Mikeszásza
Mikeszásza (románul Micăsasa, németül Feigendorf) falu Romániában Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
| Mikeszásza (Micăsasa, Feigendorf) | |
 | |
| Csicsóholdvilági erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Mikeszásza |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 557145 |
| Körzethívószám | 0269 |
| SIRUTA-kód | 145006 |
| Népesség | |
| Népesség | 1106 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 69 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 15,49 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 71,38 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 05′, k. h. 24° 07′Koordináták: é. sz. 46° 05′, k. h. 24° 07′ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésMedgyestől 30 km-re délnyugatra a Nagy-Küküllő jobb partján lévő település. Csicsóholdvilág, Keszlér és Huruba tartozik hozzá.
Története
szerkesztésA község és környéke már a római korban is lakott hely volt. Területén római kori település maradványait – többek között egy fogadalmi oltárt – tártak fel.
1215–1216-ban az ekkor erdélyi vajdaságot viselt Kán nemzetségbeli Nagy Jula birtoka volt Medgyessel, a biztosan nem azonosítható Miklós prédiumával és Tóbiásfalvával együtt, melyekbe 1267-ben István ifjú király Jula fia Miklóst iktatta be.
Nevét 1267-ben Mikazaza néven említették..[2]
1268-ban István ifj. király Kán nb. Gyula fia Miklósnak adta vissza, hű szolgálataiért, nagyatyja e birtokát. Később Kán nembeli László fia László erdélyi vajda kezén találjuk.
1309-ben papját a tizedmegtagadó kiközösített szász papok között említették (Győrffy Gy. 3: 557).
1322-ben a Kán nembeli László vajda hűtlen fiaitól elkobzott Mikeszádát Hosszúaszóval, Pánáddal és Szépmezővel együtt Róbert Károly király Tolmácsi Konrád fia Talmácsi Miklós mesternek adta.
1340-ben pedig Miklós mester magtalan halála után ugyancsak királyi adományul a Kacsics nemzetségbeli (Szécsényi) Tamás erdélyi vajda birtokába jutott.
1390, 1391 körül Zsigmond király Losonczi István macsói bánnak (magnificus baro) adományozta. Később a Mikeszászi, M. Kolozsvári, Guthi Ország, Szebeni ~ MK. Horvát és Haraszti családok birtoka volt.
1480-ban Mikeházán (Mykezazya) levő birtokát: 36 népes és puszta jobbágytelkét és az erdő felét, valamint a Küküllő vármegyében fekvő Tótfalu, Lodormán, Bükkös és Keszlér nevű ősi egészbirtokát 4000 arany forintért zálogba vetette a Szebenben lakó Horváth Pálnál (KmJkv 2305).
Egy 1485-ös keltezésű oklevél Mikeszádán várat említett, mely Szebeni Horvát Pálé volt: "castellum in fine p-is Mykezaz erectum seu constructum".
1487-ben mezőváros, és bizonyos oláh falvak tartoztak hozzá: Bükkös, Keszler, Lodormán, Tótfalu.
1486-tól Kurta, Tyős. Sile, Magyar, Fazakas. Pasllér, Verner családok voltak birtokosai.
1598-ban az itteni kisbirtokos nemesek; szász és magyar jobbágyok bíró alá, a románok Radul Treza kenézbotja alá tartoztak. A 17. században Radák László utódai és mások voltak birtokosai. Református kisnemesek beköltözése; 1665 után a régi templom református és szász evangélikus.
A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.
Lakossága
szerkesztés1910-ben 1553, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 2559 lakosából 2234 román, 150 magyar, 133 német és 42 cigány volt.[3]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1] Archiválva 2007. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992). [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 6.)
Források
szerkesztés- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}
