Az Egyesült Királyság az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Az Egyesült Királyság eddig hatvankét alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.
 Egyesült Királyság | |
 | |
| Bonnie Tyler a 2013-as döntő bevonulásán | |
| Adatok | |
| Műsorsugárzó |
 |
| Nemzeti döntő |
Eurovision: You Decide (2016–2019) 1957, 1959–2010 |
| Belső kiválasztás | 2011–2015, 2020– |
| Részvételek és eredmények | |
| Részvételek | 62 |
| Első részvétel | 1957 |
| Legjobb eredmény | 1. (1967, 1969, 1976, 1981, 1997) |
| Legrosszabb eredmény | utolsó (2003, 2008, 2010, 2019, 2021) |
| Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 1166 (23.) |
| Külső hivatkozások | |
| Honlap |
A BBC eurovíziós honlapja Egyesült Királyság profilja a eurovision.tv-n |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brit műsorsugárzó a British Broadcasting Corporation (BBC), amely 1950 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1957-ben csatlakozott a versenyhez.
TörténeteSzerkesztés
Évről évreSzerkesztés
Az Egyesült Királyság már az első, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválra is jelentkezett, de végül nem vett részt, hanem egy évvel később, 1957-ben debütáltak. A következő évben nem vettek részt, azóta viszont folyamatosan versenyeznek. Bár Írországnak több győzelme van, mégis az Egyesült Királyság tekinthető a legsikeresebb országnak, ugyanis öt győzelmük mellett abszolút rekordnak számító tizenöt alkalommal végeztek a második helyen. (Négynél több második helye senki másnak nincs.) Emellett ők rendezték meg legtöbbször, összesen nyolcszor a dalversenyt. Győzelmeik mellett az eredeti győztes elállása esetén is gyakran őket kérték fel a rendezésre.
1960-ban és 1963-ban London szolgált a dalfesztivál helyszínéül. Eleinte rendszeresen a mezőny élén végeztek: öt második hely után 1967-ben sikerült először megnyerniük a versenyt Sandie Shaw Puppet on a String című dalával. A következő évi londoni rendezésű versenyen újra másodikak lettek, csupán egy ponttal lemaradva a győztes spanyol dal után. 1969-ben négyes holtverseny alakult ki, mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen eredmény esetén, mind a négy országot (az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Spanyolország) győztesként hirdették ki, köztük az Egyesült Királyságot is, így Lulu szerezte meg a szigetország második győzelmét a Boom Bang-a-Bang című dallal.
_tijdens_optre,_Bestanddeelnr_928-5012.jpg)
1970-ben ismét másodikak lettek, majd a következő évben negyedikek. 1972-ben a dalfesztivált először, és mai napig utoljára, Skóciában rendezték meg, Edinburgh városában. Ekkor újra második, majd harmadik és az 1974-es brightoni rendezésű dalfesztiválon negyedik helyen zárták a versenyt. 1975-ben kilencedik alkalommal végeztek második helyen, a következő évi dalfesztiválon pedig sikerült újabb győzelmet aratni. Harmadik győzelmüket a Brotherhood of Man pop csapat szerezte meg Save Your Kisses for Me című dalukkal. 1977-ben a dalfesztivál visszatért Londonba, ekkor újabb második helyezést értek el. A következő évben debütálásuk után húsz évvel először fordult elő, hogy az első tízen kívül zártak, tizenegyedikek lettek, majd hetedikek.
1980-ban először értek el harmadik helyezettet, majd 1981-ben a Bucks Fizz pop együttes szerezte meg a szigetország negyedik győzelmét a Making Your Mind Up című dallal, ezáltal a következő évi versenyt ismét az Egyesült Királyságban rendezték. A következő öt évben csak egyszer sikerült a legjobb öt között végezniük, 1985-ben, amikor negyedikek lettek. 1987-ben újabb rossz eredményt értek el, a huszonkét fős mezőnyben tizenharmadik helyen zártak. Ezután két újabb második helyet szereztek meg.
1990-ben hatodikak lettek, 1991-ben tizedikek. Ezután két újabb második, majd két tízedik és egy nyolcadik helyezést értek el az 1997-es ötödik és egyben utolsó győzelmük ellőtt. A Katrina & the Waves Love Shine a Light című dalának sikerült a legtöbb pontot összegyűjtenie az ország eurovíziós történelme során, amit később 2022-ben felülmúltak. 1998-ban Birminghamban tartották a versenyt, ahol az országot képviselő előadó csupán hat ponttal maradt le az újabb győzelemről. Az 1998-as telefonos szavazás bevezetése óta eredményeik látványosan leromlottak, valamint Írországhoz hasonlóan a nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-es eltörlése miatt.
A 2000-es éveket rossz eredményekkel kezdték: 2000-ben tizenhatodik, 2001-ben tizenötödik helyen végeztek. 2002-ben azonban harmadikak lettek. 2003-tól minden évben automatikus döntősök, függetlenül előző évi eredményeitől. Ezt a különleges státuszt azzal érdemelték ki, hogy ők a négy legnagyobb anyagi támogatói az EBU-nak (mely támogatás nélkül az Eurovíziós Dalfesztivál nem lenne lehetséges). A további három ország Németország, Franciaország és Spanyolország. Ebben az évben majdnem ötven évnyi versenyzés után először végeztek az utolsó helyen, ráadásul nulla ponttal. Ezután sorra halmozták fel a rosszabbnál rosszabb eredményeket, 2008-ban ismét a táblázat legalján zártak. A rossz eredmények után 2009-ben a BBC felkérte Andrew Lloyd Webbert, hogy írja meg a versenydalt, és ekkor 2002 óta először sikerült az első tízben végezniük, ötödikek lettek.
2010-ben ismét az utolsó helyen zártak. 2011-ben Olaszország visszatérésével a „Négy Nagy” státusz megváltozott „Öt Nagy”-ra. Ekkor mindössze hét ponttal lemaradva az első tíz hely egyikéről, a tizenegyedik helyen végeztek. A következő három évben azonban nem sikerült megismételni a sikert: a huszonötödik, tizenkilencedik, majd a tizenhetedik helyet érték el - annak ellenére, hogy 2012-ben Engelbert Humperdinck, 2013-ban Bonnie Tyler képviselte őket, 2014-ben pedig a végső győzelemre is esélyesnek tartották őket.[1][2] 2015-ben, illetve 2016-ban is a 24. helyen zártak, 2017-ben pedig a 15. helyet sikerült elérniük. 2018-ban a huszonnegyedik helyen végeztek, majd 2019-ben az utolsók lettek.
2020-ban James Newman képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A BBC jóvoltából végül újabb lehetőséget kapott az ország képviseletére a következő évben. Ekkor újra utolsók lettek, viszont se a nemzetközi zsűritől, se nézőktől nem kaptak pontot. 2022-ben a közszolgálati csatorna Sam Rydert választotta ki a versenyre. Dala, a SPACE MAN megnyerte a nemzetközi zsűri szavazását, a nézőknél pedig összesítésben az ötödik lett, így 466 ponttal megszerezte az ország tizenhatodik 2. helyezését.[3]
NyelvhasználatSzerkesztés
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis az Egyesült Királyság indulóinak angol nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre, később 1999-ben véglegesen eltörölték.
Az Egyesült Királyság eddigi hatvankét dalának mindegyike teljes egészében angol nyelvű volt.[4] Nem meglepő, hogy az Egyesült Királyság a szabad nyelvhasználat éveiben is a saját nyelvén énekelt, hiszen hagyományosan előnynek tekintik, ha valaki angol nyelvű dallal nevez. A többi részt vevő ország – melyeknek nem hivatalos nyelve az angol – gyakran angol nyelvű dalokkal nevezett, amikor lehetőség volt rá. Például az öt skandináv ország összesen hat saját nyelvű dalt küldött 1999 óta (2006-ban Norvégia; 2013-ban Izland; 2008-ban, 2010-ben, 2012-ben és 2015-ben Finnország), többi daluk mind angol volt.
Nemzeti döntőSzerkesztés
Az Egyesült Királyság debütálása óta minden alkalommal egy nemzeti döntő segítségével választotta ki indulóját. Ez korábban a Song For Europe (Egy dal Európának) nevet viselte, az utóbbi években többször változtatták a nevét, 2009-ben Your Country Needs You (Az országodnak szüksége van rád) néven rendezték a nemzeti válogatót. 2016 és 2019 között a Eurovision: You Decide nevű dalválasztóval keresték indulójukat.
A legelső, 1957-es versenyen elődöntőket is rendeztek, a döntőben mindkét dalt kétszer adták elő, és regionális zsűri választotta ki a nyertest.[5] Később hasonló módon választották ki az indulójukat, majd 1964-től vált jellemzővé az a lebonyolítási forma, hogy a BBC kiválasztott egy énekest, és ő énekelte a nemzeti döntő mindegyik dalát.[6] A következő évtől egy zsűri helyett már a nézők alakították ki a végeredményt, akik levelezőlap segítségével szavazhattak.[7]
1976-ban rendeztek újra több előadó részvételével nemzeti döntőt, és tizennégy regionális zsűri döntött az induló kilétéről.[8] Ezután sokáig ezt a formátumot alkalmazták, és csak a zsűrik, és a résztvevők száma változott, végül 1988-ban vezették be a telefonos szavazást.[9] 1992 és 1994 között rövid időre visszatértek az egy előadó részvételével rendezett nemzeti döntőkhöz,[10] utána ismét több előadó alkotta a mezőnyt, viszont a döntősök számát lecsökkentették négyre.
A rossz eredmények után 2008-ban új lebonyolítási rendszert alkalmaztak, a hat döntősre párokban szavaztak.[11] Az utolsó hely után ismét változtattak a formátumon, 2009-ben egy több héten át tartó tehetségkutató versenyt rendeztek Your Country Needs You címmel. Minden héten kiesett egy énekes, és a műsor végén a három döntős mindegyike elénekelte a versenydalt.[12] 2010-ben hasonló lebonyolítású, de egy adásból álló válogatót rendeztek. 2011-ben belső kiválasztással kérték fel az indulót, akik a dalt is maguk választották: a dalverseny történetében ez volt az első alkalom, hogy a közönség részvétele nélkül jelölték ki a brit versenyzőt. Egészen 2016-ig folytatták a belső kiválasztást, amikor is visszahozták a nemzeti döntőt. Ez egészen 2019-ig működött, hiszen az országnak nem sikerült jó eredményeket szereznie. 2020-ban a BBC belsőleg választotta ki előadójukat és dalukat, majd az elhalasztott verseny miatt ugyanaz az énekes, James Newman, új lehetőséget kapott, hogy énekeljen hazája színében.
A nemzeti döntő műsorvezetője 1977-től 2008-ig Terry Wogan volt, aki egyben a BBC kommentátora is volt 1973-ban, 1978-ban, és 1980-tól 2008-ig minden évben.
RésztvevőkSzerkesztés
SzavazástörténetSzerkesztés
1957–2022Szerkesztés
|
Az Egyesült Királyság a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Az Egyesült Királyság a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Az Egyesült Királyság még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Marokkó, Montenegró, Örményország, és Szlovákia
|
Az Egyesült Királyság a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Az Egyesült Királyság még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Monaco, Montenegró és Szlovákia
RendezésekSzerkesztés
Az Egyesült Királyság rendezte meg legtöbbször – szám szerint nyolcszor – a dalfesztivált, viszont csak négyszer tették ezt egy győzelem után. 1960-ban, 1963-ban, 1972-ben és 1974-ben azután vállalták el a rendezést, hogy az eredeti nyertes nem vállalta azt, míg 1969-ben három másik országgal holtversenyben végeztek az élen, ám nem ők, hanem Hollandia adhatott otthont a következő versenynek.
HáttérSzerkesztés
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
GalériaSzerkesztés
Ronnie Carroll Luxembourgban (1962)
Kathy Kirby Nápolyban (1965)
A Brotherhood of Man Hágában (1976)
Andy Abraham Belgrádban (2008)
Josh Dubovie Oslóban (2010)
Bonnie Tyler Malmőben (2013)
Az Electro Velvet Bécsben (2015)
Joe & Jake Stockholmban (2016)
Lucie Jones Kijevben (2017)
Michael Rice Tel-Avivban (2019)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
DíjakSzerkesztés
Marcel Bezençon-díjSzerkesztés
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Zeneszerző(k) Szöveg / zene |
Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | ||||||
| Sajtódíj | 2022 | Sam Ryder | SPACE MAN | Amy Wadge, Max Wolfgang, Sam Ryder | 2. | 466 |  Olaszország, Torino
|
ESC Radio AwardsSzerkesztés
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | |||||
| Legjobb női előadó | 2013 | Bonnie Tyler | Believe in Me | 19. | 23 |  Svédország, Malmö
|
| Legjobb dal | ||||||
| Legjobb csapat | 2016 | Joe & Jake | You’re Not Alone | 24. | 62 | Svédország, Stockholm
|
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- ↑ Engelbert Humperdinck is United Kingdom entrant! (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2012. március 1.
- ↑ Bonnie Tyler to represent United Kingdom (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2013. március 7.
- ↑ „Eurovision 2022: How Sam Ryder turned things around for the UK”, BBC News, 2022. május 15. (brit angol nyelvű)
- ↑ Az Egyesült Királyság indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1957-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1964-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1965-ös brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1976-os brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1988-as brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1992-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 2008-as brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 2009-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2009. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 25.)