A munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos közgazdasági értelemben vett piac. Az eladók (kínálat) a munkát keresők, aminek az összessége a munkaerő-kínálat. A vevők (kereslet) a munkaerőt kereső munkaadók, aminek az összessége a munkaerő-kereslet. A munkaerő-kereslet és kínálat közötti különbség a munkaerőhiány vagy a munkaerő-felesleg (munkanélküliség). A munkaerőhiány előnyös a munkavállalók számára. A munkaerő-felesleg a vevőknek kedvez. A munkaerőpiac az egyes szakmák, foglalkozási ágak és térségek szerint további részpiacokra bontható.

Míg a korábbi történelmi korokban a munkaerő – illetve a segítségével előállított javak – átruházása alapvetően fizikai vagy törvényi kényszer hatására történt, addig a kapitalizmusban a munkaerő is egyfajta áruvá vált: cseréje a domináns közgazdaságtani irányzatok szerint önkéntes alapon, a munkaadók és munkavállalók, illetve képviselőik által kialkudott (és sok esetben az állam által is befolyásolt) árakon történik. A munkaerő árát bérnek nevezzük. (A munkavállalók bérre gyakorolt befolyását, valamint a munkavállalás önkéntességét több közgazdasági iskola, így például a marxizmus is megkérdőjelezi, illetve az előbbi mértékét, különösen azokban az ágazatokban és országokban, ahol nem működnek erős szakszervezetek, jelentéktelennek tartja.)

A közgazdaságtannak a munkaerőpiac elemzésével foglalkozó résztudománya a munkagazdaságtan.

Munkaerő-kereslet

szerkesztés

A munkaerő-keresletet a meglévő munkahelyeken történő üresedés illetve az új munkahelyek létrehozása (munkahelyteremtés) határozza meg. A munkahelyek létrehozása a piacgazdaságban elsősorban a magántulajdonon alapuló, nyereségérdekelt szabad vállalkozások feladata, hozadéka pedig a gazdasági növekedés. A közhatalom (kormány, helyi önkormányzat) nyereségérdekelt vállalkozásain kívül is hoz létre munkahelyeket a közfeladatok ellátására, amivel növeli a munkaerő-keresletet és egyben a közfoglalkoztatottak létszámát. Az ilyen tevékenységeknél a jövedelmek közösség általi részbeni újraelosztása is megtörténik a közterhek által. A nagymértékű közfoglalkoztatottság fékezi a gazdasági társaságok versenyképességét és negatívan hat a nyereségtermelő munkahelyek számának az alakulására.

A közhatalom feladata valójában, hogy tartósan olyan körülményeket alakítson ki, amelyek segítik a vállalkozásokat abban, hogy további munkahelyeket hozzanak létre. Ilyenek például a jogbiztonság a kiszámítható gazdasági környezet és az oktatás. Ide tartozik a kreativitás és az innováció – a vállalkozói tevékenységet is beleértve – fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén. Továbbá a kivitel növelésének, a behozatal csökkentések, a külföldi vállalkozások államon belüli letelepedésének és a javak fogyasztásának az ösztönzése. A külkereskedelmi mérleg javítását a hazai vállalkozók versenyképessége jelentősen befolyásolja, ennek hiányát pedig a versenyszférára kirótt alacsony szintű közteherrel, vámokkal és közösségi támogatásokkal lehet mérsékelni. A fogyasztásra gyakorolt különböző tényezőkkel a fogyasztáselméletek foglalkoznak. A közhatalom további feladata ösztönözni a munkahelyet létrehozó vállalkozások letelepedését a leszakadó térségekben. Ezt a térségek energia-, közlekedés-, telekommunikációs infrastruktúrájának a fejlesztésével és a vállalkozások kiemelt letelepedési támogatásával éri el.

Munkaerő-kínálat

szerkesztés

A munkaerő-kínálata a lehetséges munkavállalókból áll. Ezek lehetnek diákok, munkanélküliek, a munkájukat befejező, elvesztő vagy újabb munkát is vállaló személyek és a nyugdíjasok. Mivel a munkaerő-kereslet nincs teljesen összhangban a munkaerő-kínálattal, ezért a közösségi (állami) és munkáltatói szerepvállalással kell a munkaerő-kínálatot segíteni.

A közösségi szerepvállalás

szerkesztés

Az állami és közösségi szolgáltatások a következők:

  • munkaerő-piaci és foglalkozási tájékoztatás nyújtása,
  • munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás,
  • munkaközvetítés,
  • a munkanélküliek és diákok szakképzésének az elősegítése,
  • hátrányos helyzetű személyek munkaviszony keretében történő támogatása,
  • álláskeresők támogatása,
  • a földrajzi mobilitási képesség javítása.

A munkáltatói szerepvállalás

szerkesztés

A munkáltatói szolgáltatások a következők:

  • a jelenlegi és jövőbeli munkavállaló képzésének az öncélú támogatása,
  • a munkavállaló földrajzi mobilitási képességének az öncélú javítása.

A munkaerőpiac jellemzésére szolgáló mutatószámok

szerkesztés

A munkaerőpiacot számos mutatószámmal jellemezhetjük; a következőkben ezek közül a legfontosabbakat tekintjük át.

Foglalkoztatottak száma

szerkesztés

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) megfelelő ajánlása alapján Magyarországon egy vizsgált időszakban az tekinthető foglalkoztatottnak, aki legalább 1 óra jövedelmet biztosító munkát végez, vagy munkájától csak átmenetileg (például betegség vagy szabadság miatt) van távol.

Számos részletes szabály is létezik, amelyek alapján például a tanulmányhoz kötött szakmai gyakorlatot végzők vagy korábban a sorkatonák nem tartoznak (tartoztak) a foglalkoztatottak közé.

Munkanélküliek száma

szerkesztés

Munkanélkülinek azokat a személyeket tekintjük, akik bár képesek és akarnak is dolgozni, mégsem találnak munkát. Míg a munkaügyi hivatalok a munkanélküliek számát egyszerűen a náluk regisztrált állástalanok számával mérik, a Központi Statisztikai Hivatal szemszögéből egészen pontosan az tekinthető munkanélkülinek, aki:

  • a vizsgált héten nem dolgozott (és nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt), továbbá
  • aktívan keresett munkát a megelőző négy hét folyamán, továbbá
  • rendelkezésre áll, vagyis két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást, vagy
  • nem dolgozik ugyan, de már talált munkát, és 90 napon belül dolgozni kezd.

Gazdaságilag aktívak száma vagy munkaerő-állomány

szerkesztés

Ez a mutatószám a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának összegével, vagyis tulajdonképpen a munkaerőpiac kínálati oldalán jelen lévők számával egyenlő.

Gazdaságilag inaktívak száma

szerkesztés

Gazdaságilag inaktív mindaz a munkaképes korú, vagyis 15 és 74 év közötti személy, aki nem tartozik a munkaerő-állományba. Legnagyobb csoportjuk a 74 évnél fiatalabb nyugdíjasoké. (Az ő „elkülönítésük” érdekében az inaktívak számát olykor csak a 15 és 64 év közöttiek körében mérik.) Ide tartoznak még többek között az úgynevezett passzív munkanélküliek is, akik bár a köznapi szóhasználat szerint munkanélküliek, nem regisztráltatják magukat a lakóhelyükhöz tartozó munkaügyi hivatalnál, vagyis nem vesznek igénybe állami segítséget az álláskereséshez.

 
A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon (piros) és az Európai Unióban (kék) 1993 és 2004 között

Foglalkoztatási arány

szerkesztés

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottak és a munkaképes korú népesség számának hányadosa.

Munkanélküliségi ráta

szerkesztés

Ez az arányszám a munkanélkülieknek a teljes munkaerő-állományon belüli részarányát mutatja.

Aktivitási vagy részvételi (participációs) arány

szerkesztés

Ez az arányszám a gazdaságilag aktívak és a munkaképes korú népesség számának hányadosaként képezhető. Magyarországon az aktivitási arány nem éri el a 62%-ot, amivel hazánk elmarad az Európai Unió régi tagállamaira jellemző részvételi aránytól.

Átlagkeresetek

szerkesztés

Az átlagkereset az összes foglalkoztatott személy keresetének becsült átlaga. Valójában négy különböző mutatószámot is átlagkeresetnek nevezhetünk.

  • A bruttó nominális átlagkereset a jövedelemadók és járulékok levonása előtti átlagkereset pénzben kifejezett értéke.
  • A nettó nominális átlagkereset az említett közterhek levonása utáni átlagkereset pénzben kifejezett értéke.
  • A bruttó reál átlagkereset a közterhek levonása előtti átlagkereset, valamilyen módon megtisztítva az árszínvonal változásainak hatásától.
  • A nettó reál átlagkereset a közterhek levonása utáni átlagkereset, szintén az árszínvonal-változástól megtisztítva.

Magyarországon a bruttó nominális átlagkereset 2005 első félévében 156 900 forint volt, ugyanennek a nettó értéke pedig 102 400 forint.

Magyarország munkaerő-piaci adatai 2000–2007
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Foglalkoztatottak száma (ezer fő) 3 856,2 3 868,3 3 870,6 3 921,9 3 900,4 3 901,5 3 930,1 3 926,2
Munkanélküliek száma (ezer fő) 263,7 234,1 238,8 244,5 252,9 303,9 316,8 311,9
Gazdaságilag aktívak száma (ezer fő) 4 119,9 4 102,4 4 109,4 4 166,4 4 153,3 4 205,4 4 246,9 4 238,1
Gazdaságilag inaktívak száma (ezer fő) 3 659,6 3 670,0 3 652,8 3 578,5 3 567,9 3 517,1 3 474,9 3 481,3
Foglalkoztatási arány (%) 49,6 49,8 49,9 50,6 50,5 50,5 50,9 50,9
Munkanélküliségi ráta (%) 6,4 5,7 5,8 5,9 6,1 7,2 7,5 7,4
Aktivitási arány (%) 53,0 52,8 52,9 53,8 53,8 54,5 55,0 54,9

Jegyzet: Az adatok a 15-74 éves népességre vonatkoznak. Az OECD országaiban általában ezeket a korosztályokat tekintik gazdaságilag aktívnak. A 15-64 éves szegmensre számolva a foglalkoztatási arány néhány százalékponttal magasabb.

Felhasznált adatok forrása

szerkesztés