Mednyánszky Sándor Cézár

Báró aranyosmeggyesi Mednyánszky Sándor Cézár (Beckó, 1824. július 9.Hyères, Franciaország, 1857. április 20.) római katolikus lelkész, az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész, majd a hadügyminisztérium hadlelkész osztályának igazgató tanácsosa. Mednyánszky László honvéd őrnagy, vértanú öccse. Mednyánszky László festőművész nagybátyja. Apja, báró Mednyánszky József részt vett a napóleoni háborúkban és Franciaországból nősült.

Mednyánszky Sándor Cézár
Mednyánszky Sándor Cézár
Mednyánszky Sándor Cézár
Született

Beckó
Meghalt 1857. április 20. (32 évesen)
Hyères

Mednyánszky Sándor Cézár aláírása
Mednyánszky Sándor Cézár aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mednyánszky Sándor Cézár témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

A főnemesi báró aranyosmeggyesi Mednyánszky család sarja. Apja, báró aranyosmeggyesi Mednyánszky József (17891868), császári és királyi kamarás, főhadnagy,[2] anyja, viri Richter Eleonóra (17981889) volt.[3]

Teológiai tanulmányai elvégzése után, 1847. július 20-án szentelték pappá. Hivatását Dévényben, majd Zohorban gyakorolta. Főrendként részt vett az 1847–48-as, utolsó rendi országgyűlésen. A franciaországi forradalmi események hatására kezdetben konzervatív politikai nézeteit feladta, és egyre inkább a liberális eszmék hirdetőjévé vált. 1848 decemberében híveivel együtt gyűjtést rendezett a sebesült honvédek számára. 1849 januárjában csatlakozott Görgei Artúr feldunai seregéhez, és áprilistól a hadtest főlelkésze lett. A magyar hadsereg tábori lelkészeinek nem volt katonai rangjuk, de a csatatéren is jelen kellett lenniük, és gyakran a harcban is szerepet vállaltak. 1849. február 27-én, a kápolnai csata második napján Mednyánszky Cézár kereszttel a kezében vezette rohamra a Zanini gyalogezred katonáit. 1849. június 24-én Görgei hadügyminiszter kinevezte a minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató tanácsosává.

 
Mednyánszky Cézár és Psotta Móric honvéd ezredes rohamra vezeti a Zanini gyalogezred katonáit a kápolnai csatában (Than Mór festménye)

A szabadságharc leverése után, 1849 augusztusában édesanyja rokonaihoz, Franciaországba menekült. Jó barátságban volt Teleki Lászlóval és Kossuth Lajos megbízottjaként a francia baloldallal tartott kapcsolatot. Távollétében a császári hadbíróság kötél általi halálra ítélte és nevét jelképesen bitófára szegezték. Az 1850-es évek elején súlyos magánéleti válságba került, eljegyezte egy francia képviselő leányát és 1851-ben kilépett a papi rendből. Hogy anyagi ügyeit rendezhesse, 1853-ban kölcsönt vett fel és egy hajórakomány áruval Ausztráliába indult. Az áru az úton tönkrement, ezért Ausztráliában aranyásással kezdett foglalkozni, de egy rablótámadás következtében bal karját elvesztette.

1854-ben az Amerikai Egyesült Államok érintésével visszatért Franciaországba. Sem magánéleti, sem anyagi problémái nem rendeződtek, ezért néhány év múlva öngyilkosságba menekült.

Az emigrációban megírta visszaemlékezéseit; a könyv The confessions of a Catholic priest címmel 1858-ban Londonban jelent meg.[4] A magyar változatot Óvári-Avary Károly 1930-ban Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból címmel adta ki Budapesten.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés