Főmenü megnyitása

A Brassó városától nyugatra található Nagy-függő-kő vagy Nagy-tölgyes (románul: Colții Corbului Mare vagy Stejerișul Mare, németül: Große Hangestein) egy 16,3 hektáros országos jelentőségű botanikai természetvédelmi terület, 2256-os törzskönyvi számmal.[1] Legmagasabb pontját szintén Nagy-függő-kőnek nevezik; ettől északkeletre volt a Kis-függő-kő (Colții Corbului Mic, Kleine Hangestein) magaslat illetve botanikai rezervátum, melyet az 1960-as években elpusztítottak a Temelia mészkőfejtés létesítésekor.

Nagy-függő-kő
A Nagy-függő-kő nyáron
A Nagy-függő-kő nyáron
Ország Románia
Település Brassó
Elhelyezkedése
Nagy-függő-kő (Brassó környék)
Nagy-függő-kő
Nagy-függő-kő
Pozíció Brassó környék térképén
é. sz. 45° 38′ 01″, k. h. 25° 33′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 01″, k. h. 25° 33′ 07″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-függő-kő témájú médiaállományokat.

A brassóiak kedvelt kirándulóhelye. A rezervátum mentén húzódik a sárga háromszöggel jelölt Brassó–Brassópojána turistaút.[2]

Tartalomjegyzék

ElhelyezkedésSzerkesztés

A rezervátum a Brassópojánától a brassói Warthe-dombig húzódó, erdővel borított Tölgyes-gerinc északkeleti, Brassó felőli részén helyezkedik el. Megközelíthető a Brassóból, a Brassópojánáról, a Salamon-kőtől, a DN1E főúttól, vagy a vidombáki lőtértől induló, jelölt vagy jelöletlen túraösvények bármelyikén. Területén erdővel körülvett Jura kori karsztosodott mészkősziklák vannak, körülöttük omladékkal.

A 960 méter magas Nagy-függő-kő sziklájáról kilátás nyílik Feketehalom és környéke irányába. A kilátó alatti sziklaoldalban egy barlang van, melynek falait okker borítja.[3] A 741 méter magas Kis-függő-kő ettől körülbelül 1,3 kilométerre, a jelenlegi külfejtés területén volt.

Őszi és téli reggeleken hőinverzió figyelhető meg, mikor a medencék alján hidegebb van, mint a hegytetőkön. Ilyenkor a köd elborítja Brassót és a Barcasági-medencét, míg a Cenk, a Nagy-tölgyes, és a Kotla szigetként emelkedik ki a ködtengerből. A Nagy-függő-kő szikláján gyakori az erős nyugati, északnyugati szél.[4]

Állandó vízfolyások nincsenek. A rezervátum déli határán egy festői tisztás található: Poiana Corbului, azaz Holló-liget. Egy másik, a Bolgárszeg fölötti tisztáson áll a vörös zsunok keresztje (Troița de la Pietriș vagy Crucea lui Furnică); innen kiváló kilátás nyílik Brassó, a Cenk, és a Keresztényhavas felé.

FlóraSzerkesztés

A mészkősziklákon az ezekre jellemző növények teremnek: kárpáti harangvirág, aranyos fodorka, útszéli imola, sziklai repcsény, deres csenkesz, ezüstös szőrtippan. A sziklák lábainál található humuszkarbonát talajon csillagőszirózsa, vajszínű ördögszem, tarka koronafürt, közönséges galaj, sarlós gamandor nő. A legtöbb sziklás rész a túraösvényektől távol van és nehezen közelíthető meg, így viszonylag védett az antropikus behatástól.[4]

A fák legtöbbje európai bükk, elvétve kocsánytalan tölgy és mezei juhar is látható. Az egyéb fásszárú növények közül megemlíthető a mogyoró, galagonya, vadrózsa, som, a lágyszárúak közül pedig a folyondár, erdélyi májvirág, bánáti sáfrány, berki szellőrózsa, szagos müge, vérehulló fecskefű, foltos árvacsalán, hegyi gamandor, bókoló gyöngyperje, vérontó pimpó, erdei berkipimpó, erdei szélfű, farkaskutyatej, pettyegetett lizinka, kereklevelű kapotnyak. A ritka, veszélyeztetett növények közül itt található a Haynald daravirág.[4]

A Kis-függő-kő területét egykoron főleg törpe sás borította.[4]

A terület flóráját legelőször Ferdinand Schur tanulmányozta 1885-ben. Julius Römer 1908-ban a Kis-függő-kő (Kis-tölgyes) környékén hozta létre a legelső botanikai rezervátumot a mai Románia területén.[5]

ÉrdekességekSzerkesztés

  • Román elnevezése (Colții Corbului Mare) arra utal, hogy a szikla körül egykoron számos holló tanyázott.[4]
  • Egy legenda szerint a Kis-függő-kőnél levő, a külfejtés létesítése alkalmával elpusztult barlangban volt Salamon zsidó király kincse.[3]
  • Az 1950-es években néhány alkalommal a Kis-függő-kőnél tartották a Honterusfestet.[6]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Legea nr. 5 din 2000. Ministerul Mediului. (Hozzáférés: 2017. május 2.)
  2. Brașov – Stejerișul Mare – Poiana Mică. Munții Noștri. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
  3. a b Höhlen um Kronstadt. Wilhelm Ernst Roth. [2017. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 2.)
  4. a b c d e Rezervația naturală Stejerișul Mare. Primăria Municipiului Brașov. (Hozzáférés: 2017. május 2.)
  5. Kovács Lehel István: A brassói turizmus története. Encián, VII. évf. 63. sz. (2012. okt.) 13. o. ISSN 2284-7030
  6. Wittstock, Wolfgang: Festansprache 2009. burzenland.de. (Hozzáférés: 2017. május 2.)