Nagy Emil

Vámosi Nagy Emil (Kaposvár, 1871. november 16. – Budapest, 1956. augusztus 20.) politikus, ügyvéd, tárcaíró, igazságügy-miniszter.

Nagy Emil
A Második Magyar Királyság igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1923. június 11. – 1924. február 21.
Előd	Daruváry Géza
Utód	Bethlen István (ideigl.)
Született	1871. november 16. Kaposvár
Elhunyt	1956. augusztus 20. (84 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (1905-1918) Egységes Párt (1922-1924; 1926-1931?) Pártonkívüli (1924-1926; 1931?-1935)
Választókerület	Szolnok (1905-1911) Jászladány (1922-1935)
Házastársa	Kenessey Adél (1899-1910) Emődy Ilona (?-1917) Göllner Mária (1918-1956)
Gyermekei	Nagy Kristóf Vámosi Nagy István
Foglalkozás	politikus
Díjak	Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1941. április 2.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Emil témájú médiaállományokat.

Tanulmányai

Édesapja Nagy Sándor neves bíró volt. Kaposvárott elemibe, majd 1882-től a Budapesti Királyi Katolikus Főgimnáziumba járt. 1890-ben, érettségi után egy évre Németországba ment tanulmányútra. Budapesten jogot végzett. 1898-ban tette le az ügyvédi vizsgát.

Jogászi pályája

1895-ben egy évig Párizsban volt gyakornok. 1898-tól 1946-ig kisebb megszakításokkal ügyvédi gyakorlatot folytatott Budapesten. Kezdetben büntetőjogi praxist folytatott, három évig volt a neves kriminalista ügyvéd, Friedmann Bernát irodájának a vezetője. Miután (el)ismertségre tett szert, áttért a magánjogi praxisra, így mások mellett például 1907-től 1923-ig az Esterházy–hitbizomány jogtanácsosa volt.

1926-tól az International Law Association tagja.

Közéleti pályafutása

Az 1905-ös választásokon indult először a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt színeiben Szolnokon, melyet meg is nyert. Ebben az évben az Interparlamentáris Uniónak is tagja lett. Az 1906-os és az 1910-es választásokon is diadalmaskodott. Mérsékelt politikai nézeteivel közel került Tisza Istvánhoz ám a Tisza Nemzeti Munkapártjához csatlakozni nem akart, s miután az 1910-ben megnyerte a választásokat, az előre látható konfrontáció és parlamenti obstrukció elől 1911-ben lemondott mandátumáról és visszatért ügyvédi hivatásához; újra Esterházy Miklós herceg ügyvédje és bizalmi embere lett.

Az első világháború utáni második, 1922-es választásokon tért csak vissza a politikába; ekkor a választásokon győztes Egységes Párt képviselőjelöltjeként nyert mandátumot Jászladányban. Ott 1923. június 11-étől 1924. február 21-éig igazságügy-miniszter volt a Bethlen-kormányban. Közte és Bethlen között hamar komoly nézeteltérések támadtak mind gazdasági, mind szociális és egyéb ügyekben, ami miatt lemondása után a kormánypártból is kilépett és ellenzéki (Bethlent ellenző) szerepbe helyezkedett. Mikor ellenzékiségét kilátástalannak ítélte meg, Angliába távozott hosszabb tanulmányútra.

Az 1926-os választásokon (ami előtt ismét belépett az Egységes Pártba) újra megválasztották Jászladányban, ezúttal már pártonkívüliként. Nagy Emil a revizionizmus egyik magyarországi szónoka volt. 1927-ben újra Angliába utazott, ahol a Londoni Egyetemen és az Angol Királyi Külügyi Társaságban is előadásokat tartott a trianoni békeszerződés felülvizsgálatának szükségességéről, aminek kapcsán barátságot kötött Lord Rothermere-rel, aki ekkoriban karolta fel a magyar ügyet. Emiatt újfent élesen szembekerült Bethlen Istvánnal, aki a témát nem tartotta időszerűnek feszegetni, majd később, más kérdések kapcsán véglegesen elmérgesedett köztük a viszony. Ennek ellenére 1930-ban a búza katasztrofális áresése után beszüntette támadásait Bethlen ellen.

1931-ben a frissen alakult 33-as bizottság egyik ellenzéki tagja lett, melyben egy ideig jelentős tevékenységet fejtett ki, majd a kormánypárt programtalanságát látva végül lemondott e tisztségéről.

Az 1931-es választásokon megint a Jászladányi kerületben nyert mandátumot, újra pártonkívüliként. 1935-ig volt képviselő.

Egy időben a Keresztény Szociális Szövetség és a Magyar Külügyi Társaság alelnöke, a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége, illetve 1937-től a Magyar–Finn Társaság elnöke is volt.

Magánélete

Nagy Emilnek összesen tíz gyermeke született három házasságából. Első felesége Kenessey Adél volt, aki 1910-ben, alig harmincévesen hunyt el gyermekágyi lázban; vele öt közös gyermeke volt: Adél (Hárs Györgyné), Erzsébet (Khoór Ödönné), Éva (Emődy Józsefné), Ádám és Margit. Második felesége Emődy Ilona lett, ő szintén korán, 1917-ben halt meg; Emil és Kató édesanyja volt. 1918-ban nősült harmadjára, ekkor Göllner Máriát vette el. István, Sándor és Kristóf (írói neve: N. Christoph de Nagy) lettek e frigy gyümölcsei.

Fiai közül Ádám 1935-ben öngyilkos lett, míg Emil 1943-ban autóbalesetben vesztette életét. István Vámosi Nagy István, míg Kristóf N. Christoph de Nagy néven futott be írói karriert.

Göllner Mária és két kisebb fia, Sándor és Kristóf 1946-ban, illetve 1948-ban Svájcba emigráltak, ahová Nagy Emil nem követhette őket, nem kapott útlevelet.

1951-ben, 80 éves korában kitelepítették, ahonnan csak 1953-ban térhetett haza.

Unokája Hárs József (1925-2016) soproni helytörténész volt.

Írói tevékenysége

Publicisztika

1904 és 1944 között a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap hasábjain rendszeresen megjelentek cikkei, gyakran vezércikket is írt. További publicisztikák: Bizalom (1929-1944), Danubian Review (1934-1944), Tiszavidéki Újság.

Könyv

• Emile de Nagy–Maximilien Fenyő (Nagy Emil–Fenyő Miksa): Le Traité de Trianon et ses conséquences (Athenaeum, Budapest, 1927)
• Az út az orvoslás felé In: Igazságot Magyarországnak! (Magyar Külügyi Társaság, Budapest, 1928; Babits, Szekszárd, 2003)
• Jogos-e az a követelésem, hogy Bethlen István gróf nekem teljes elégtételt adjon az írói becsületem ellen elkövetett súlyos sértésért? (Budapest, é.n. [1928], magánkiadás)
• A Duna–Tisza-csatorna világszemszögből (In: Bizalom 1931/11. sz.; Országépítő 2001/2. sz.)
• Nagy Emil londoni levelei (Singer és Wolfner, Budapest, 1936)
• A magyar–finn kultúregyezmény megkötésének ünnepére (In: Északi Rokonaink, 1. 1939, június 7-8. o.)
• Finn–magyar párhuzamok (In: Északi Rokonaink, 2. 1940, március 65-67. o.)
• Egy politikus élete. Budapest, 2011
• A Kossuth-párttól a kitelepítésig (Egy Horthy-miniszter emlékiratai). Szerk: Juhász József. Kárpátia Stúdió, Köröstárkány–Balatonfőkajár, 2022

Források

• Nagy Emil a Magyar életrajzi lexikonban
• Nagy Emil a Parlamenti Almanachban (1922-1927-es országgyűlés, 328-329. o.)
• Nagy Emil a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség honlapján
• Egy különc politikus portréja. napitortenelmiforras.blog.hu (Hozzáférés ideje: 2017. április 19.)