Neumann Ede

(1859–1919) rabbi, műfordító, történész

Neumann Ede (Óbuda, 1859. október 20.Nagykanizsa, 1918. december 12.)[1] rabbi, műfordító, történész, Naményi Ernő és Naményi Lajos apja.

Neumann Ede
Született1859. október 20.
Óbuda
Elhunyt1918. december 12. (59 évesen)
Nagykanizsa
Állampolgárságamagyar
HázastársaKayserling Emma
(h. 1884–1918)
Gyermekei
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Neumann József edénykereskedő és Ransburg Erzsébet fia.[2] 1877 és 1882 között a budapesti Rabbiképző növendéke volt, 1882-ben avatták bölcsészdoktorrá, rá egy évre pedig rabbivá. Innentől kezdve egészen haláláig volt főrabbi Nagykanizsán. Betöltötte az Országos Rabbiegyesület elnöki tisztjét, szerkesztője volt a Magyar Izráelnek. Több önálló könyvét, tankönyvét is kiadták.

Felesége Kayserling Emma (1863–1926)[3] volt, Meyer Kayserling rabbi és Berta Philippsohn lánya, akit 1884. július 1-jén Budapesten vett nőül.[4]

Főbb művei szerkesztés

  • A mohamedán József-monda eredete és fejlődése (Budapest, 1881)
  • Hitszónoklatok és beszédek (Nagykanizsa, 1886)
  • Zsidó vallástörténet 1-2 (Budapest 1894–1897)
  • Rövid héber nyelvtan (1895)
  • Kayserling (1908)
  • Az asszír korszak prófétái és a zsidók története (1908)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés