Nagyugróc

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 27.

Nagyugróc (szlovákul Veľké Uherce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Nagyugróc (Veľké Uherce)
A nagyugróci várkastély
A nagyugróci várkastély
Nagyugróc zászlaja
Nagyugróc zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1274
PolgármesterAlena Chalupová
Irányítószám958 41
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség1990 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság219 m
Terület27,79 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 36′ 24″, k. h. 18° 26′ 17″48.606547°N 18.437997°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 24″, k. h. 18° 26′ 17″48.606547°N 18.437997°E
Nagyugróc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyugróc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Simonytól 6 km-re délkeletre fekszik.

Története

szerkesztés

A falu területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészeti leletek tanúsága szerint Kis- és Nagyugróc határán földvár, ennek közelében pedig település feküdt, melyet a vaskorban a hallstatti, majd a puhói és a La Tène-kultúra embere lakott és még a korai római korban is használatos volt.

1274-ben Vgrivch néven említik először abban az oklevélben, melyben IV. László király a falut Csák nembeli Istvánnak, a nagyhatalmú Csák nemzetség tagjának, Csák Máté nagybátyjának adja.[2] 1293-ban Vgrovch, 1321-ben Vgroch, 1352-ben Nogvgrouch, Magna Wgrouch néven szerepel az oklevelekben.

Szent Mihály templomát, Miklós nevű papját és plébániáját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék már említi. 1388-ban Éleskő várának tartozéka. 1527-ben a Kistapolcsányi család birtoka, részben pedig a Bossányiaké. 1536-ban 18 adózó portája volt. 1561-ben az egyházi vizitáció még megemlíti, hogy a templom a katolikusoké, de ezután a reformátusoké lett. A katolikus plébániát csak 1681-ben említik újra. 1601-ben hat kúria, iskola, plébánia, 3 major, 3 malom és 69 ház állt a településen. A 17. század elején Bossányi Mihály a sorozatos török támadások ellen várkastélyt építtetett ide. A község pecsétje 1646-ban készült. Később birtokosai a Révay, Kubínyi, Rudnay, Sipeky és Majláth családok voltak. 1715-ben 36 adózó háztartással rendelkezett.

Üveggyárát 1827-ben alapították. 1828-ban 96 házában 654 lakos élt. 1844-ben a kastélyt és a birtokot a Keglevich család szerezte meg. Tőlük 1865-ben a Thonet család vásárolta meg, akik bútor és parkettagyárat alapítottak itt.

Vályi András szerint „Nagy, és Kis Ugrócz. Két tót falu Bars Várm. földes Urai Majthényi, Bossányi, és több Urak, lakosaik katolikusok, Kis-Ugrócz N. Ugrócznak filiája; határjaik középszerűek.”[3]

Fényes Elek szerint „Ugrócz (Nagy-), (Uhercza Welke), Bars, most A. Nyitra v. tót falu, Oszlánhoz 1/2 mfld, 653 kathol. lak. Kath. paroch. templom. Szép kastély és kert. Erdeje, gyümölcse, szénája, juha sok. F. u. gr. Majláth.”[4]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 1907 lakosából 1459 szlovák, 222 magyar, 210 német, 1 horvát és 15 egyéb anyanyelvű.

2001-ben 1964 lakosából 1944 szlovák volt.

2011-ben 2007 lakosából 1943 szlovák volt.

2021-ben 1990 lakosából 3 (+1) magyar, 1 ruszin, 1941 (+5) szlovák, 21 (+6) egyéb és 24 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

szerkesztés
  • 1820-ban megfordult itt gróf Mailáth János (1786–1855) német-magyar történetíró, publicista és költő.
  • Itt született 1951-ben František Laurinec szlovák jogász, a Szlovák labdarúgó-szövetség korábbi elnöke.

Nevezetességei

szerkesztés
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Kristó Gyula. Családja eredete, Csák Máté (Magyar história). Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-736-2 
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ma7.sk

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyugróc témájú médiaállományokat.