Mirlović Polje
Mirlović Polje falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ružićhoz tartozik.
| Mirlović Polje | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Ružić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22322 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 133 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 415 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 48′ 47″, k. h. 16° 20′ 19″Koordináták: é. sz. 43° 48′ 47″, k. h. 16° 20′ 19″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Knintől légvonalban 27, közúton 34 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre Dalmácia középső részén, a Svilaje-hegység meredek oldalában, a Čikola forrása felett fekszik.
Története szerkesztés
A közeli Balina glavicán a Petrovo-mező délkeleti szegélyén feküdt a római korban Magnum városa. Helyén a dalmátok egy korábbi települését is feltételezik, melyet a történeti források Sinodiumnak neveznek és amelyet i. e. 34-ben Octavianus hadai leromboltak.[2] Magnum ezután római városként fejlődött az Aquileia – Dyrrachium kereskedelmi út mentén. A város territóriuma valószínűleg magában foglalta a mai Petrovo-mező területét. Magnum a municipiumi rangot legkésőbb a 2. század első felében elnyerte, ezt a korabeli feljegyzések is megerősítik. A város a vizet nagy valószínűséggel a Čikola forrásától, Mirlović poljéról kapta. Az akvadukt maradványai még a 19. század végén is látszottak. Magnum utolsó említése 533-ban a második salonai zsinaton a ludrumi püspökség alapítása alkalmával történt. Mirlović Polje területét környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 508, 1910-ben 812 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 59 százaléka horvát, 39 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb csapatok a település legnagyobb részét megszállták, csak egy kis része maradt végig horvát kézen.[3] A megszállt részeken minden horvátot elűztek, házaikat lerombolták. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. 2011-ben 170 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 508 | 504 | 544 | 597 | 713 | 812 | 775 | 794 | 859 | 872 | 877 | 791 | 691 | 477 | 186 | 170 |
Nevezetességei szerkesztés
A falu területén több forrás található, közülük a legjeletősebb a Čikola folyó forrása. Említésre méltó források még a Mala Kanjavača, a Velika Kanjavača és a Đurovac.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Opcina-ruzic.hr:Umljanovići Archiválva 2011. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ Opcina-ruzic.hr:Mirlović Polje Archiválva 2015. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk szerkesztés
- Ružić község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A kljaci plébánia honlapja (horvátul)
