Marcello Bacciarelli

lengyel-olasz festő

Marcello Bacciarelli (Róma, 1731. február 16.Varsó, 1818. január 5.) lengyel-olasz festő a késő barokk és a neoklasszicizmus korszakában.

Marcello Bacciarelli
Önarckép (1793)
Önarckép (1793)
Született1731. február 16.[1][2][3][4][5]
Róma[6]
Elhunyt1818. január 5. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
Varsó[6]
Állampolgársága
  • orosz
  • Két Nemzet Köztársasága
HázastársaJohanna Juliana Friederike Bacciarelli
GyermekeiAnna Bacciarelli
Foglalkozása
  • festőművész
  • művész
Tisztségeudvari festő
KitüntetéseiAranysarkantyú-rend
SírhelyeSzent János-főszékesegyház

Marcello Bacciarelli aláírása
Marcello Bacciarelli aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Bacciarelli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Rómában született, és ott tanult Marco Benefialnál. 1750-ben Gaetano Chiaveri építész ajánlására Marcello a szászországi Drezdába szerződött, ahol III. Ágost lengyel király udvarában dolgozott.[7]

III. Ágost király halála után Bécsbe, majd onnan Varsóba ment. Drezdában találkozott Bernardo Bellottó olasz festővel, akivel egy életre szóló barátságot kötött, és a továbbiakban együtt dolgoztak. 1766-ban II. Szaniszló Ágost lengyel király megbízta az újonnan alapított Királyi Épületek és Birtokok igazgatásával. Drezdában feleségül vette Friederike Richtert(wd), a miniatűr portrékat készítő festőművésznőt. Bécsben Marcello portrékat festett a császári családról, köztük Mária Terézia négy lányáról, Mária Krisztináról, Teschen hercegnőjéről és férjéről, Albert hercegről.[8]

Varsóban arcképeket készített a lengyel királyokról, Bátor Boleszlávtól a Lengyel-Litván Királyság utolsó királyáig, II. Szaniszló Ágostig, aki Bacciarelli pártfogója és tisztelője is volt. Izabela Lubomirska menyasszonyi ruhás portréját is ő készítette, amelyet évekkel később, házasságkötése után rendelt meg.[9]

Bacciarelli a lengyel történelem jelentős eseményeit is szívesen megfestette. Lengyelország felosztása és Napóleon hatalomra jutása után a Varsói Hercegségbe költözött, 1818-ban Varsóban halt meg, a Szent János-főszékesegyházban nyugszik.

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. a b Marcello Bacciarelli (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. a b BnF források (francia nyelven)
  5. a b Bacciarelli, Marcello, Marcello Bacciarelli
  6. a b 1.260.1
  7. Catalogue of the Collection of Miniatures the Property of JP Morgan, Volume 3 by GC Williamson (1905). [A JP Morgan tulajdonát képező miniatűrgyűjtemény katalógusa, 3. kötet, írta GC Williamson (1905)]
  8. K. Niemira, Piu bravo pittore che fosse in Vienna, or Marcello Bacciarelli on the Habsburg Court and in Viennese Salons, „Journal of the National Museum in Warsaw”, 2019, no 8 (44), pp. 223-253.
  9. The Ideal Eighteenth-Century Wedding Gown of Izabela Lubomirska at the Wilanów Palace Museum (accessed 9 November 2011)]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marcello Bacciarelli című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés