulása ne maradjon el egyik évben sem, azonban az elődöntők 2004-es bevezetése óta az Öt Nagy a rendező országgal együtt minden évben automatikusan a döntő résztvevője.[297][298]

Továbbra is viták folynak arról, hogy ez a státusz rontja-e az országok eredményeit: az automatikus döntős, kiemelt helyzetükből fakadó ellenszenv, és az a potenciális versenyhátrány, hogy kevesebb időt töltöttek a színpadon, mint azok az országok, akik az elődöntőből jutnak tovább a döntőbe. Azonban ez jóval összetettebb ettől, ugyanis az Öt Nagy ország eredményei igen eltérőek voltak a különböző években.[299][300][301] 2005-ben a nagy országok és a házigazda Ukrajna végzett a döntő utolsó öt helyén, míg 2021-ben a döntő első két helyén is automatikusan döntős ország szerepelt. A rendszer 1999-es bevezetése óta kétszer, 2010-ben és 2021-ben végzett az első helyen az Öt Nagy ország egyike.

Ennek a státusznak a létezése más versenyző országoknak a nemtetszését váltotta ki, és többek között Törökország arra hivatkozott, hogy nagy országok, és a szavazási szabályok miatt nem neveznek több versenyzőt a dalfesztiválra.[302] Az ország legutóbb 2012-ben szerepelt a műsorban.

Az elődöntők bevezetéseSzerkesztés

 
A döntőbe jutás átlaga országonként (2004–2022; az automatikusan döntősök nincsenek megjelenítve)

A 2003-as Eurovíziós Dalfesztiválon további új országok jelentkezésének eredményeként 2004-től már egy elődöntőt is megrendeznek, így a verseny kétnapossá vált.[303][304] Minden döntőből az első tíz helyen végzett ország automatikusan bejut a következő év döntőjébe a Négy Nagy mellett, ami azt jelenti, hogy az összes többi országnak az elődöntőben kell versenyeznie a tíz továbbjutást érő helyért.[297] Ebbe a tíz helybe nem számolják bele a nagy országokat, így például 2005-ben Málta annak ellenére volt automatikusan döntős, hogy 2004-ben csak a tizenkettedik helyen zártak, mivel a Négy Nagy országok közül kettő, Spanyolország és Németország is az első tíz között végzett.[47] 2004 és 2007 között így huszonnégy ország indulója vehetett részt a döntőkben.

Az Isztambulban megrendezett 2004-es Eurovíziós Dalfesztiválon rekordszámú 36 ország vett részt: ekkor debütált Albánia, Andorra, Fehéroroszország valamint Szerbia és Montenegró, valamint a korábban leminőstett országok is visszatérhettek.[297][305] 2003 októberében a Magyar Televízió is jelezte az indulási szándékát, és az akkori eurovíziós delegáció vezetője bejelentette, hogy komoly tervek vannak arra, hogy Magyarország újra nevezzen versenyzőt az Eurovíziós Dalfesztiválra.[306] Habár a közzétett résztvevői listán is szerepelt Magyarország, egy héttel később, amikor még következmények nélkül vissza lehetett lépni, akkor az MTV bejelentette, hogy pénzügyi problémákra hivatkozva nem tudják lehetővé tenni, hogy delegációt küldjenek Törökországba.[307]

Az elődöntőnek a formátuma hasonló maradt a döntőjéhez, amelyre néhány nappal a finálé előtt került sor. Az előadásokat és a szavazást követően a műsor végén kihirdették az első tíz helyen végző, így a döntőbe jutó országot, amelyet véletlenszerű sorrendben hoztak nyilvánosságra a verseny műsorvezetői.[297][305] A részletes eredményeket az EBU visszatartja a döntő utánig, hogy az ne befolyásolja a szombati szavazást bármilyen szempontból. Az elődöntőt 2005 és 2007 között is megtartották, azonban a Helsinkiben megrendezett 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválra már 42 ország nevezett, így az elődöntőben rekordmennyiségű 28 dal versenyzett a csupán tíz döntős helyért.[308] Mivel a 2007-es versenyen főként csak közép- és kelet-európai országok jutottak tovább az elődöntőből, így a gyengén teljesítő nyugat-európai országokból bírálatok érték a szervezőket, melynek következtében bevezettek egy második elődöntőt is a belgrádi 2008-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Itt már minden ország a két elődöntő egyikében versenyzett, csupán a rendező ország és a Négy Nagy, majd 2011-től az Öt Nagy kvalifikálta magát automatikusan a döntőbe.[309][310] Minden elődöntőben 10 továbbjutó hely áll az országok rendelkezésre, a versenyző nemzeteket pedig a két elődöntő között a földrajzi elhelyezkedésük és a korábbi szavazási szokásaik alapján osztják szét, ezzel próbálva csökkenteni a blokkszavazást, hogy kevésbé legyen kiszámítható és aránytalan a végeredmény.[311][312][313] Az első elődöntőt az Eurovíziós Hét keddjén, a másodikat csütörtökön rendezik. A húsz elődöntős továbbjutó, és az 5/6 automatikusan döntős ország összesen 25/26 résztvevőt jelent így a döntőben.

Sikertelenül pályázó országokSzerkesztés

Több ország igyekszik Európán kívülről is jelentkezni a versenybe, de a legtöbbjük egyelőre nem járt sikerrel. Tunézia megpróbált részt venni az 1977-es Eurovíziós Dalfesztiválon, azonban az előadó kijelölése előtt az ország nyilvánosságra nem hozott okok miatt visszalépett a szerepléstől. A tunéziai versenydal fellépési sorrendben a negyedik lett volna ebben az évben.[314][315] Úgy vélik, hogy a valós indok az lehetett, hogy a tunéziai műsorszolgáltató, az ERTT nem szeretett volna egy versenyen szerepelni Izraellel.[315] 2007-ben a televíziótársaság tisztázta, hogy kormányzati kéréseknek eleget téve nem fognak belátható időn belül elindulni a versenyen.[314]

A libanoni műsorsugárzó a Télé Liban, amely 1950-ben lett tagja az EBU-nak, viszont először csak a 2005-ös Eurovíziós Dalfesztiválon szerettek volna részt venni. Mivel a televíziótársaság kijelentette, hogy az izraeli dal alatt reklámot fognak közvetíteni, így a kiaszbott pénzbüntetés és három év eltiltás miatt nem vehettek részt a versenyen. A libanoni indulót ekkor már kiválasztották: az országot Aline Lahoud képviselte volna Kijevben a Quand tout s'enfuit című dallal.[316][317]

A katari műsorsugárzó a Qatar Radio, amely 2009-ben még csak társult tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, 2009-ben és 2011-ben is teljes körű tagságot szeretett volna szerezni, hogy elindulhasson a dalfesztiválon, azonban nem vették fel őket az EBU-ba, ami a részvétel egyik alapvető feltétele.[318] Katarnak rendelkeznie kellene egy olyan műsorszolgáltatóval, amely legalább társult tagsággal rendelkezik az EBU-ban ahhoz, hogy esélyük legyen a részvételre. Mivel a Qatar Radio csak egy rádióállomás, az ország az Európai Sugárzási Területen kívül esik, és nem kaphatnak felvételt az Európa Tanácsba sem, így valószínűtlen a részvételük a jövőben. A műsorszolgáltató nagy valószínűséggel a Qatar Television lenne, amely szintén a QGBTC tulajdonában és üzemeltetésében állna. Ha a katari rádiót elfogadják, akkor a televíziós közvetítés mellett sugározhatják a versenyt.[319]

Kazahsztán eddig még soha nem vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, habár az ország jelenleg is tárgyalásokat folytat az EBU-hoz való csatlakozásáról. Az állami televíziós társaság 2008 óta reménykedik a tagság megszerzésében.[320] Habár indulni még nem tudtak, de ennek ellenére 2010 óta az országban élőben közvetítik az Eurovíziós Dalfesztivált.[321] 2015. december 18-án jelentették be, hogy a Khabar Agencyt, az egyik legjelentősebb kazahsztáni sajtóorgánumot felvették az EBU társult tagjai közé,[322] de a jelenlegi szabályok szerint továbbra sem vehettek volna részt a versenyen.[323] Az ország végül 2018-ban debütált a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol azóta is részt vettek minden évben versenyzőként.[324] 2018. július 30-án az EBU kijelentette, hogy a Kazahsztán meghívására vonatkozó döntést kizárólag a Junior Eurovíziós Dalfesztivál Irányítócsoportja hozta meg, és nincs a terveik között Ausztrálián kívül más társult tagokat meghívni az Eurovíziós Dalfesztiválra.[325] 2018. november 22-én Jon Ola Sand egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy "meg kell vitatnunk, hogy meg tudjuk-e hívni Kazahsztánt az Eurovíziós Dalfesztiválra, de ez egy szélesebb körű megbeszélés részét képzi az EBU-n belül."[326] Röviddel ezután azonban tisztázta, hogy nem lesz énekesük a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon.[327] Kazahsztán debütálása az Eurovíziós Dalfesztiválon azóta sem történt meg.

Koszovó önálló államként még soha nem vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, de a versenynek hosszú története van azon az országban. 1961 óta látható a műsor közvetítése, és a koszovói ENSZ-igazgatás kezdete után az RTK közszolgálati műsorszolgáltató az EBU-tól engedélyt kapott a két elődöntő és a döntő sugárzására. Annak ellenére, hogy Koszovó nem vett részt a versenyen, engedélyezték a részvételüket a 2011-es Fiatal Táncosok Eurovíziós versenyén.[328][329] Mivel Koszovó nem tagja az ENSZ-nek, az RTK pedig nem tagja a Nemzetközi Távközlési Uniónak, így az RTK nem pályázhat az EBU teljes jogú tagsára sem.[330] Koszovó Szerbiától való függetlenségének 2008-as kikiáltása után a műsorszolgáltató EBU-tagságot kérvényezett, és szerették volna a 2009-es verseny résztvevői között látni az országot.[331][332] A Koha Ditore koszovói újság szerint az Akordet e Kosovës elnevezésű nemzeti döntőn választanák ki a dalt, amely képviselhetné az országot a dalfesztiválon.[333][334][335] 2022. május 16-án az RTK főigazgatója, Shkumbin Ahmetxhekaj kijelentette, hogy a műsorszolgáltató az év végén kívánja újra kérvényezni a teljes jogú felvételét az EBU-ba, valamint megerősítette, hogy amennyiben az RTK megkapja az EBU-tagságot, Koszovó részt vehet majd a soron következő Eurovíziós Dalfesztiválon.[336] 1982-ban a Jugoszláviát képviselő Aska együttes egyik tagja koszovói születésű volt, valamint az ország területén született Nevena Božović is, aki a Moje 3 lányegyüttes tagjaként Szerbiát képviselte 2013-ban és szólóban 2019-ben. Koszovói születésű volt még Rona Nishliu és Lindita Halimi is, akik Albánia színeiben versenyeztek a 2012-es és a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon.

Liechtenstein az EBU-tagsággal rendelkező nemzeti műsorszolgáltató hiánya miatt nem tudott részt venni eddig az Eurovíziós Dalfesztiválokon.[337] Az 1970-es években Liechtenstein Kormánya kísérletet tett a nemzet részvételére, 1975 novemberében még egy kétdalos nemzeti döntőt is tartottak, ahol kiválasztották Mike Tuttlies és Horst Hornung My Little Cowboy című dalát, melyet Biggi Bachmann adott elő.[338] A dal az ország debütáló pályaműve lett volna az 1976-os Eurovíziós Dalfesztiválon, azonban a liechtensteini kormány félreértette a részvételi szabályokat, a nevezésüket elutasították, mivel nem rendelkeztek saját nemzeti műsorszolgáltatóval, amellyel részt tudnak volna venni.[339] 2008. augusztus 15-én a hercegség kormánya által létrehozott 1FL TV lett az első liechtensteini székhelyű műsorszolgáltató. Ennek a megléte lehetővé tenné, hogy az ország először indulhasson az Eurovíziós Dalfesztiválon, ha úgy döntene, hogy csatlakozik az EBU-hoz, ami a versenyen való részvétel előfeltétele.[340][341] Nem sokkal a televíziótársaság megalapítása után azonban a műsorszolgáltató bejelentette, hogy jelenleg nem akarnak csatlakozni az EBU-hoz, mivel nem rendelkeznek a dalfesztiválon való részvételhez szükséges költségvetéssel.[342] Azonban 2009 júliusában az 1FL TV hivatalosan is bejelentette, hogy július végéig jelentkeznek az EBU-ba azzal a szándékkal, hogy részt vehessenek a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon.[343] Ez év novemberében a televíziótársaság mégis úgy döntött, hogy elhalasztják a debütálásukat anyagi okok miatt, így elkezdtek más lehetőségek után kutatni az EBU-tagság jövőbeni finanszírozására.[344][345] Az 1FL TV legközelebb 2010. július 29-én nyújtotta be EBU-tagság iránti kérelmét. Ha elfogadták volna, a műsorszolgáltató teljes jogú tagságot szerzett volna, és nevezhetett volna a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválra.[346] Liechtenstein azonban nem szerepelt végül a hivatalos résztvevői listán. 2012 végén Peter Kölbel, az 1FL TV igazgatója kijelentette, hogy az ország legkorábban 2013-ban vehetne részt a versenyen. A műsorszolgáltató 2010 óta próbált állami támogatást szerezni a részvételhez, de sikertelenül tette ezt a későbbiekben is.[347][348] Az ország azóta sem tudta megszerezni az EBU-tagágot, így a versenyen sem tudtak elindulni.[349][350][351][352][353] A műsorszolgáltató később leállította az EBU-tagsággal kapcsolatos terveit, amikor Peter Kölbel váratlanul meghalt. A liechtensteini kormány támogatására is szükség lenne ahhoz, hogy az EBU-taggá válást és a verseny részvételi díjának költségeit fedezni tudják. 2022. augusztus 9-én Sandra Woldt, az 1FL TV új igazgatója bejelentette, hogy a műsorszolgáltató nem kíván EBU-tagságot szerezni, így kizárttá vált az Eurovíziós Dalfesztiválon való debütálás is a jövőben.[354]

KritikákSzerkesztés

A Dalfesztivált többször kritizálták az évek során a zenei tartalma és a „politikai szavazás” miatt.

Zenei stílus és az előadásmódSzerkesztés

A nagy és szerteágazó zenei ízlésű nemzetközi közönség miatt, és mert az országok a legtöbb ember szavazatát szeretnék elnyerni, a dalok nagy része tipikus pop volt. Az ettől való eltérés ritkán hozott sikert, és emiatt a Dalfesztivál zenéjét régimódinak és „rágógumi pop"-nak tartják.[355] Ezt a trendet azonban 2006-ban megtörte Lordi, a finn heavy metal együttes lavinaszerű győzelme. Lévén, hogy látványra építő műsor, sok fellépő a szavazók figyelmét nem csak a zenével kívánja elnyerni.

Leslie Mandoki, aki 1979-ben Németország színeiben a Dschinghis Khan együttes tagjaként indult a Fesztiválon, 2007-ben megfogalmazott véleménye szerint a Fesztivál ellaposodott, művészi értelemben a jelentéktelenségbe süllyedt és azon már nem bukkannak fel a zenei világot hosszú távon meghatározó együttesek.[356][357] Mandokival egy véleményen van Uj Péter is, az Index főszerkesztője, aki a Dalfesztivált a lemezpiac és az internet korában anakronizmusnak tartja.[4]

Politikai vitákSzerkesztés

1978-ban, amikor a szavazás során nyilvánvalóvá vált Izrael győzelme a jordán tévé reklámra váltott és virágok képét mutatta.[189] A Dalfesztivál után a jordán sajtó nem volt hajlandó elismerni Izrael győzelmét, és Belgiumot jelentették ki győztesnek (akik másodikok lettek)[358]

2005-ben Libanon szeretett volna részt venni, ám a libanoni törvények nem engedélyezik Izrael elismerését, így a libanoni tévé nem kívánta sugározni az izraeli dalt. Az EBU tájékoztatta őket, hogy ezzel megszegnék a fesztivál szabályait, így végül Libanon kénytelen volt visszalépni. A késői visszalépésük pénzbüntetést és 3 év eltiltást vont maga után, hiszen már megerősítették a részvételüket, és a határidő lejárt.[359]

BlokkszavazásSzerkesztés

A Dalfesztivált régóta politikai intézménynek tartják, ahol az országok a pontokat a más országokkal fennálló kapcsolataik alapján osztják ki, és nem a zsűri (vagy a telefonos szavazók) adott dalról alkotott véleménye alapján.[360] A szavazási minták egyik elemzése azt mutatja, hogy bizonyos országok előnyben részesítenek meghatározott politikai szövetséges országokat.[361] A Dalfesztivál védelmezői szerint egyes országok azért juttatnak aránytalanul magas pontszámokat másoknak, mert ezen országok lakóinak hasonló a zenei ízlésük és kultúrájuk,[362] és így valószínűbb hogy élvezik egymás zenéjét: például Görögország és Ciprus azért ad egymásnak gyakran 12 pontot, mert a két országnak közös zenei ipara és nyelve van, és az egyik országban népszerű művészek a másikban is azok. A 2007-es elődöntőt erős kritika érte a nyugat-európai nézők részéről, mert csak kelet-európai országok jutottak a döntőbe.[363] A döntőbeli szavazást, a Time magazin „Béke és Megbékélési Bizottság”-nak nevezte, mert korábban háborúban álló, vagy egymással ellenséges országok egymás dalaira szavaztak.[184] Néhány brit parlamenti képviselő annyira felháborodott a politikai szavazás miatt, hogy beadványt terjesztettek a Parlament elé, elítélve és az európai népek közti kapcsolatra ártalmasnak ítélve azt, felszólítva a BBC-t, hogy követelje a szavazási rendszer megváltoztatását, vagy lépjen ki a versenyből.[364]

Az Eurovíziós Dalfesztivál a populáris kultúrábanSzerkesztés

Az Eurovíziós Dalfesztiválra több említés történik filmekben, televíziós és rádió sorozatokban illetve színpadi darabokban. A filmek közül megemlíthető a Jubilee című 1977-es film, amiben Anglia Euróvíziós fellépőjeként utalnak az egyik szereplőre, holott Anglia soha nem szerepel a Dalfesztiválon, mert azon EBU tagok indulnak, és a BBC az egész szigetországot képviseli. Az Ezel-Bosszú mindhalálig című sorozatban is említést tesznek a Dalfesztiválról: az egyik epizód egyik visszaemlékezésében Kenan Birkan Selma Hünelnek mondja, hogy dalával indulhatna az Eurovízión.

A televíziós említések közül említésre tarthat számot a Monty Python Repülő Cirkusza Hogyan ismerjük fel a különböző testrészeket? epizódjának utolsó jelenetében, amely tartalmazott egy szkeccset a Dalfesztiválról. A versenyzők különböző európai nemzetek rendőrei voltak, a paródia részeként a pontszámokat több nyelven és szörnyű akcentusokkal, köztük sok nem európaival, mondták be.

A 2004 és 2005 között futott How to Start Your Own Country (Hogyan kezdjél saját országot, Danny Wallace (mint az általa alapított Lovely nevű ország királya) megpróbálja beküldeni saját szerzeményét a Stop The Mugging And Start The Hugging (Hagyd abba a rablást és kezd el az ölelést) című számot a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválra. A fesztivál megfigyelője Svante Stockselius találkozik Dannyvel, és megértő a céljával. Ugyanakkor tájékoztatja, hogy Lovely nem léphet be a Fesztiválra, mert nincs nemzeti tévé- vagy rádióállomása, és így nem csatlakozhat az EBU-hoz. Danny ezután a BBC-nek (ami az Egyesült Királyságot képviselő EBU-tag), megpróbálva megszerezni támogatásukat, de a zsűrijük nem volt lenyűgözve.

A 2005-ös MTV Európai zenei díjátadón Sacha Baron Cohen műsorvezető kiparodizálta a Dalfesztivált rendező kelet-európai országokat. Mint a Kazah TV kitalált TV-személyisége, Borat, Cohen azzal nyitotta a díjátadót, hogy üdvözölte a nézőket a 2005-ös Eurovízós Dalfesztiválon. A díjátadó show tartalmazott, több, kevésbé nyilvánvaló utalást a Dalfesztiválra, túlságosan hosszúra nyújtott néptánc jelenetekkel (melyek gyakoriak a Dalfesztivál átvezető jelenetében) és a (még szintén hamis) kazah elnök értelmetlen megjelenésével.

Dan Mazar és Damien Jones egyes hírek szerint mozifilmet készül készíteni az Eurovíziós Dalfesztivált kiparodizálva Eurovision: The Movie (Eurovízió: A film) címmel.[365]

Nemzetközi spin-offokSzerkesztés

Eurovíziós Ázsia-dalfesztiválSzerkesztés

2017-ben jelentették be, hogy a jövőben megrendezik az ázsiai és óceániai országok számára a Eurovíziós Ázsia-dalfesztivált az Eurovíziós Dalfesztiválok mintájára, azonban 2021-ben bejelentették, hogy több sikertelen próbálkozás után nem fog elindulni a verseny.

Amerikai DalfesztiválSzerkesztés

2022-től tervezik, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválnak egy tehetésgkutató műsor változatát az Amerikai Egyesült Államokban is megrendezik, ahol a tagállamok, a főváros és a hozzá tartozó területek versengenek egymással a legjobb eredeti dal címéért.[366] Az Amerikai Dalfesztivált először március 21-én rendezik meg, a munkálatokban a korábbi svéd eurovíziós versenyző és delegációvezető, Christer Björkman is részt fog venni. [367] Az első Amerikai Dalfesztivál műsorvezetői Kelly Clarkson és Snoop Dogg voltak, akiket 2022. február 14-én jelentettek be. [368] Az első Amerikai Dalfesztivált az Oklahoma államot képviselő AleXa nyerte Wonderland című dalával.

Az országok rangsora pontszámok alapjánSzerkesztés

Az alábbi táblázat a 2004-es Eurovíziós Dalfesztiváltól – az elődöntők bevezetése – az összes döntős pontot tartalmazza, ezáltal rangsorolva az országokat, továbbá feltüntetve a döntőbe jutás átlagát.

  Az adott évben első helyezett ország
  Az adott évben második helyezett ország
  Az adott évben harmadik helyezett ország
  Az ország az elődöntőben kiesett az adott évben
  Az ország nem vett részt az adott évben

A döntőbe jutás átlaga: a továbbjutások száma osztva a részvételek számával százalékosan.

# Ország A dalfesztivál döntőjében elért pontszám Σ Döntőbe
jutás
átlaga
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2021 2022 2023
1.   SWE 170 30 170 51 47 33 185 372 62 218 365 261 344 274 334 109 438 3463 94,4%
2.   UKR 280 30 145 235 230 76 108 159 65 214 113 534 36 130 364 631 3350 100%
3.   RUS 67 57 248 207 272 91 90 77 259 174 89 303 491 370 204 2999 93,7%
4.   ITA 189 101 126 33 292 124 334 308 472 524 268 2771 100%
5.   GRC 252 230 128 139 218 120 140 120 64 152 35 23 77 74 170 215 2157 88,8%
6.   NOR 3 125 36 182 387 35 7 191 88 102 158 144 331 75 182 2046 83,3%
7.   AZE 132 207 145 221 150 234 33 49 117 120 302 65 106 1881 92,8%
8.   FRA 40 11 5 19 47 107 82 82 21 14 2 4 257 135 173 105 499 17 1620 100%
9.   SRB 268 160 72 85 214 53 115 113 89 102 312 1583 78,5%
10.   MDA 148 22 109 68 27 97 81 71 374 209 115 253 1574 70,5%
11.   NLD 11 114 238 153 150 121 498 11 171 1467 43,8%
12.   BUL 157 307 615 166 170 1415 35,7%
13.   AUS 196 511 173 99 284 125 1388 85,7%
14.   DNK 125 26 60 74 149 134 21 281 74 77 226 120 1367 66,6%
15.   ROU 18 158 172 84 45 40 162 77 71 65 72 35 282 65 1346 82,3%
16.   ARM 129 138 199 92 141 41 174 34 249 79 61 1337 78,5%
17.   ISR 154 4 124 53 71 97 135 39 529 35 93 1334 61,1%
18.   PRT 69 57 43 758 39 153 207 1326 43,7%
19.   ISL 16 64 218 41 61 46 47 58 232 378 20 1181 61,1%
20.   DEU 93 4 36 49 14 35 246 107 110 18 39 0 11 6 340 24 3 6 1141 100%
21.   TUR 195 92 91 163 138 177 170 172 1138 88,9%
22.   ESP 87 28 18 43 55 23 68 50 97 8 74 15 77 5 61 54 6 459 1228 100%
23.   GBR 29 18 25 19 14 173 10 100 12 23 40 5 62 111 48 11 0 466 1166 100%
24.   CYP 170 46 27 65 11 96 68 436 109 94 1122 58,8%
25.   LTU 162 28 23 63 70 17 30 200 181 220 128 1122 61,1%
26.   BEL 7 143 71 217 181 363 74 64 1120 44,4%
27.   CHE 128 30 19 64 364 432 78 1115 38,8%
28.   MLT 50 192 1 31 41 120 32 153 107 255 982 55,5%
29.   BIH 91 79 229 106 110 106 51 125 55 952 90%
30.   AUT 9 64 290 0 151 93 342 949 50%
31.   HUN 97 128 53 19 84 143 19 108 200 93 944 76,9%
32.   FIN 292 53 35 22 57 13 72 46 301 38 929 55,5%
33.   EST 129 44 120 19 106 245 76 141 880 44,4%
34.   ALB 106 53 55 48 62 146 34 184 90 57 835 55,5%
35.   LVA 153 30 54 83 186 132 638 33,3%
36.   GEO 97 83 136 110 50 51 104 631 50%
37.   MKD 47 52 56 73 71 305 604 33,3%
38.   POL 27 14 62 10 229 64 151 557 43,7%
39.   CZE 41 281 157 38 517 40%
40.   HRV 50 115 56 44 45 73 128 511 43,7%
41.   IRL 7 93 5 25 119 46 5 136 436 44.4%
42.   SCG 263 137 400 100%
43.   SVN 66 96 9 39 64 105 379 33,3%
44.   BLR 145 18 48 43 83 31 368 37,5%
45.   SMR 14 77 50 141 25%
46.   MNE 37 44 81 16,6%
47.   AND 0 0%
  MCO 0 0%
  SVK 0 0%
50.   YUG 0 0%
  LUX 0 0%
  MAR 0 0%

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. 1990-ig Nyugat-Németország vett részt a dalfesztiválon, bár Németország néven. A Német Demokratikus Köztársaság sosem nevezhetett indulót a versenyre. Az újraegyesített Németország 1991-ben vett részt először a versenyen. Korábban minden alkalommal a Németország név alatt vettek részt, kivéve 1967-et, amikor Német Szövetségi Köztársaságként, 1970-ben és 1976-ban Nyugat-Németországként és 1990-ben Német SZK-ként szerepeltek a versenyben.
  2. Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró egy név alatt szerepelt, annak ellenére, hogy évről évre különböző tagállamok képviselték az országot. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságként szerepeltek 1991-ig, majd a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságként 1992-ben.
  3. Észtország az 1993-as Eurovíziós Dalfesztiválon vett volna részt először, de kiesett az előselejtezőben. A nemzetközi versenyen ténylegesen először 1994-ben indulhattak.
  4. Magyarország az 1993-as Eurovíziós Dalfesztiválon vett volna részt először, de kiesett az előselejtezőben. A nemzetközi versenyen ténylegesen először 1994-ben indulhattak.
  5. Románia az 1993-as Eurovíziós Dalfesztiválon vett volna részt először, de kiesett az előselejtezőben. A nemzetközi versenyen ténylegesen először 1994-ben indulhattak.
  6. Szlovákia az 1993-as Eurovíziós Dalfesztiválon vett volna részt először, de kiesett az előselejtezőben. A nemzetközi versenyen ténylegesen először 1994-ben indulhattak.
  7. Észak-Macedónia az 1996-os Eurovíziós Dalfesztiválon vett volna részt először, de kiesett az előselejtezőben. A nemzetközi versenyen ténylegesen először 1998-ban indultak. 2018-ig A Macedón Volt Jugoszláv Köztársaság néven szerepeltek a versenyben.
  8. Ausztrália részvétele az eredeti tervek szerint egyszeri lett volna a 60. Eurovíziós Dalfesztivál alkalmából, ám az ország a Referenciacsoport döntése értelmében az ezt követő években is indulhatott a versenyen.
  9. 1969-ben négy ország egyszerre volt győztes, mivel nem volt szabály döntetlen esetére.
  10. 1989-ben ugyan Jugoszlávia nyerte a dalfesztivált, de az együttes a horvát tagköztársaságból származott.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eurovision Song Contest című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. bbc.co.uk: Eurovision Trivia, 2002. (Hozzáférés: 2006. július 18.) (PDF)
  2. Aljazeera.net: Finland wins Eurovision contest, 2006. május 21. [2006. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  3. Matthew Murray: Eurovision Song Contest – International Music Program. [2005. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  4. a b "Teljesen jelentéktelen az Eurovíziós Dalfesztivál"”, Stop / InfoRádió, 2007. május 12.. [2007. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. május 17.) 
  5. a b Eurovision Song Contest: In a Nutshell. Eurovision Song Contest, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  6. a b Roxburgh 2012, 93–96. o.
  7. a b c Jaquin, Patrick: Eurovision's Golden Jubilee. Európai Műsorsugárzók Uniója, 2004. december 1. [2004. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 18.)
  8. a b Eurovision: About us – who we are. eurovision.net . Eurovíziós Hálózat. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  9. Eurovision 2019: What exactly is the point of the annual song contest and how did it begin?. The Independent, 2019. május 18. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  10. a b O'Connor 2010, 8–9. o.
  11. George T. Waters: Eurovision: 40 years of network development, four decades of service to broadcasters, 1994. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  12. a b c d eurovision.tv: Historical Milestones, 2005. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  13. a b c d e f Eurovision Song Contest: Facts & Figures. Eurovision Song Contest, 2017. január 12. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  14. a b Eurovision Song Contest: Winners. Eurovision Song Contest. [2018. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 23.)
  15. a b Roxburgh 2012, 152. o.
  16. O'Connor 2010, 12–13. o.
  17. Roxburgh 2012, 160. o.
  18. Eurovision Song Contest: London 1968. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  19. Webcasting and the Eurovision Song Contest. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója, 2002. július 1. [2008. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  20. Eurovision to Be Broadcast in Widescreen, With New Hosts. day.kyiv.ua . The Day, 2005. május 17. [2020. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
  21. a b c d e f g h Eurovision Song Contest: History by events. Eurovision Song Contest. [2017. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  22. Eurovision Song Contest 1993. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  23. Eurovision recognised by Guinness World Records as the longest-running annual TV music competition (international). Guinness Rekordok Könyve, 2015. május 23. [2020. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 26.)
  24. Eurovision Song Contest awarded Guinness world record. Eurovision Song Contest, 2015. május 23. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  25. Culture & Entertainment | Eurovision. Brand EU. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  26. Press Release: 60th Eurovision Song Contest Seen by Nearly 200 Million Viewers. Európai Műsorsugárzók Uniója, 2015. június 3. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  27. Eurovision Song Contest Draws Almost 200 Million Viewers (2015. június 3.) 
  28. Australia to compete in the 2015 Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  29. Eurovision Song Contest invites Australia to join 'world's biggest party'. The Guardian, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  30. Australia to return to the Eurovision Song Contest!. Eurovision Song Contest, 2015. november 17. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  31. Australia secures spot in Eurovision for the next five years. Eurovision Song Contest, 2019. február 12. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  32. a b Official EBU statement & FAQ on Eurovision 2020 cancellation. Eurovision Song Contest, 2020. április 6. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  33. Eurovision: Europe Shine A Light. Eurovision Song Contest, 2020. április 9. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  34. Eurovision still shines despite cancelled final”, The Guardian, 2020. május 17. (Hozzáférés ideje: 2020. június 27.) 
  35. Palmarès du Concours Eurovision de la Chanson. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója, 2002. [2008. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  36. Concours Eurovision de la Chanson 2019. france.tv . France Télévisions. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  37. Franck Thomas & Laurent Balmer: Histoire 1956 à 1959, 1999. (Hozzáférés: 2006. július 17.)
  38. EBU: The EBU Operations Department, 2005. június 14. (Hozzáférés: 2006. július 20.)
  39. eurovision.tv: Le site Web officiel du Concours Eurovision de la Chanson, 2006. (Hozzáférés: 2006. július 17.)
  40. a b c d e f g h i How it works – Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest, 2017. január 15. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  41. Rotterdam to host Eurovision 2020!. Eurovision Song Contest, 2019. augusztus 30. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  42. a b Looking back: the Grand Final. European Broadcasting Union, 2020. május 16. [2021. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  43. a b The Most Iconic Opening & Interval Acts of the Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest, 2019. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  44. Presenters – Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  45. Behind the scenes with the hosts of the 2017 Eurovision Song Contest. European Broadcasting Union, 2017. március 1. [2020. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  46. Eurovision Song Contest: Trophy. Eurovision Song Contest, 2017. január 14. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  47. a b c d e eurovision.tv: Rules of the 2005 Eurovision Song Contest, 2005. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  48. Eurovision Song Contest: National Selections. Eurovision Song Contest, 2017. március 21. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  49. Sweden's Melfest: Why a national Eurovision show won global fans. BBC News. BBC, 2020. március 7. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  50. Number of viewers of Swedish television show Melodifestivalen from 2018 to 2020. statista.com . Statista, 2020. március 1. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  51. EBU – Admission. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója, 2018. április 27. [2019. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  52. Regulation on Detailed Membership Criteria under Article 3.6 of the EBU Statutes. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója, 2013. június 1. [2019. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  53. a b Which countries can take part?. Eurovision Song Contest. [2017. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  54. ITU-R Radio Regulations 2012–15. Nemzetközi Távközlési Unió, available from the Spectrum Management Authority of Jamaica, 2012. [2013. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 28.)
  55. ITU-R Radio Regulations – Articles edition of 2004 (valid in 2004–07). Nemzetközi Távközlési Unió, 2004. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  56. a b c d e f g h i Eurovision Song Contest: Rules. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója, 2017. január 12. [2022. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  57. a b FAQ – Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest, 2017. január 12. [2020. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  58. Why are Abba so popular?. BBC Culture, 2014. október 21. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  59. Murrells, Joseph. The Book of Golden Discs, 2nd, illustrated, Barrie & Jenkins, 395. o. (1978). ISBN 0-214-20480-4 
  60. Celine Dion and James Corden recreate famous Titanic scene for Carpool Karaoke”, Irish Independent, 2019. május 21. (Hozzáférés ideje: 2020. június 30.) 
  61. Iglesias praises Eurovision as a learning moment. Eurovision Song Contest, 2008. október 11. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  62. Julio Iglesias pulls out of NZ tour. Stuff, 2016. november 2. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  63. Milestone Moments: 1974 - The arrival of ABBA. Eurovision Song Contest, 2016. szeptember 5. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  64. Olivia Newton-John displays movie memorabilia in Newbridge. Raidió Teilifís Éireann, 2019. július 25. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  65. a b c Eurovision Song Contest: United Kingdom. eurovision.tv . (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  66. Lulu at 70: singer celebrates landmark birthday”, Belfast Telegraph, 2018. november 3. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  67. Music Maestros: Top 10 Best Selling Italian Music Artists and Acts (2018. október 5.) 
  68. Happy birthday Toto Cutugno, the most loved Italian singer abroad. italiani.it , 2020. július 8. (Hozzáférés: 2021. március 26.)
  69. Katrina And The Waves reckon Eurovision winner Love Shine A Light 'didn't get a look in' in the UK”, Metro, 2020. szeptember 7. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  70. Keeb, Brigitte. Wendland Nearing One Million Mark (1962. április 21.) 
  71. "Forever Young" with Nana Mouskouri, the biggest-selling female artist of all time! (2018. július 8.) 
  72. Cliff Richard's 'Congratulations' beaten in Eurovision fix?”, NME, 2008. május 6. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  73. a b Luxembourg: Small in size, big in Eurovision. Eurovision Song Contest, 2017. november 19. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  74. How Scotland's football team has given Baccara's 'Yes Sir I Can Boogie' a sudden chart comeback. Smooth Radio, 2020. november 16. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  75. Tozzi: "Ti amo" ha 40 anni, merita una festa”, La Stampa, 2019. június 20. (Hozzáférés ideje: 2021. március 25.) (italian nyelvű) 
  76. Italy's Music Charts: Then and Now (2017. augusztus 1.) 
  77. Eurovision's honour roll: from Domenico Modugno to ABBA and Celine Dion”, The Sydney Morning Herald, 2015. május 19. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  78. a b Vote switch 'stole Tatu's Eurovision win'”, The Guardian, 2003. május 30. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  79. Las Ketchup: "We didn't choose to do Eurovision — we had to do it"”, Wiwibloggs, 2019. július 21. (Hozzáférés ideje: 2021. május 14.) 
  80. Patricia Kaas représentera la France à l'Eurovision”, Le Parisien, 2009. január 30.. [2021. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. március 23.) (french nyelvű) 
  81. Battle of the Eurovision ballads. BBC News, 2009. május 12. [2009. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  82. Engelbert Humperdinck is United Kingdom entrant!. Eurovision Song Contest, 2012. március 1. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  83. Bonnie Tyler to represent United Kingdom. Eurovision Song Contest, 2013. március 7. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  84. 'Total Eclipse' singer Bonnie Tyler survived Eurovision”, San Francisco Examiner, 2021. március 2. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  85. Flo Rida will join Senhit for San Marino. Eurovision.tv , 2021. május 18. (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  86. France Gall, Luxembourg's Eurovision 1965 winner, dies at 70. Eurovision Song Contest, 2018. január 7. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  87. France Gall: French singer who inspired My Way dies age 70”, The Guardian, 2018. január 7.. [2018. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. március 23.) 
  88. Bregović to compose Serbian entry; picks from three artists. Eurovision Song Contest, 2010. január 20. [2020. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  89. Diane Warren: Legendary songwriter. Eurovision Song Contest, 2009. május 15. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
  90. Andrew Lloyd Webber to compose the UK entry. Eurovision Song Contest, 2008. október 18. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  91. Andrew Lloyd Webber was almost replaced by a body double at Eurovision because he was so nervous”, Metro, 2020. május 14. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  92. Pete Waterman to write UK entry for Eurovision. BBC, 2010. január 29. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  93. Pete Waterman's Eurovision entry finishes last”, Coventry Telegraph, 2010. május 31. (Hozzáférés ideje: 2021. március 20.) 
  94. Sabbath star Tony Iommi writes Eurovision entry. BBC, 2013. március 6. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  95. Dima Bilan again conquers Russian hearts. eurovision.tv, 2008. március 9. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  96. Sébastien Tellier to represent France. eurovision.tv, 2008. március 9. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  97. Lynch‐Brown, Carol (2010. december 22.). „A profile of Annie M. G. Schmidt, 1988 Hans Christian Andersen medalist”. Early Child Development and Care 48, 19–27. o. DOI:10.1080/0300443890480104.  
  98. Now You Know: Françoise Hardy Was the Original Street Style Star (2014. június 11.) 
  99. Sarah Jessica Parker Narrates the History of 1960s Fashion in Vogue, 2017. március 14. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  100. A Tribute to France Gall, the Iconic Yé-Yé Star 
  101. Dana Rosemary Scallon seeking presidency backing. BBC News. BBC, 2011. szeptember 20. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  102. Irish presidential election: Michael D Higgins elected. BBC News. BBC, 2011. október 29. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  103. Nana Mouskouri Goodwill Ambassador. unicef.org . UNICEF. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  104. European Parliament - Nana MOUSKOURI. Europarl.europa.eu . Európai Unió. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  105. Ahuja, Masuma: Why did Michelle Obama give a Ukrainian pop star the Women of Courage award?, 2014. március 5. (Hozzáférés: 2021. március 30.)
  106. Ruslana: sings major recording deal with Warner Records. ESCToday, 2008. február 15. [2013. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 30.)
  107. Musicians liven up EuroMaidan stage, Kyiv Post (2013. november 29.) Archiválva 2013. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  108. Cartwright, Garth: Esma Redžepova obituary, 2016. december 14. (Hozzáférés: 2021. március 30.)
  109. Floras, Stella. „Eurovision goes global!”, Esctoday.com, 2007. április 18. (Hozzáférés ideje: 2007. május 19.) 
  110. Lugano 1956 / Participants – Lys Assia – Refrain (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  111. Frankfurt 1957 / Participants – Corry Brokken – Net Als Toen (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  112. Hilversum 1958 / Participants – André Claveau – Dors Mon Amour (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  113. Cannes 1959 / Participants – Teddy Scholten – Een Beetje (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  114. London 1960 / Participants – Jacqueline Boyer – Tom Pillibi (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  115. Cannes 1961 / Participants – Jean-Claude Pascal – Nous Les Amoureux (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  116. Luxembourg 1962 / Participants – Isabelle Aubret – Un Premier Amour (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  117. London 1963 / Participants – Grethe and Jørgen Ingmann – Dansevise (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  118. Copenhagen 1964 / Participants – Gigliola Cinquetti – Non Ho L'étà (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  119. Naples 1965 / Participants – France Gall – Poupée De Cire, Poupée De Son (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  120. Luxembourg 1966 / Participants – Udo Jürgens – Merci Chérie (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  121. Vienna 1967 / Participants – Sandie Shaw – Puppet On A String (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  122. London 1968 / Participants – Massiel – La, La, La... (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  123. Madrid 1969 / Participants – Lulu – Boom Bang-a-bang (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  124. Madrid 1969 / Participants – Frida Boccara – Un Jour, Un Enfant (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  125. Madrid 1969 / Participants – Lenny Kuhr – De Troubadour (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  126. Madrid 1969 / Participants – Salomé – Vivo Cantando (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  127. Amsterdam 1970 / Participants – Dana – All Kinds Of Everything (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  128. Dublin 1971 / Participants – Séverine – Un Banc, Un Arbre, Une Rue (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  129. Edinburgh 1972 / Participants – Vicky Leandros – Après Toi (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  130. Luxembourg 1973 / Participants – Anne-Marie David – Tu Te Reconnaîtras (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  131. Brighton 1974 / Participants – ABBA – Waterloo (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  132. Stockholm 1975 / Participants – Teach-In – Ding-A-Dong (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  133. The Hague 1976 / Participants – Brotherhood of Man – Save Your Kisses For Me (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  134. London 1977 / Participants – Marie Myriam – L'oiseau Et L'enfant (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  135. Paris 1978 / Participants – Izhar Cohen and the Alphabeta – Abanibi (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  136. Jerusalem 1979 / Participants – Milk and Honey – Hallelujah (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  137. The Hague 1980 / Participants – Johnny Logan – What's Another Year (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  138. Dublin 1981 / Participants – Bucks Fizz – Making Your Mind Up (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  139. Harrogate 1982 / Participants – Nicole – Ein Bißchen Frieden (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  140. Munich 1983 / Participants – Corinne Hermès – Si La Vie Est Cadeau (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  141. Luxembourg 1984 / Participants – Herrey's – Diggi-loo Diggy-ley (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  142. Gothenburg 1985 / Participants – Bobbysocks – La Det Swinge (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  143. Bergen 1986 / Participants – Sandra Kim – J'aime La Vie (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  144. Brussels 1987 / Participants – Johnny Logan – Hold Me Now (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  145. Dublin 1988 / Participants – Céline Dion – Ne Partez Pas Sans Moi (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  146. Lausanne 1989 / Participants – Riva – Rock Me (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  147. Zagreb 1990 / Participants – Toto Cutugno – Insieme: 1992 (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  148. Rome 1991 / Participants – Carola – Fångad Av En Stormvind (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  149. Malmö 1992 / Participants – Linda Martin – Why Me (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  150. Millstreet 1993 / Participants – Niamh Kavanagh – In Your Eyes (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  151. Dublin 1994 / Participants – Paul Harrington and Charlie McGettigan – Rock 'n' Roll Kids (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  152. Dublin 1995 / Participants – Secret Garden – Nocturne (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  153. Oslo 1996 / Participants – Eimear Quinn – The Voice (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  154. Dublin 1997 / Participants – Katrina and The Waves – Love Shine A Light (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  155. Birmingham 1998 / Participants – Dana International – Diva (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  156. Jerusalem 1999 / Participants – Charlotte Nilsson – Take Me To Your Heaven (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  157. Stockholm 2000 / Participants – Olsen brothers – Fly On The Wings Of Love (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  158. Copenhagen 2001 / Participants – Tanel Padar, Dave Benton & 2XL – Everybody (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  159. Tallinn 2002 / Participants – Marie N – I Wanna (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  160. Riga 2003 / Participants – Sertab Erener – Everyway That I Can (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  161. Istanbul 2004 / Participants – Ruslana – Wild Dances (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  162. Kyiv 2005 / Participants – Helena Paparizou – My Number One (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  163. Athens 2006 / Participants – Lordi – Hard Rock Hallelujah (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  164. Helsinki 2007 / Participants – Marija Šerifović – Molitva (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  165. Belgrade 2008 / Participants – Dima Bilan – Believe (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  166. Moscow 2009 / Participants – Alexander Rybak – Fairytale (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  167. Oslo 2010 / Participants – Lena – Satellite (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  168. Düsseldorf 2011 / Participants – Ell/Nikki – Running Scared (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  169. Baku 2012 / Participants – Loreen – Euphoria (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  170. Malmö 2013 / Participants – Emmelie de Forest – Only Teardrops (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  171. Copenhagen 2014 / Participants – Conchita Wurst – Rise Like a Phoenix (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  172. Vienna 2015 / Participants – Måns Zelmerlöw – Heroes (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  173. Stockholm 2016 / Participants – Jamala – 1944 (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  174. Kyiv 2017 / Participants – Salvador Sobral – Amar Pelos Dois (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  175. Lisbon 2018 / Participants – Netta – TOY (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  176. Tel Aviv 2019 / Participants – Duncan Laurence – Arcade (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  177. Rotterdam 2020 (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  178. Rotterdam 2021 / Participants – Måneskin – Zitti E Buoni (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  179. Turin 2022 / Participants – Kalush Orchestra – Stefania (angol nyelven). European Broadcasting Union. [2022. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  180. Historical Milestones. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója. [2006. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  181. The cost of winning the Eurovision Song Contest. Royal Bank of Scotland, 2016. május 13. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  182. Winner's Press Conference with Portugal's Salvador Sobral. Eurovision Song Contest, 2017. május 14. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  183. Winner's Press Conference with the Netherlands' Duncan Laurence. Eurovision Song Contest, 2019. május 19. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  184. a b Coll, Bryan. „But How Did They Sound? A Review Of This Year's Eurovision Performances”, TIME, 2007. május 15.. [2007. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  185. What does it take to become a Eurovision host city?. Eurovision Song Contest, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  186. Millstreet Town: Green Glens Arena. millstreet.ie . [2019. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  187. John Marone, The Ukrainian Observer: Where Do We Put The Foreign Tourists?. [2006. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  188. Helen Fawkes, BBC News: Ukrainian hosts' high hopes for Eurovision, 2005. május 19. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  189. a b c d e f g h i j k O'Connor, John Kennedy. The Eurovision Song Contest 50 Years The Official History. London: Carlton Books Limited (2005). ISBN 1-84442-586-X 
  190. eurovision.tv: 1974: Brighton, United Kingdom. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  191. Eurovision Song Contest: Brand. Eurovision Song Contest. [2021. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  192. Eurovision Song Contest logo evolves. Eurovision Song Contest, 2014. július 31. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  193. Eurovision Song Contest: Logos and Artwork. Eurovision Song Contest, 2017. január 12. (Hozzáférés: 2021. március 17.)
  194. Tel Aviv 2019: Dare to Dream. Eurovision Song Contest, 2018. október 28. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  195. The making of 'Open Up'. Eurovision Song Contest, 2019. október 25. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  196. 2020 postcard concept revealed as Dutch people can join in on the fun. Eurovision Song Contest, 2019. december 9. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  197. Happy 50th Anniversary, Eurovision 1970!. Eurovision Song Contest, 2020. április 29. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  198. O'Connor 2010, 40–43. o.
  199. Anforderungsprofil an die Austragungsstätte des Eurovision Song Contest 2015 (német nyelven). orf.at . ORF. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  200. Rules of the 2005 Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest. [2006. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  201. Eurovision Song Contest: Heads of Delegation. Eurovision Song Contest, 2017. január 14. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  202. Commentator's guide to the commentators. Eurovision Song Contest, 2011. május 15. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  203. Commentators: The national hosts of Eurovision. Eurovision Song Contest, 2017. május 14. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  204. a b Rehearsal Schedule. eurovision.tv, 2006. [2006. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 26.)
  205. a b c Eurovision Song Contest 2008: Rehearsal schedule. Eurovision Song Contest. [2008. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  206. van Gorkum, Steef: Sietse Bakker: "Countries may choose between rehearsal tape or back-up tape" (angol nyelven). ESCDaily , 2021. május 17. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  207. Eurovision 2022: Let's roll the Live-On-Tapes! (brit angol nyelven). Eurovision.tv , 2022. június 13. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  208. a b Your ultimate guide to the Eurovision 2018 event weeks. Eurovision Song Contest, 2018. április 27. [2019. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  209. a b c d Eurovision Song Contest: Event weeks. Eurovision Song Contest, 2017. március 21. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  210. Time now for the all important Jury Final. Eurovision Song Contest, 2013. május 17. [2019. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  211. a b Latest news from Athens. eurovision.tv, 2006. május 11. [2006. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 25.)
  212. Welcome Reception: Pink champagne for the stars. Eurovision Song Contest, 2010. május 25. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  213. Tel Aviv prepares for glamorous Orange Carpet. Eurovision Song Contest, 2019. május 12. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  214. Sietse Bakker: A thens 2006: where's the party?. esctoday.com, 2006. május 3. (Hozzáférés: 2007. május 8.)
  215. Eurovision Song Contest: Eurovision Village. Eurovision Song Contest, 2018. április 23. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  216. a b RULES OF THE 2003 EUROVISION SONG CONTEST, 2002. október 2. [2003. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 14.)
  217. West-Soley, Richard. „ESC stirs up budget debate”, 1924. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2007. május 14.) 
  218. The price of Eurovision victory”, BBC NEWS, 1914. május 4. (Hozzáférés ideje: 2007. május 17.) 
  219. Gorodnicsenko, Jurij. „Expensive Music: How Much will Eurovision Cost and Will Ukraine be Able to Earn”, Vox Ukraine, 2016. május 17. (Hozzáférés ideje: 2022. november 24.) 
  220. Cremer, Justin. „Eurovision cost three times more than planned”, thelocal.dk, 2014. augusztus 4. (Hozzáférés ideje: 2022. november 24.) 
  221. Eurovision Song Contest: Organisers. Eurovision Song Contest, 2017. január 12. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  222. Martin Österdahl announced as new Eurovision Song Contest Executive Supervisor. ebu.ch . European Broadcasting Union, 2020. január 20. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  223. Italy: Ermal Meta & Fabrizio Moro release three-minute Eurovision 2018 version of "Non mi avete fatto niente". wiwibloggs.com , 2018. március 30. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
  224. Eurovision: Rules, facts and controversies”, The Scotsman, 2013. március 7. (Hozzáférés ideje: 2021. március 21.) 
  225. O'Connor 2010, 28–29. o.
  226. a b Eurovision Song Contest: Naples 1965. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  227. a b Eurovision Song Contest: Luxembourg 1966. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  228. O'Connor 2010, 68–71. o.
  229. Eurovision Song Contest: Luxembourg 1973. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  230. Eurovision Song Contest: London 1977. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  231. a b O'Connor 2010, 156–159. o.
  232. Urban Trad, 2004. szeptember 28. [2007. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  233. eurovision.tv: Treble will represent the Netherlands. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  234. a b Eurovision Song Contest: Frankfurt 1957. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  235. Eurovision Song Contest: Dublin 1971. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  236. Eurovision Song Contest: Lausanne 1989. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  237. Eurovision Song Contest: Bergen 1986. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  238. O'Connor 2010, 104–107. o.
  239. a b Roxburgh 2012, 387–396. o.
  240. a b c O'Connor 2010, 148–151. o.
  241. a b Public Rules of the 60th Eurovision Song Contest. Eurovision Song Contest. [2015. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  242. Changes announced to ensure Eurovision comes 'back for good'. Eurovision Song Contest, 2020. június 18. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  243. Katsoulakis, Manos: The rules of Eurovision 2023 are released: Pre-recorded backing vocals permitted again (amerikai angol nyelven). EurovisionFun , 2022. augusztus 25. (Hozzáférés: 2022. augusztus 26.)
  244. Running order Malmö 2013 to be determined by producers. Eurovision Song Contest, 2012. november 7. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  245. All you need to know for Monday's draw!. Eurovision Song Contest, 2008. január 24. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
  246. Which countries will perform in which Semi-Final at Eurovision 2018?. Eurovision Song Contest, 2018. január 29. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  247. a b Eurovision 2013: Semi-Final running order revealed. Eurovision Song Contest, 2013. március 28. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  248. Portugal and 'Big Five' rehearse for the second time. Eurovision Song Contest, 2018. május 6. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  249. How is the Running Order being decided?. Eurovision Song Contest, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  250. a b c Voting changes announced for Eurovision Song Contest 2023. Eurovision Song Contest, 2022. november 22. [2022. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
  251. a b Eurovision scraps jury voting in semi-finals. BBC News, 2022. november 22. [2022. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  252. a b c d e f Eurovision Song Contest: Voting. Eurovision Song Contest, 2017. május 3. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  253. Voting changes (2023) FAQ (angol nyelven). Eurovision Song Contest, 2022. november 22. [2022. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
  254. a b c Biggest change to Eurovision Song Contest voting since 1975. Eurovision Song Contest, 2016. február 18. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  255. Eurovision Song Contest overhauls voting rules. BBC News. BBC, 2016. február 18. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  256. Rules of the 2004 Eurovision Song Contest. Európai Műsorsugárzók Uniója. [2005. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
  257. Televoting/jury mix in 2009 Final voting. Eurovision Song Contest, 2008. szeptember 14. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  258. Juries also get 50% stake in Semi-Final result. Eurovision Song Contest, 2009. október 11. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  259. a b The 42 spokespersons for the 2016 Grand Final. Eurovision Song Contest, 2016. május 14. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  260. A to Z of Eurovision. bbc.co.uk. [2005. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 9.)
  261. a b Results from the draw. eurovision.tv, 2006. március 21. [2006. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 27.)
  262. 'Biggest change to Eurovision Song Contest voting since 1975 (angol nyelven). eurovision.tv, 2016. február 18. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  263. Eurovision Song Contest: Dublin 1988. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  264. Milestone Moments: 1988 – When Celine was crowned Queen. Eurovision Song Contest, 2016. szeptember 12. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  265. Eurovision 2004 – Voting Briefing. eurovision.tv, 2004. május 12. [2005. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. május 7.)
  266. a b c Rules of the 44th Eurovision Song Contest, 1999 (PDF). EBU, 1998. október 13. (Hozzáférés: 2006. július 18.)
  267. The end of a decade: Stockholm 2000. Eurovision Song Contest, 2009. december 21. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  268. Albania to broadcast tonight's Semi-Final deferred. Eurovision Song Contest, 2012. május 22. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  269. Spain to face sanctions over late broadcast. esctoday.com , 2009. május 15. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  270. Los problemas de Soraya en Eurovisión (spanyol nyelven). ABC, 2009. május 15. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  271. Here's where to watch Eurovision: Europe Shine A Light. Eurovision Song Contest, 2020. április 16. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  272. The Eurovision Song Contest. BBC UKTV. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  273. Netflix Picks Up U.S. VOD Rights To Eurovision Song Contest 2019 & 2020. Deadline Hollywood, 2019. július 19. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  274. Stage Set for Animated Eurovision Logo. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója, 2012. november 29. [2019. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
  275. EUROVISION Animated logo. a YouTube-on
  276. a b Eurovision Song Contest: Lugano 1956. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  277. Roxburgh 2012, 348–358. o.
  278. BT afslører: Her er DRs største grandprix-brøler (dán nyelven). bt.dk . B.T., 2014. május 2. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  279. Billeder: I denne uge er det 55 år siden, Danmark holdt sit første Eurovision i Tivoli (dán nyelven). dr.dk . DR, 2019. március 20. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  280. Eurovision Song Contest: Copenhagen 1964. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  281. O'Connor 2010, 24–25. o.
  282. Eurovision Song Contest: Zagreb 1990. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
  283. 50 Years of Eurovision. Európai Műsorsugárzók Uniója, 32–33. o. (2004. december 3.) 
  284. a b Eurovision Song Contest: Millstreet 1993. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  285. O'Connor 2010, 132–135; 219. o.
  286. Eurovision 1956-96. TV & Radio Bits. (Hozzáférés: 2006. július 15.)[halott link]
  287. Eurovision Song Contest: Dublin 1994. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  288. O'Connor 2010, 136–139. o.
  289. a b Eurovision Song Contest: Oslo 1996. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  290. a b O'Connor 2010, 144–147. o.
  291. Eurovision Song Contest: Dublin 1997. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  292. Eurovision Song Contest: Copenhagen 2001. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  293. O'Connor 2010, 164–167. o.
  294. Eurovision Song Contest: Jerusalem 1999. Eurovision Song Contest. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  295. Rules of the 44th Eurovision Song Contest, 1999. [2019. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  296. 43 nations on 2011 participants list!. Eurovision Song Contest, 2010. december 31. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  297. a b c d The end of a decade: Istanbul 2004. Eurovision Song Contest, 2009. december 25. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  298. O'Connor 2010, 176–180. o.
  299. Eurovision 2019: Five lessons learned. BBC News. BBC, 2019. május 19. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  300. Eurovision: Is Brexit to blame for the UK's latest flop?. BBC News. BBC, 2019. május 20. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  301. Adessi, Antonio: Eurovision 2022: cambiamenti in vista per Germania, Spagna e Regno Unito (olasz nyelven). Eurofestival News , 2021. június 2. (Hozzáférés: 2021. szeptember 7.)
  302. Turkey to return Eurovision 'if no more bearded divas'. Hürriyet Daily News, 2018. augusztus 4. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  303. EBU confirms new Eurovision Song Contest format. esctoday.com , 2003. január 29. [2020. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
  304. O'Connor 2010, 172–175. o.
  305. a b O'Connor 2010, 177–179. o.
  306. Bakker, Sietse: Hungary seems to return to the Eurovision stage (angol nyelven). esctoday.com, 2003. október 14. [2008. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  307. van Gorp, Edwin: Hungary out for 2004 (angol nyelven). esctoday.com, 2003. november 28. [2008. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  308. Countdown to Baku – Helsinki 2007. Eurovision Song Contest, 2012. január 18. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  309. Eurovision Song Contest: Two Semi-Finals in 2008. ebu.ch . Európai Műsorsugárzók Uniója. [2012. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  310. Two Semi-Finals Eurovision Song Contest in 2008. Eurovision Song Contest, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  311. Eurovision Song Contest: Semi-Final Allocation Draw. Eurovision Song Contest, 2017. január 14. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  312. All you need to know for Monday's draw!. Eurovision Song Contest, 2008. január 24. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  313. O'Connor 2010, 192–195. o.
  314. a b Kuipers, Michael: Tunisia will not participate "in the future". ESCToday , 2007. június 20. [2017. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 30.)
  315. a b Cobb, Ryan: Israeli Minister "to invite" Arabic nations, including Tunisia, to take part in Eurovision 2019. ESCXtra , 2018. május 22. [2020. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  316. X Tra: Aline Lahoud to sing Quand tout s'enfuit. ESCToday, 2005. február 19. [2011. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 9.)
  317. Christian, Nicholas: Nul points as Lebanon quits contest. Scotland on Sunday, 2005. március 20. [2011. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 9.)
  318. New EBU members? Not very likely. esctoday.com . ESCToday, 2012. június 6. [2014. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 7.)
  319. Repo, Juha: Gulf nation wants to join Eurovision. ESCToday, 2009. május 12. [2015. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  320. Kazajistán negocia su incorporación a la UER (spanyol nyelven). Eurovision Spain. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 3.)
  321. EBU on Twitter: "@Karl_Downey No broadcaster from Kazakhstan has formally applied to join the EBU". [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  322. EBU on Twitter: "We can confirm that @KhabarTV was confirmed as an EBU Associate at our recent General Assembly". [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 18.)
  323. EBU on Twitter: "Under current rules @KhabarTV is not eligible for @Eurovision participation". [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 18.)
  324. These are the 19 (!) countries taking part in Junior Eurovision 2018”, Európai Műsorsugárzók Uniója, 2018. július 25.. [2018. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. július 25.) 
  325. Official EBU statement: "No plans" to invite Kazakhstan to Eurovision 2019. ESCXTRA , 2018. július 30. [2018. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 30.)
  326. Jon Ola Sand: Kazakhstan participation in adult Eurovision "needs to be discussed". ESCXTRA , 2018. november 22. [2018. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 22.)
  327. No entry in Eurovision 2019 for Kazakhstan, clarifies Jon Ola Sand. ESCXTRA , 2018. november 23. [2018. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 23.)
  328. Albavision: Kosovo new steps in ebu agreement. albavision.tk, 2011. április 7. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  329. Participant Profile – Kosovo. European Broadcasting Union, 2011. [2011. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  330. Juhász, Ervin: No changes in the EBU statutes, thus Kosovo can't apply for full membership. ESCBubble , 2019. június 28. [2019. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 28.)
  331. Kosovo: RTK wants to enter Eurovision in 2009. oikotimes.com. [2010. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
  332. "NDR on the Kosovo potential participation in Eurovision" Archiválva 2012. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. oikotimes.com 22 May 2008 Link accessed 27 May 2008
  333. Eurosong: Kosovo wil snel deelnemen aan het Songfestival (holland nyelven). eurosong.be, 2008. április 19. [2011. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  334. setimes: EBU membership key to Kosovo's Eurovision future. Setimes.com, 2010. április 8. [2011. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  335. Eurovisionary: Kosovo a possible candidate for Eurovision?. eurovisionary.com, 2011. június 2. [2014. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  336. Granger, Anthony: 🇽🇰 Kosovo: RTK Aiming to Apply For EBU Membership By End of Year (brit angol nyelven). Eurovoix , 2022. május 16. (Hozzáférés: 2022. május 21.)
  337. The Eurovision Song Contest 1956 – present. BBC, 2007. április 26. [2021. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  338. Stober, Marcel: Biggi Bachmann: Wie Liechtenstein fast am ESC teilnahm. Eurovision.de. ARD, 2020. augusztus 29. [2021. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 25.)
  339. NDR: Biggi Bachmann: Wie Liechtenstein fast am ESC teilnahm (német nyelven). www.eurovision.de . [2021. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 4.)
  340. Kuipers, Michael: Liechtenstein gets a TV station. ESCToday, 2008. augusztus 24. [2008. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  341. Backfish, Emma: Liechtenstein gets national TV station. Oikotimes, 2008. augusztus 31. [2008. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  342. 1FL TV from Lichtenstein not entering the EBU & Eurovision. Oikotimes, 2008. október 6. [2009. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  343. Harley, Lee: Liechtenstein: Set to debut in Eurovision 2010?. Oikotimes, 2009. július 21. [2012. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  344. Hondal, Victor: Liechtenstein rules out Eurovision participation. ESCToday, 2009. november 4. [2009. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  345. Coroneri, Alenka: Liechtenstein decides to postpone Eurovision plans. Oikotimes, 2009. november 4. [2012. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  346. Liechtenstein: 1FL expects "good chances" for Eurovision debut. ESCToday, 2010. július 30. [2010. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  347. Liechtenstein: No debut in Eurovision 2014!. ESCToday, 2013. szeptember 10. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  348. Liechtentestein: 1 FL TV will not debut in Eurovision 2015. esctoday.com . ESCToday, 2014. július 28. [2014. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  349. Liechtenstein: 1 FL TV will not debut in Stockholm. esctoday.com . ESCToday, 2015. szeptember 16. [2021. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
  350. Liechtenstein: 1 FL TV will not debut in Kyiv; sets its eyes on a future ESC participation. ESCToday , 2016. szeptember 21. [2016. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  351. Jiandani, Sanjay: Liechtenstein: 1 FL TV will not debut in Eurovision 2018. esctoday.com , 2017. szeptember 1. [2017. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 1.)
  352. Liechtenstein: 1FLTV plans Eurovision debut in 2019. eurovoix.com , 2017. november 4. [2018. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 4.)
  353. 'Liechtenstein have not applied' confirms EBU. EscXtra, 2018. július 20. [2018. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  354. Granger, Anthony: 🇱🇮 Liechtenstein: 1 FL TV Rules Out Applying For EBU Membership (brit angol nyelven). Eurovoix , 2022. augusztus 9. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  355. Jack Stevenson: Eurovision: The Candy-Coated Song Factory, 2006. május 4. [2006. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  356. Jelentéktelenségbe süllyedt – Leslie Mandoki keményen bírálta az Eurovíziós Dalfesztivált”, HVG, 2007. május 9. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  357. Kommandósdit játszottak”, Népszabadság, 2007. május 10. (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) 
  358. Gisella Farrell: The Sun Online – Fifty Years of Eurovision, 2005. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  359. BBC News: Lebanon withdraws from Eurovision, 2005. március 18. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  360. BBC News: Eurovision votes 'farce' attack, 2004. május 16. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  361. Daniel Fenn, Omer Suleman, Janet Efstathiou & Neil F. Johnson, Oxford University: Connections, cliques and compatibility between countries in the Eurovision Song Contest, 2006. május 22. (Hozzáférés: 2006. július 15.)[halott link] PDF
  362. Laura Spierdjik & Michel Vellekoop, University of Twente: Geography, Culture, and Religion: Explaining the Bias in Eurovision Song Contest Voting, 2006. május 18. [2006. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 15.) PDF
  363. Strong acts make Eurovision final. BBC News, 2007. május 11. (Hozzáférés: 2007. május 12.)
  364. Rendall, Alasdair. „United Kingdom: Eurovision reaches the Houses of Parliament”, oikotimes.com (Hozzáférés ideje: 2007. május 15.) [halott link]
  365. EUROVISION MOVIE PLANNED, 2007. május 14. [2007. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 14.)
  366. https://eurovision.tv/story/the-eurovision-song-contest-travels-to-america
  367. [1]
  368. [2]
Forráshivatkozás-hiba: a <references> címkében definiált <ref> címkének nincs név attribútuma.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés