A Mindhalálig zene (eredeti cím: All That Jazz) 1979-ben bemutatott amerikai musical-filmdráma, melyet Bob Fosse rendezett.

Mindhalálig zene
(All That Jazz)
1979-es amerikai film
RendezőBob Fosse
Producer
  • Daniel Melnick
  • Robert Alan Aurthur
  • Kenneth Utt
Műfaj
  • musicalfilm
  • flashback film
  • filmdráma
  • életrajzi film
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZeneRalph Burns
OperatőrGiuseppe Rotunno
VágóAlan Heim
Gyártás
GyártóColumbia Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv
Forgatási helyszínNew York
Játékidő123 perc
Költségvetés12 000 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
  • 1979
  • 1979. december 20. (Amerikai Egyesült Államok)[1]
  • 1980. szeptember 11. (Németország)[2]
Korhatár16 III. kategória (F/1738/J)
Bevétel37 823 676 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
SablonWikidataSegítség

Az önéletrajzi ihletésű forgatókönyvet Fosse Robert Alan Aurthurral közösen írta, részben saját táncos-koreográfus-rendező pályafutását feldolgozva és fantasyelemekkel kiegészítve. A történetet Fosse azon erőfeszítései inspirálták, melynek során Lenny (1974) című filmjén és 1975-ben a Broadwayn bemutatott Chicago című színdarabján dolgozott párhuzamosan. A főszerepben Roy Scheider látható.[3]

Az Amerikai Egyesült Államokban 1979. december 20-án mutatták be, pozitív kritikai fogadtatás mellett. Az 1980-as cannes-i filmfesztiválon Az árnyéklovas című filmmel megosztva Arany Pálmát nyert. Az 52. Oscar-gálán kilenc kategóriában jelölték díjra, ebből négyet tudott megnyerni.[4]

2001-ben bekerült az amerikai Kongresszusi Könyvtár Nemzeti Filmadatbázisába, „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes” alkotás.

Cselekmény

szerkesztés

Joe Gideon színházi rendező és koreográfus, egyszerre próbál NY/LA című Broadway-musicaljének rendezésével, valamint vágóként The Stand-Up című hollywoodi filmjének utómunkálataival foglalkozni. Joe alkoholista, láncdohányos nőcsábász, aki folyamatosan flörtöl és szexuális viszonyba kerül a környezetében dolgozó nőkkel. Napjait minden reggel Vivaldi zenéjével, egy maroknyi gyógyszerrel és a tükörben önmagának elmondott szlogenjével („It's showtime, folks!”) indítja. Volt felesége, Audrey Paris (akitől van egy Michelle nevű lánya) is a készülő színdarab táncosnője, de rosszallóan figyeli exférje hódításait. Joe-nak most egy fiatal táncosnő, Katie Jagger a barátnője. A férfi gyakran fantáziál a halált szimbolizáló angyalról, akivel egy éjszakai klubban flörtölve tárgyalja ki eddigi életét.

Joe nincs megelégedve filmje vágásával, ezért újabb és újabb apró módosításokat végez rajta. Frusztrációját és dühét a táncosain és koreográfiáján való elégedetlenkedéssel vezeti le. Az egyik próbán egy erotikával túlfűtött, félmeztelen táncosnőket felvonultató zeneszámot ad elő, mely nem nyeri el a show zsugori anyagi támogatóinak tetszését. Otthonában Katie és Michelle meglepetésképpen előad neki egy Fosse stílusában készült táncos zeneszámot, ami könnyekig meghatja a férfit. A NY/LA forgatókönyvének felolvasásán Joe súlyos mellkasi fájdalmakat tapasztal és angina pectorisszal kórházba kerül.

A férfi nem törődik egészségi állapotával és távozni akar a kórházból a színdarab próbájára, de az orvosi rendelőben összeesik. Több hetes kényszerpihenőre küldik, a színdarab bemutatóját pedig elhalasztják. Joe a kórházban fekve is folytatja önpusztító életmódját, ivással, dohányzással és újabb szeretők társaságával mulatva az időt. Állapota így egyre rosszabbodik. Anyagilag egyébként sikeres filmjének negatív kritikai fogadtatása miatt ismét súlyosan visszaesik és elkerülhetetlenné válik a szívműtét.

Mialatt Joe-t műtik, a színdarab producerei úgy próbálják visszaszerezni befektetett pénzüket és profitra szert tenni, hogy fogadásokat kötnek Joe halálára: a biztosítótól kapott pénz bőségesen fedezné a költségeket. Joe az operáció közben egy extravagáns musicalről hallucinál, melyet ő rendez, lánya, volt felesége és barátnője közreműködésével, akik mind leszidják őt viselkedése miatt. Joe rájön, nem kerülheti el a halált és újabb szívrohamot kap.

Miközben az orvosok a megmentésén dolgoznak, Joe kiszökik a kórházi ágyából. Végigjárja az épület alagsorát, megszemlélve a patológiai osztályt, mielőtt rátalálnának és visszavinnék a szobájába. Végigmegy a gyász öt szakaszán – tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás –, ezután az egyre vadabb hallucinációi közben újabb, monumentális showműsort lát maga előtt. Életének fontos szereplői a "Bye Bye Life" című zeneszámot adják elő neki, akiknek köszönetet mond mindenért (miután ezt kórházi ágyából nem teheti meg). Alakítása masszív ovációt kap az egybegyűltektől. Álmában Joe egy folyosón végighaladva találkozik Angelique-kel, eközben a valóságban holttestét egy halotti zsákba zárják.

Szereplők

szerkesztés
 
A Roy Scheider által megformált főszereplőt Bob Fosse-ról mintázták. Scheidert alakításáért Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjakra jelölték.
Szerep Színész Magyar hang[5]
Joe Gideon Roy Scheider Csankó Zoltán
Keith Gordon (fiatalon) Markovics Tamás
Angelique, a Halál Angyala Jessica Lange Major Melinda
Katie Jagger, Joe barátnője Ann Reinking Györgyi Anna
Audrey Paris, Joe exfelesége Leland Palmer Kovács Nóra
Davis Newman, a komédiás Cliff Gorman Széles László
O'Connor Flood Ben Vereen Csuja Imre
Michelle Gideon, Joe lánya Erzsebet Foldi Csuha Borbála
Dr. Ballinger Michael Tolan Jakab Csaba
Joshua Penn Max Wright Schnell Ádám
Jonesy Hecht William LeMassena
Leslie Perry, filmkritikus Chris Chase Menszátor Magdolna
Victoria Porter Deborah Geffner
Paul Dann Anthony Holland
Larry Goldie David Margulies
Lucas Sergeant John Lithgow Kautzky Armand
Murray Nathan, színházi menedzser Phil Friedman
önmaga Jules Fisher
Dr. Garry Ben Masters
Blake nővér CCH Pounder
biztosító cég alkalmazottja Wallace Shawn

Táncosok listája: Sandahl Bergman, Eileen Casey, Bruce Davis, Gary Flannery, Jennifer Nairn-Smith, Danny Ruvolo, Leland Schwantes, John Sowinski, Candace Tovar és Rima Vetter

A film készítése

szerkesztés

1974-ben Bob Fosse egyszerre dolgozott Lenny című filmjén és Chicago című musicaljének koreográfiáján, amikor súlyos szívrohamot kapott és nyitott szívműtéten esett át.[6] Felépülése után elkezdte érdekelni az élet és halál témája. Barátjával, Robert Alan Aurthurral először Hilma Wolitzer hasonló témákat (többek között a halált és a házasélet nehézségeit) feszegető, Ending című művét akarták megfilmesíteni. Fosse azonban túlzottan depresszívnek találta a művet és nem érezte magát kellően erősnek ahhoz, hogy évekig ezzel foglalkozzon. Ezért úgy döntött, inkább saját élettapasztalatai alapján készít egy, a fenti témákat ugyancsak bemutató zenés-táncos filmet.[7] A történet felépítése visszatükrözi Fosse akkori egészségügyi problémáit. A Mindhalálig zenét gyakran hasonlítják Federico Fellini című alkotásához, mely egy hasonló módon bemutatott önéletrajzi film, fantasy elemekkel kiegészítve.[8][9][10]

Audrey Paris, Joe exfeleségét és múzsáját Fosse feleségéről, Gwen Verdon színész-táncosnőről mintázták. Ann Reinking, Joe szeretője a film készítésének idején Fosse szerelmi partnere volt.[11][12]

Fogadtatás

szerkesztés

Kritikai visszhang

szerkesztés

A Rotten Tomatoes 47 kritika alapján 87%-ra értékelte a filmet. A szöveges összefoglaló szerint „Bob Fosse rendező és Roy Scheider színész a legjobb formájukat hozzák ebben a lenyűgöző, önreflektív színpadi drámában, amely egy halál iránt megszállott rendező-koreográfusról szól.”[13]

Vincent Canby filmkritikus a The New York Times-nak írt kritikájában „a zsenialitás, a merészség, a tánc, az érzelgős vallomások, a belsős poénok és különösen az egó fergeteges megnyilvánulásának” nevezte, valamint „egy alapvetően vicces filmnek, amely túl sok szinten próbál működni egyszerre… néhány ebből kényelmetlen feszengésre késztet, sokuk viszont nagyszerű szórakozást nyújt… A produkció sikerének kulcsa Roy Scheider alakítása, mint Joe Gideon… Egy kevésbé fajsúlyos és alacsonyabb intenzitású színésszel a Mindhalálig zene talán szertefoszlott volna a szemünk előtt. Mr. Scheider azonban olyan jelenléttel bír, mellyel számolni kell.”[14]

A Variety „önelégült, egomániás, csodálatosan koreografált, gyakran lebilincselő filmként” írta le, és hozzátette: „Roy Scheider kiváló alakítást nyújt Gideon szerepében, egy feszült energiával teli karaktert hozva létre… A film fő hibája, hogy nem ad valódi magyarázatot arra, mi motiválja őt az egóján túl.”[15]

A magyar kritikusok is pozitívan értékelték a filmet. Sasvári Vivien a következőket írta: „Őszinte, sodró, lendületes, ezer fokon ég, olyan film, amit az embernek legalább egyszer látnia kell életében. Ajánlom azoknak, akiknek nem feltétlenül műfajuk a művészfilm, mert ez remek lehetőség arra, hogy megszeressék, és azoknak, akik szeretik a remekül koreografált táncjeleneteket, és a fülbemászó zenét. És azoknak is ajánlom, akik egy elgondolkodtató, sallangmentes, értékes filmre vágynak, mert nem fognak csalódni.”[16]

Fontosabb díjak és jelölések

szerkesztés
Év Díj Kategória Jelölt Eredmény
1979 Oscar-díj[4] legjobb film Robert Alan Aurthur Jelölve
legjobb rendező Bob Fosse Jelölve
legjobb férfi főszereplő Roy Scheider Jelölve
legjobb eredeti forgatókönyv Robert Alan Aurthur és Bob Fosse Jelölve
legjobb látványtervezés művészi rendezés: Philip Rosenberg és Tony Walton
díszlettervezés: Edward Stewart és Gary Brink
Elnyerte
legjobb operatőr Giuseppe Rotunno Jelölve
legjobb jelmeztervezés Albert Wolsky Elnyerte
legjobb vágás Alan Heim Elnyerte
legjobb eredeti filmzene Ralph Burns Elnyerte
1980 BAFTA-díj[17] legjobb férfi főszereplő Roy Scheider Jelölve
legjobb operatőr Giuseppe Rotunno Elnyerte
legjobb jelmeztervezés Albert Wolsky Jelölve
legjobb vágás Alan Heim Elnyerte
legjobb díszlet Philip Rosenberg Jelölve
legjobb hang Maurice Schell, Dick Vorisek és Chris Newman Jelölve
1980 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Bob Fosse Elnyerte
1980 Golden Globe-díj[18] legjobb férfi főszereplő (zenés film vagy vígjáték) Roy Scheider Jelölve
  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 3.)
  2. Lexicon of international films (német nyelven). Zweitausendeins
  3. All That Jazz (angol nyelven). AFI Catalog. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  4. a b The 52nd Academy Awards | 1980 (angol nyelven). Oscars, 2022. március 1. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  5. Mindhalálig zene az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  6. Fosse/Verdon: How Bob Fosse's Near-Death Experience Inspired All That Jazz. Vanity Fair, 2019. május 15. [2019. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  7. Bob Fosse on All That Jazz (angol nyelven) (video). youtube.com . The Criterion Collection, 2014. szeptember 3.
  8. Movie Review - All That Jazz - the Screen: Roy Scheider Stars in 'All…. [2012. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  9. DVD review in The Onion: A.V. Club Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  10. "Leonard Maltin's 2009 Movie Guide" page 26
  11. Hubbard, Lauren: The True Story of Bob Fosse and Gwen Verdon's Relationship (angol nyelven). Town & Country, 2019. április 17. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  12. Elhunyt Ann Reinking színésznő, Bob Fosse múzsája (magyar nyelven). Színház.online, 2020. december 15. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  13. All That Jazz (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2024. október 12.) „Director Bob Fosse and star Roy Scheider are at the top of their games in this dazzling, self-aware stage drama about a death-obsessed director-choreographer.
  14. Canby, Vincent: The Screen: Roy Scheider Stars in 'All That Jazz':Peter Pan Syndrome. The New York Times , 1979. december 20. [2019. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 27.)
  15. Variety review. Variety. [2009. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 27.)
  16. Sasvári, Vivien: Mindhalálig zene (film) (magyar nyelven). Ekultura.hu, 2013. szeptember 6. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  17. Film in 1981 | BAFTA Awards (angol nyelven). BAFTA. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  18. All That Jazz (angol nyelven). Golden Globes. (Hozzáférés: 2024. október 12.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az All That Jazz (film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés