Főmenü megnyitása

Molnár Géza, született Müller Géza (Pest, 1870. szeptember 7.[2]Budapest, 1933. december 19.) bölcseleti doktor, zeneakadémiai tanár, zenetörténész, esztéta.

Molnár Géza
Született Müller Géza
1870. szeptember 7.[1]
Pest
Elhunyt 1933. december 19. (63 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása tanár
Sírhely Kozma utcai izraelita temető

ÉletútjaSzerkesztés

Müller Dávid (1825–1907)[3] gyáros, háztulajdonos és Neustadtl Jozefa (1836–1897)[4] fia. Középiskolai tanulmányait a budapesti a katolikus főgimnáziumban elvégezvén, az egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott és bölcseletdoktori oklevelet nyert. Müller családi nevét 1887-ben változtatta Molnárra. 1890-ben meghívta Vadnay Károly a Fővárosi Lapokhoz, melynek több évig műbírálója volt és ahová számos esztétikai cikket írt. Később tanulmányutazásokat és zenetörténeti kutatásokat végzett Olaszországban és Németországban; egyúttal Lipcsében folytatta zeneelméleti tanulmányait. Az 1896-os ezredévi országos kiállításnak zenetörténeti csoportbiztosa volt. 1897-ben Mikszáth Kálmán meghívására az Országos Hirlap zenerovat-vezetője lett, 1899-től pedig a Pester Lloyd műbírálója volt. 1900-ban a közoktatásügyi miniszter kinevezte az országos magyar királyi zeneakadémiához a magyar zene elméletének tanárává; 1902-től e tanszakon felül a magyar zene történetét is előadta. 1905-be egyetemi magántanár lett, 1918-tól a budapesti tudományegyetemen a zenetudomány rendkívüli tanára volt. Munkatársa volt az Encyclopaedia Britannicának.

Cikkei a Képes Családi Lapokban (1892. Rajz és Zenevilág); a Zenelapban (1892. Ének a szalonban, a magyar műdal érdekében), a Fővárosi Lapokban (1893. Az operáról, Országos zeneakadémia, Liszt Ferencz, a soproni szobor-leleplezés alkalmából; Zenészeti szemle, Serly Lajos zenekara. 1894. A jubiláló «Hunyadi», Három évig intendans: gr. Zichy Gézáról, M. kir. operaház 1884-94., 1895. Bianchi Bianca, a lapnak szinházi tudósítója is volt); a Nemzetbe (1897) bayreuthi leveleket írt; a Hétnek 1898-tól rendes zenei cikkírója; a Budapesti Szemlében (1899. Perosi és az egyházi zene, Három új dalmű: Roland mester, A hadi fogoly, Kukuska, 1900. Humor a programmzenében, A homerosi kérdés zenei megoldása); A Pester Lloydban (1899. Petőfi a magyar zenében); az Uj Magyar Szemle (1900.) majd minden füzetébe írt zenei krónikát, az Uj Időkben többek közt az 1621. Picchi-féle olasz «Balli d'arpicorolo» gyűjtemény magyar tánczainak első ismertetését írta. A Magyar Tudományos Akadémia számára gyűjtötte a zenei- és ének-műszókat.

MunkáiSzerkesztés

  • A magyar hangsor akusztikai világításban. (Bpest. 1900.) (Különnyomat a Mathem. és természettud. Értesítőből. Előterjesztette Eötvös Loránd báró a m. tudom. akadémia III. osztályában.).
  • A zene elmélete, története és aesthetikája. I. kötet. Bevezető a zenetudományba. Az összhangtan, ellenponttan, alaktan és hangszereléstan vázlata. Magyar zene. (Bpest, 1901.) (Athenaeum Kézi Könyvtára XIX.)
  • Bevezető a zenetudományba (Bp., 1901)
  • Általános zenetörténet (I–II., Bp., 1911, 1916)
  • A zene a szocialista társadalomban (Bp., 1919)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.