Nagy maréna

halfaj

A nagy maréna vagy vándormaréna (Coregonus lavaretus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Nagy maréna
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae)
Nem: Coregonus
Faj: C. lavaretus
Tudományos név
Coregonus lavaretus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy maréna témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy maréna témájú médiaállományokat és Nagy maréna témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

A nagy maréna élőhelye a Brit-szigetek („Powan”), az Alpok és az előhegyek tavai („Blaufelchen”), a Balti-tenger („Ostseeschnäppel”) és a beömlő folyók (például „Madüsse-Maräne”); Skandináviától Szibériáig. Magyarországon ritka vendég (Rajkától Budapestig).

  • Coregonus lavaretus baeri Kessler, 1864 vagy Coregonus baerii néven önálló faj Oroszországban
  • Coregonus lavaretus baicalensis Dybowski, 1874
  • Coregonus lavaretus lavaretus (Linnaeus, 1758)

Megjelenése

szerkesztés

Alakja: A hal teste alfajonként változóan karcsú, heringszerű, kis fejjel és hegyes, néha erősen megnyúlt orral. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szűk szájnyílása a szem elülső szegélyéig ér, és alfajonként változóan végállású vagy alsó állású. Az első kopoltyúíven 25-39 (többnyire 30-34) hosszú, sűrűn álló kopoltyútüske van.

Színezete': Háta kékeszöld vagy sötétzöld, oldalai és a hasoldal a fehértől az ezüstösen csillogóig változik.

Mérete: A táplálékban szegény tavakban élő törpe alakok 10-12 centiméter hosszúak; átlagos testhossza 30-50 centiméter, maximum 60 centiméter.

Életmódja

szerkesztés

Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák, fiatal halak, halikra, talajférgek és puhatestűek.

Szaporodása

szerkesztés

A vándoralakok ívni a sekély tengeröblökbe és a folyók alsó szakaszára vonulnak. Az ívás szeptember–december között zajlik. A tengerlakó példányok is felúszhatnak ívni a beömlő folyókba. A Boden-tóban élők nagy mélységben, a nyílt vízben ívnak többnyire december közepe táján. A szibériai folyókból állandó törpe alakok ismertek.