Nagykőpatak

község Szlovákiában

Nagykőpatak (1899-ig Kvakócz, szlovákul: Kvakovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban. Nagydobra tartozik hozzá.

Nagykőpatak (Kvakovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásVarannói
Rangközség
Első írásos említés1345
PolgármesterRadovan Kapraľ
Irányítószám094 02
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámVT
Népesség
Teljes népesség412 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság217 m
Terület33,74 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 59′ 16″, k. h. 21° 40′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 59′ 16″, k. h. 21° 40′ 16″
Nagykőpatak weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykőpatak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Varannótól 20 km-re északra fekszik. Hatalmas külterülete a Nagydomásai víztározó délnyugati partvidékét lefedi.

Története szerkesztés

1345-ben említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KVAKÓCZ. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Jekelfalusy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Varannóhoz, Hanusfalvához is egy-egy órányira, hegyes határja 3 nyomásbéli, zabot, és gabonát terem, erdeje bikkes, szőleje nints, rétek nélkűl is szűkölködik, piatza Hanusfalván, és Varannón.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kvakócz, Zemplén v. tót falu, Dobra fil., 200 romai, 53 g. kathol., 90 evang., 30 zsidó lak. 1207 hold szántóföld. F. u. b. Vécsey.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagykőpatak, azelőtt Kvakócz, tót kisközség 63 házzal és 420, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája Nagydobra, távírója Tavarna, vasúti állomása Varannó. XVI. századbeli német telep, melyet akkoriban Új-Kajnya, azután Német-Kajnya néven is emlegetnek, de Quakócz aliter Német-Kányó alakban is. A XVI. század végén Csicsva vár tartozéka volt és Báthory István volt az ura. 1658-ban A Barkóczyaké, a XVII. század végén Gyuricskó Jánosé és Soós Péteré. Ez időtájt a sztropkói uradalomhoz csatolták és későbbi birtokosai a báró Vécsey, a Jekelfalussy s a báró Dessewffy családok voltak. Most idegen kézen van. A község kath. temploma 1772-ben épült.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.

Nagydobra szerkesztés

Első írásos említése 1363-ból származik.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DOBRA. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Ondova vize mellett, Nagy Domasával által ellenben, egy nagy hegyhez közel, kivévén a’ szőlő hegyet, minden határbéli java lévén, első Osztálybéli.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dobra, Zemplén v. tót mváros, az Ondava mellett, Sztropkóhoz délre 3 mfdnyire: 512 romai, 93 g. kath., 4 evang., 110 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Szántófölde 1396 h., s elég termékeny. Erdő. F. u. gr. Haller örök. Ut. p. Nagy-Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagydobra, ondavamenti kisközség. Körjegyzőségi székhely, nagyobbára tótajkú és róm. kath. vallású lakosokkal, kiknek száma 691, a házainak száma pedig 114. Saját postája van, távírója Kelcse, vasúti állomása Varannó. A homonnai uradalomhoz tartozott s annak sorsában osztozott, míg azután a Csákyak birtokába került. A mult században gróf Haller Ferencznek volt itt nagyobb birtoka. Most a Forner Florentiné s az övé a Csákyak régi kúriája is. A róm. kath. templom nagyon régi, de építési ideje ismeretlen. 1800-ban az egész község leégett. Nagydobra tájékán feküdtek hajdan Proszács, Remenyen, Lónya, Ádámvágása, Vörösvágása és Gergelyvágása elpusztult községek és puszták. Proszács már 1363-ban a Rozgonyiak birtokaként szerepelt. 1598-ban Báthory István volt a földesura. Még az 1663-iki pestis alkalmából említtetik. Remenyen ugyanakkor szintén a Rozgonyiak birtoka s később a sztropkói uradalomhoz tartozott. Adatai szintén nem terjednek túl az 1663-iki pestisen. Vörös- és Gergelyvágása együtt említtetnek, s közelükben feküdt valahol, Nagydobra körül, Ádámvágása is, melyek 1363-ban szintén a Rozgonyiaké, s 1419-ben a Nagymihályi és Tibay családoké. A Nagydobrához tartozó dűlők között van egy Pod Sibenyu, magyarul »Akasztófa alatt« nevezetű, mely úgy látszik, valamely hajdani földesura pallosjogának az emlékét tartja fenn.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.

1961-ben 852 lakosa volt. Lakosságának nagy részét az Ondaván felduzzasztott Domásai-víztározó építésekor kitelepítették, a falu nyugati pereme maradt csak meg, ahol később tóparti üdülőtelep alakult ki. 1965. október 1-jén a megszűnt Nagydobra (Dobrá nad Ondavou) községet a Nagymihályi Járási Nemzeti Bizottság Nagykőpatakhoz csatolta. 2006-ban a Szlovák Nemzeti Tanács elé került Nagydobra újbóli önállósulásának kérvénye.[5]

Népessége szerkesztés

1910-ben 350, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 465 lakosából 463 szlovák volt.

2011-ben 419 lakosából 392 szlovák.

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség
  5. http://www.24hod.sk/clanok-8616-Rozdelenie-Kvakoviec-a-Dobrej-nad-Ondavou-opat-v-parlamente.html

További információk szerkesztés