Főmenü megnyitása

Nizalowski Ernő (lengyelül: Ernest Niżałowski; Budapest, 1915. március 29.Budapest, 2014. október 17.) lengyel katonatiszt, tolmács, a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat kőbányai szervezetének egyik vezetője. Kimagasló és elismert a lengyel–magyar kapcsolatokat ápoló munkája.

Nizalowski Ernő
Született 1915. március 29.
Budapest
Elhunyt 2014. október 17. (99 évesen)
Budapest
Állampolgársága
SzüleiNizalowski Czeslaw Wladimir
Foglalkozása
Sírhely Új köztemető, Budapest

Tartalomjegyzék

CsaládjaSzerkesztés

Nagyapja, Zygmunt Niżałowski katonatiszt volt Lembergben. Fiatalon orosz fogságba esett és kivégezték. Nagyanyja ekkor Bécsben élő rokonokhoz menekült két fiával, Czesław-val és Ludwik-kal, majd nem sokkal később Ludwik-kal az USA-ba emigrált.

Apja, Nizalowski Czeslaw Wladimir Bécsben maradt, s az ottani egyetemen aviatikát tanult és mérnök lett. Tanulmányaiban nagybátyja, Franciszek Niżałowski hadbíró-tábornok támogatta. Czesław az első világháború előtti években gróf Szapáry Pál hívására Budapestre költözött. Szapárynak lengyel felesége volt, és anyagi támogatásával Czesław az elsők között kezdett repülőgép-építéssel foglalkozni Magyarországon. Kvasz András szerelő-pilótával közösen működőképes repülőt épített, melyhez Angliából hozatott motort. Az I. világháború idején tüzérként szolgált.[1] Főhadnagyi rangig jutott, s megkapta a Sebesülési érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetéseket. A világháború után a trianoni békeszerződés szerint elkobozták repülőgépét, tervrajzait, alkatrészeit és egész műhelyét. Ezután képkeretező üzemet létesített, egyik műve - mint családi adomány - a kőbányai evangélikus templom oltárképét díszíti ma is.

ÉleteSzerkesztés

Nizalowski Ernő gyermekkorát Kőbányán töltötte, ahol nagyszámú lengyel élt. 1933-ban közreműködött a gödöllői Cserkész Világtalálkozó szervezésében, amiért Teleki Pál táborparancsnoktól, későbbi miniszterelnöktől elismerő oklevelet kapott. 1934-ben cserkésztáborozáson vett részt Spałában. Itt rendezték a következő évben a lengyel nemzeti nagytábort, amelyen más országok, köztük Csehszlovákia cserkészei, s közöttük felvidéki magyar cserkészek is részt vettek. A táborozás során egy fogadáson személyesen is láthatta Ignacy Mościcki köztársasági elnököt és Józef Piłsudski marsallt, s az élmény meghatározó lett az egész életére.

Mint lengyel állampolgár, 1936-ban kétéves katonai szolgálatra bevonult a lengyel hadseregbe, ahol pilótakiképzést kapott. Tartalékos hadnagyi ranggal szerelt le és hazatért Magyarországra. A Függetlenség napilapnál dolgozott ollózó szerkesztőként, és néhány szemesztert elvégzett a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karán. 1939 szeptemberében azonban a mozgósítás hírére önkéntesen visszatért Lengyelországba. Részt vett a fegyveres harcokban, de hamarosan hadifogságba esett. Több hónapot töltött egy marienburgi táborban, ahonnan megszökött.

Budapesten csatlakozott ahhoz a zugligeti tábori csoporthoz, amely id. Antall József, a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának vezetője, valamint Baló Zoltán ezredes (később tábornok), a Honvédelmi Minisztérium XXI. Osztályának vezetője irányításával lengyel menekültek megsegítésén, illetve külföldre juttatásán fáradozott. 1940-től tolmácsként menekülteket kísért Angliába. Részt vett Edward Rydz-Śmigły marsall Romániából Svájcba való szöktetésében is, az akciót Kiss Miklós vezette. 1943-tól 10-12 fős csoportokat kísért Jugoszlávián és Olaszországon át Lyonba, Franciaországba. Ez utóbbi akciók során kapcsolatba került Henryk Sławikkal, a Lengyel Polgári Bizottság elnökével, akit 1944-ben a németek koncentrációs táborba hurcoltak és ott vértanúhalált halt. A háború idején többször is megfordult a balatonboglári menekülttáborban, ahol lengyel nyelvű és tanrendű iskola működött, és amelyet Varga Béla plébános, későbbi nemzetgyűlési elnök vezetett.

A háború után katonai és rendőri szolgálatot vállalt. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, 1953-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően nagy nehézségek árán az Orion Gyárban helyezkedett el tolmácsként, innen került nyugállományba.

A rendszerváltás után vezető tisztségeket kapott a kőbányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzatban. Alapító tagja volt az 1958-ban létrehozott Magyarországi Lengyelek Bem József Kulturális Egyesületének. Tagja a Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületének és a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesületnek. Számos szolidaritási és közösségi munkában működött közre, anyagilag is hozzájárulva a célok eléréséhez (lengyel árvízkárosultak megsegítése, Wincenty Danek atya kőbányai emlékművének felavatása, katyńi emléktábla állítása stb.). Ápolja bátyja, Nizalowski Lajos emlékét, aki a Királyi Magyar Hadsereg tizedeseként 1944-ben Szolyvánál tüdőlövést kapott. Unokatestvére, az osztrák állampolgárságú Haas Walter emlékét is őrzi, akit árvasága miatt a Nizalowski-család nevelt fel, és aki 1943 októberében Leninóban a Wehrmacht katonájaként halt meg a harcok során.

2007-ben meghívást kapott Góraszka városba, a XII. Nemzetközi Légi Piknik rendezvényre. A többnapos rendezvényen másodpilótaként Jak-18 és An-2 típusú repülőket vezethetett, és a lengyel televízió (TVP Polonia) portréfilmet készített róla.

1999-ben a Magyarországon tartózkodó lengyel államfő, Aleksander Kwaśniewski kitüntetést adott át neki. 2000-ben lengyel repülős főhadnaggyá nevezték ki. 2004-ben visszakapta lengyel állampolgárságát. 2012-ben a Magyar-Lengyel Barátság Napján részt vevő lengyel államfőtől, Bronisław Komorowskitól kapott elismerést. 2014. október 17-én távozott el az utolsó magyarországi szeptemberi katona.

KitüntetéseiSzerkesztés

  • 1939 – A Lengyel Hadsereg hőse (Krzyż Walecznych)
  • 1999 – A Lengyel Köztársaság Érdemrendje, Lovagkereszt (Krzyż Kawalerski Orderu Zasługi Rzeczypospolitej Polskiej)
  • 2005 – „Az Év Lengyele” cím
  • 2012 – A Lengyel Köztársaság Érdemrendje, Tiszti Lovagkereszt (Krzyż Oficerski Orderu Zasługi Rzeczypospolitej Polskiej)
  • 2012 - Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából alapított Helytállásért-díj, Holokauszt Emlékközpont

EmlékezeteSzerkesztés

Lengyel katonai tiszteletadás mellett temették el az Újköztemetőben, amelyről rövidfilm készült.[1] A Lengyel Múzeumban önálló vitrinben állították ki egyenruháját, kitüntetéseit és más emléktárgyait. Zajti Balázs dramatizált portréfilmet készített életéről Szeptember katonája címmel, amely 2015-ben a XV. Lakiteleki Filmszemlén az Országgyűlés elnöke, az Echo Televízió és a Magyar Hírlap különdíját érdemelte ki.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Csanádi Norbert-Nagyváradi Sándor-Winkler László: A magyar repülés története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974. 17-18. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés