Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Olaszország negyvenhat alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

EuroItaly.svg Olaszország
Adatok
Műsorsugárzó Logo of RAI.svg
Nemzeti válogatók Sanremói dalfesztivál (1956–1966, 1972, 1997, 2011–2013, 2015–)
belső kiválasztás (1967–1971, 1973–1980, 1983–1985, 1987–1993, 2014)
Részvételek
Részvételek 46
Először 1956
Legjobb eredmény 1. (1964, 1990, 2021)
Legrosszabb eredmény utolsó (1966)
Összpontszám a döntőben 2004 óta 2503 (4.)
Külső hivatkozások
Honlap A RAI eurovíziós honlapja
Olaszország profilja a eurovision.tv-n

Az olasz műsorsugárzó a Radiotelevisione Italiana, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és az első, 1956-os versenyen debütált.

TörténeteSzerkesztés

Évről évreSzerkesztés

Olaszország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon.

Egyszer, 1966-ban végeztek az utolsó helyen, a többi alkalommal mindig az első tízben, vagy annak közelében végeztek. Kétszer tudták megnyerni a versenyt, 1964-ben és 1990-ben. Az 1965-ös versenynek Nápoly, az 1991-esnek Róma adott otthont.

A RAI 1981-ben visszalépett a versenytől a helyi érdeklődés hiányára hivatkozva, de két kihagyott verseny után újból neveztek. Nem vettek részt 1986-ban, illetve 1994 és 1996 között sem. 1997-ben ismét részt vettek, de ezután az olasz tévé a visszalépés mellett döntött. Tizenhárom kihagyott verseny után a Németországban rendezendő 2011-es Eurovíziós Dalversenyre benyújtotta jelentkezését az olasz köztelevízió.[1] Visszatérésük sikeresen zárult, a második helyen végeztek a döntőben. 2012-ben a 9., 2013-ban pedig a 7. helyen végeztek. Visszatérésük óta 2014-ben fordult elő először, hogy nem lettek top 10-esek: ekkor a 21. helyen zártak. A 2015-ös versenyt ismét sikerrel zárták, hiszen harmadikok lettek. 2016-ban a 16., míg 2017-ben a 6. helyen zárták a versenyt - annak ellenére, hogy Francesco Gabbani dalát nagy győztesesélyesként tartották számon. 2018-ban ötödikként végeztek, majd 2019-ben négy év után ismét a legjobb háromban, a második helyen zártak.

NyelvhasználatSzerkesztés

Olaszország negyvenhét versenydalából negyven olasz nyelvű, hét kevert nyelvű: öt angol és olasz, egy olasz és arab és egy egy olasz és nápolyi nyelvű volt.[2]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Olaszország indulóinak olasz nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ekkor a szabad nyelvhasználatot kihasználva 1976-ban egy olasz- és angol nyelvű részeket is tartalmazó dallal neveztek. 2011-es visszatérésükkor ismét angol és olasz kevert nyelvű dallal neveztek, ahogy a következő évben is. A következő években ismét teljes egészében olasz nyelvű dalokat indítottak, egy kivétellel: Francesca Michielin 2016-os dala félig olasz, félig angol nyelven hangzott el.

Nemzeti döntőSzerkesztés

1956 és 1966 között az olasz nemzeti döntő az Eurovíziós Dalfesztivál létrehozásának ötletét is adó Sanremói dalfesztivál volt. A győztes dalt – 1956-ban az első két helyezettet – automatikusan benevezték a nemzetközi versenyre.[3]

1966 után ez már nem volt jellemző, a RAI belső döntéssel választotta ki az indulót. Azonban a Sanremói fesztivál továbbra is fontos volt, többször is az adott évi verseny győztesét nevezték, de egy másik dallal. Kétszer fordult elő, hogy az olasz fesztivál győztesével neveztek a versenyre: 1972-ben és 1997-ben. 2011-ben a fesztivál "Giovani" (fiatalok) kategóriájának győztesével neveztek.

RésztvevőkSzerkesztés

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1956 Franca Raimondi Aprite le finestre Nyisd ki az ablakokat Nincs adat Nem volt elődöntő
Tonina Torrielli Amami se vuoi Szeress, ha akarsz
1957 Nunzio Gallo Corde della mia chitarra A gitárom húrjai 6. 7
1958 Domenico Modugno Nel blu dipinto di blu Kékre színezett kékben 3. 13
1959 Domenico Modugno Piove (Ciao, ciao bambina) Esik az eső (Szia, szia kedvesem) 6. 11
1960 Renato Rascel Romantica Romantikus 8. 5
1961 Betty Curtis Al di là Azon túl 5. 12
1962 Claudio Villa Addio, addio Viszlát, viszlát 9. 3
1963 Emilio Pericoli Uno per tutte Egy mindenkiért 3. 37
1964 Gigliola Cinquetti Non ho l’età Nem vagyok elég idős 1. 49
1965 Bobby Solo Se piangi, se ridi Ha sírsz, ha nevetsz 5. 15
1966 Domenico Modugno Dio, come ti amo Istenem, mennyire szeretlek 17. 0
1967 Claudio Villa Non andare più lontano Ne menj messzebb 11. 4
1968 Sergio Endrigo Marianne Marianna 10. 7
1969 Iva Zanicchi Due grosse lacrime bianche Két nagy fehér könny 13. 5
1970 Gianni Morandi Occhi di ragazza Női szemek 8. 5
1971 Massimo Ranieri L'amore è un attimo A szerelem egy pillanat 5. 91
1972 Nicola di Bari I giorni dell'arcobaleno A szivárvány napjai 6. 92
1973 Massimo Ranieri Chi sarà con te Ki lesz veled 13. 74
1974 Gigliola Cinquetti Igen 2. 18
1975 Wess és Dori Ghezzi Era Ez volt 3. 115
1976 Al Bano & Romina Power We'll Live It All Again Mindent át fogunk élni újra 7. 69
1977 Mia Martini Libera Szabadon 13. 33
1978 Ricchi e Poveri Questo amore Ez a szerelem 12. 53
1979 Matia Bazar Raggio di luna Holdfény 15. 27
1980 Alan Sorrenti Non so che darei Nem tudom, mit adhatnék 6. 87
1983 Riccardo Fogli Per Lucia Lucának 11. 41
1984 Alice és Franco Battiato I treni di Tozeur Tozeur vonatai 5. 70
1985 Al Bano & Romina Power Magic Oh Magic Varázslat, ó varázslat 7. 78
1987 Umberto Tozzi és Raf Gente di mare A tenger népe 3. 103
1988 Luca Barbarossa Vivo (Ti scrivo) Élek (Neked írok) 12. 52
1989 Anna Oxa és Fausto Leali Avrei voluto Azt akartam volna 9. 56
1990 Toto Cutugno Insieme: 1992 Együtt: 1992 1. 149
1991 Peppino di Capri Comme è ddoce 'o mare Milyen édes a tenger 7. 89
1992 Mia Martini Rapsodia Rapszódia 4. 111
1993 Enrico Ruggeri Sole d'Europa Európa Napja 12. 45
1997 Jalisse Fiumi di parole Szavak folyamai 4. 114
2011 Raphael Gualazzi Madness of Love A szerelem bolondsága 2. 189 Az Öt Nagy tagja
2012 Nina Zilli L’amore è femmina (Out of Love) A szerelem egy nő (Szeretetből) 9. 101
2013 Marco Mengoni L’essenziale A lényeges 7. 126
2014 Emma Marrone La mia città Az én városom 21. 33
2015 Il Volo Grande amore Nagy szerelem 3. 292
2016 Francesca Michielin No Degree of Separation Nincs foka az elszigeteltségnek 16. 124
2017 Francesco Gabbani Occidentali’s Karma A nyugati ember karmája 6. 334
2018 Ermal Meta és Fabrizio Moro Non mi avete fatto niente Ti semmit sem tettetek 5. 308
2019 Mahmood Soldi Pénz 2. 472
2020 Diodato Fai rumore Kelts zajt! Elmaradt a verseny
2021 Måneskin Zitti e buoni Maradjatok csendben és viselkedjetek 1. 524
2022 Automatikusan döntős

RendezésekSzerkesztés

Év Város Helyszín Műsorvezető(k)
1965   Olaszország, Nápoly Sala di Concerto della RAI Renata Mauro
1991   Olaszország, Róma Studio 15 di Cinecittà Gigliola Cinquetti, Toto Cutugno
2022   Olaszország

HáttérSzerkesztés

Év Rendező Kommentátor Pontbejelentő
1956   Lugano Bianca Maria Piccinino Nem volt
1957   Frankfurt am Main Nunzio Filogamo
1958   Hilversum Fulvia Colombo
1959   Cannes Enzo Tortora
1960   London Giorgio Porro
1961   Cannes Corrado Mantoni
1962   Luxembourg Renato Tagliani
1963   London
1964   Koppenhága Rosanna Vaudetti
1965   Nápoly Daniele Piombi
1966   Luxembourg Enzo Tortora
1967   Bécs Mike Bongiorno
1968   London
1969   Madrid
1970   Amszterdam Enzo Tortora
1971   Dublin Nem volt
1972   Edinburgh
1973   Luxembourg
1974   Brighton Rosanna Vaudett Anna Maria Gambineri
1975   Stockholm Silvio Noto
1976   Hága Rosanna Vaudett
1977   London Mariolina Cannuli
1978   Párizs Rosanna Vaudett
1979   Jeruzsálem Paola Perissi
1980   Hága Michele Gammino Mariolina Cannuli
19811982 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1983   München Paolo Frajese Paola Perissi
1984   Luxembourg Antonio De Robertis Mariolina Cannuli
1985   Göteborg Rosanna Vaudetti Beatrice Cori
1986   Bergen Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1987   Brüsszel Rosanna Vaudett Mariolina Cannuli
1988   Dublin Daniele Piombi
1989   Lausanne Gabriella Carlucci Peppi Franzelin
1990   Zágráb Peppi Franzelin Paolo Frajese
1991   Róma Nem volt Rosanna Vaudett
1992   Malmö Peppi Franzelin Nicoletta Orsomando
1993   Millstreet Ettore Andenna Peppi Franzelin
19941996 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1997   Dublin Ettore Andenna Peppi Franzelin
19982002 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2003   Riga Fabio Canino és Paolo Quilici Nem vettek részt
20042010 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2011   Düsseldorf Bob Sinclar (döntő)
Raffaella Carrà (összes adás)
Raffaella Carrà
2012   Baku Federica Gentile (elődöntők)
Filippo Solibello és Marco Ardemagni (döntő)
Ivan Bacchi
2013   Malmö Federica Gentile (elődöntők)
Filippo Solibello, Marco Ardemagni és Natasha Lusenti (döntő)
Federica Gentile
2014   Koppenhága Marco Ardemagni és Filippo Solibello (elődöntők)
Linus és Nicola Savino (döntő)
Linus
2015   Bécs Marco Ardemagni és Filippo Solibello (elődöntők)
Federico Russo és Valentina Correani (döntő)
Federico Russo
2016   Stockholm Marco Ardemagni és Filippo Solibello (elődöntők)
Flavio Insinna és Federico Russo (döntő)
Claudia Andreatti
2017   Kijev Andrea Delogu és Diego Passoni (elődöntők)
Flavio Insinna és Federico Russo (döntő)
Giulia Valentina
2018   Lisszabon Carolina Di Domenico és Saverio Raimondo (elődöntők)
Serena Rossi és Federico Russo (döntő)
2019   Tel-Aviv Ema Stokholma (elődöntők)
Flavio Insinna (döntő)
Federico Russo (összes adás)
Ema Stokholma
2021   Rotterdam Ema Stokholma és Saverio Raimondo (elődöntők)
Gabriele Corsi és Cristiano Malgioglio (döntő)
Carolina Di Domenico
2022   Olaszország n. a. n. a.

SzavazástörténetSzerkesztés

1957–2021Szerkesztés

Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.   Franciaország 151
2.   Egyesült Királyság 130
3.   Spanyolország 120
4.   Írország 118
5.   Németország 107
6.   Svájc 102
7.   Norvégia 86
8.   Hollandia 85
9.   Ausztria 82
10.   Luxemburg 79

Olaszország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.   Spanyolország 244
2.   Portugália 228
3.   Svájc 213
4.   Franciaország 194
5.   Finnország 189
6.   Málta 185
7.   Albánia 146
8.   Belgium 139
9.   Németország 138
10.   Ciprus 137

DíjakSzerkesztés

OGAE-szavazásSzerkesztés

Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
OGAE Song Contest Poll 2015 Il Volo Grande amore 3. 292   Ausztria, Bécs
2017 Francesco Gabbani Occidentali’s Karma 6. 334   Ukrajna, Kijev
2019 Mahmood Soldi 2. 472   Izrael, Tel-Aviv

GalériaSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Italy applied for 2011 Eurovision Song Contest!. eurovision.tv. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
  2. Olaszország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  3. 1956-os olasz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)

További információkSzerkesztés