Marc Chagall

orosz származású francia festő

Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, oroszul: Марк Захарович Шагал, Мойше Хацкелевич Сегалов) (Vityebszk, Orosz Birodalom, 1887. július 7.Saint-Paul-de-Vence, Franciaország, 1985. március 28.) orosz–zsidó származású honosított francia festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.

Marc Chagall
Marc Chagall 1941 cut.jpg
Született
  • Мовшa Хацкелевич Шагалов
  • Мойше Сегал

1887. július 6.
Liozna[1][2]
Elhunyt 1985. március 28. (97 évesen)[3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14]
Saint-Paul-de-Vence
Állampolgársága
Házastársa
  • Bella Rosenfeld (1915. július 25. – 1944. szeptember 2.)[16]
  • Valentina Brodsky (1952. július – 1985. március 28.)
  • Virginia Haggard (1945–1952)
Gyermekei
  • David McNeil
  • Ida Chagall
Foglalkozása
  • festőművész
  • művész
  • nyomómester (?)
  • költő
  • litográfus
  • formatervező
Iskolái School Yehuda Pen in Vitebsk
Kitüntetései
Sírhely Saint-Paul-de-Vence (Valentina Brodsky)

A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Chagall témájú médiaállományokat.
Judel Pen: Chagall

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja heringkereskedő, anyja eladó volt Vityebszkben. Életének e szakaszára mint szegény, de boldog időszakra utal a későbbi műveiben. 1906-ban kezdett festészetet tanulni Jugyel Pen, egy helybeli művész keze alatt, majd néhány hónappal később, 1907-ben Szentpétervárra költözött és különböző iskolákban festészetet tanult. Nyikolaj Rörich (Николай Рерих) volt a mestere a Művészettámogatók Társaságának iskolájában, ahol találkozhatott minden festészeti iskola és stílus képviselőjével. 1908 és 1910 között Jelizaveta Zvanceva magániskolájában Leon Szamojlovics Bakszt volt a mestere.

1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték. Rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-ben megismerkedett későbbi feleségével, Bella Rosenfelddel, egy jómódú ékszerész lányával. 19101914 között támogatója, Makszim Moiszejevics Winawer ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, a Montparnasse közelében. Barátja lett – többek között – Guillaume Apollinaire, Robert Delaunay és Fernand Léger. Részt vett a Sturm 1914-es berlini kiállításán, és azonnal ismert festővé vált. Visszatért Vityebszkbe, és 1915-ben feleségül vette menyasszonyát, Bellát, akitől 1916-ban lánya született, Ida.

Az első világháborúban katonáskodott. 1918-ban a Párizsból ismert Lunacsarszkij a Vityebszki kormányzóság művészeti ügyeinek népbiztosává nevezte ki. A politizálás nem tetszett neki, így 1919-ben már Moszkvában dolgozott, az Állami Zsidó Színháznál, majd 1923 őszén a családjával Párizsba költözött. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot. A német megszállás elől egy ideig Marseille-ben rejtőztek, majd Spanyolországon és Portugálián át Amerikába menekültek. 1941 és 1947 között New Yorkban élt. 1944. szeptember 2-án meghalt felesége, szeretett társa, alkotásainak visszatérő alakja. 1946-ban visszatért Európába, és 1949-ben a franciaországi Saint-Paul-de-Vence-ban telepedett le.

Életének ezen intenzív szakaszában újra felfedezte az élénk, vibráló, életteli színeket; az alkotásai témáit a szerelem és az életöröm adta. Ekkor kezdett el foglalkozni szobrászattal, kerámiával, üvegfestéssel. 1952-ben újra megnősült, felesége Valentina Brodsky lett. Többször utazott Görögországba és Izraelbe. 1960-ban alkotta a jeruzsálemi Hadassa egyetemi klinika zsinagógájának üvegablakát. Élete utolsó éveit Saint-Paul-de-Vence-ban töltötte. Itt halt meg, és itt is temették el.

EmlékezeteSzerkesztés

1973-ban Nizzában megnyílt a Musée National Message Biblique Marc Chagall (Chagall Múzeum). A nevét viselő vityebszki múzeumot csak 1997-ben alapították, az egykori lakóházában – a szovjet időkben Chagall nemkívánatos személy volt. Itt csupán műveinek másolata látható.

2005. szeptember 16-tól október 30-ig Szegeden, Nizza testvérvárosában állították ki a művész Odüsszeiához készített litográfia-sorozatát és három olajfestményét.[18]

MűvészeteSzerkesztés

Chagall nem sorolható be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra.

Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből.

Művészetét általában három szakaszra bontják. Az első az 190710 közötti korszak, amelyben tematikáját sötét színekkel, hagyományos eszközökkel jeleníti meg. 1911-től a kubista térarchitektúra és a modern színelmélet szabályai szerint ábrázol. Az 1930-as évektől pedig jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal, …) minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerülnek a képre.

Kötetei magyarulSzerkesztés

  • Életem; franciából ford. G. Beke Margit, utószó Körner Éva; Gondolat, Bp., 1970

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/art/great-works/great-works-the-red-jew-191415-100cm-x-805cm-by-marc-chagall-7873049.html
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Шагал Марк Захарович, 2017. február 27.
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Marc Chagall
  5. Marc Chagall (angol nyelven), 2006
  6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. Brockhaus (német nyelven)
  13. Store norske leksikon (norvég (bokmål) és nynorsk nyelven), 1978
  14. Grove Art Online (angol nyelven), 1998. november 12.
  15. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  16. Dictionary of Artists' Models, Rosenfeld, Bella, 462
  17. http://www3.huji.ac.il/htbin/hon_doc/doc_search.pl?search, 2017. március 6.
  18. Megnyitották a Chagall-tárlatot Szegeden

ForrásokSzerkesztés

  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
  • Raymond Cogniat: Az École de Paris. In: A művészet története : a századvég és a századelő. Budapest : Corvina, 1988. 189-212. p. ISBN 963-13-2393-5

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés