Franciszek Niżałowski

Franciszek Tomasz Niżałowski (Lemberg, 1859. szeptember 18. – Lwów, 1937. augusztus 9.) lengyel katonai bíró, az Osztrák–Magyar Monarchia idején a császári és királyi hadsereg tábornoka, majd Lengyelország függetlenné válása után a Lengyel Hadsereg altábornagya és a Legfelsőbb Katonai Bíróság elnöke.

Franciszek Niżałowski
Született	1859. szeptember 18. Lviv
Elhunyt	1937. augusztus 9. (77 évesen) Lviv
Állampolgársága	lengyel osztrák–magyar
Foglalkozása	katonatiszt
Iskolái	Lvivi Egyetem Jogi Kara
Kitüntetései	A függetlenség 10. évfordulója emlékérem (1928) Ferenc József-rend Osztrák Császári Vaskorona-rend
Sírhelye	Licsakivi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciszek Niżałowski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Középiskoláját Lembergben (korabeli lengyel nevénː Lwówban, mai ukrán nevénː Lvivben) végezte. 1879-ben egyéves önkéntes katonai szolgálatra vonult be, melyet követően tartalékos hadnagyi rangot kapott. Diplomáját 1881-ben a Lembergi Egyetem Jogi Karán szerezte. Katonai szolgálatát 1882-ben kezdte meg a K. u. k. hadseregben katonai bírói fogalmazóként. Először Temesváron szolgált, később Krakkóban a 13. gyalogezrednél (1887 és 1891 között), végül Pécsett.

1893-ban nevezték ki katonai bíróvá. 1902-ben Innsbruckba vezényelték a XIV. hadtesthez igazságügyi referensként. 1911-től Bécsben a Legfelsőbb Katonai Bíróság referense volt. 1914. szeptember 1-jén a Legfelsőbb Bíróság Országos Honvédelmi Bizottsága elnökévé nevezték ki. Tisztségében 1918. december 13-áig maradt, közben császári elismerést kapott. 1916 novemberében a legfőbb Landwehr-haditörvényszék tanácselnökeként ő vezette a Karel Kramarz képviselő és társai semmisségi (fellebbezési) perét. Kramarzt, aki később Csehszlovákia első miniszterelnöke lett, júniusban halálra ítélték hazaárulás miatt.

1918. december 16-án felvételt nyert a lengyel hadseregbe. 1919 januárjában a Katonai és Jogi Minisztériumba vezényelték szolgálatra, majd március elsejétől a Legfelsőbb Katonai Bíróság elnökévé nevezték ki. Tisztségét nyugdíjazásáig, 1921 áprilisáig töltötte be. Ezt követően Varsóban, majd Lembergben telepedett le. A Łyczakowski temetőben (ukránulː Licsakivi temető) nyugszik.

Egyik rokona, Jerzy Niżałowski varsói ügyvéd a palmiryi vérengzésben vesztette életét 1940-ben. További ismert rokonai Nizalowski Czeslaw Wladimir repülőgép-tervező és Nizalowski Ernő hadi pilóta voltak.

Galéria

• 
  Niżałowski tisztek társaságában
• 
  Osztrák katonai vasúti igazolványa
• 
  Vizitkártyája
• 
  Halotti értesítő
• 
  Niżałowski temetési helye a Kozak Niżałowski család sírjában (Lviv, Licsakivi temető)

Katonai előmenetele

Előmenetele a császári és királyi hadseregbenː

• hadnagy (podporucznik, Leutnant) – 1880
• igazságszolgáltatási főhadnagy (porucznik audytor, Oberleutnant-Auditor) – 1883
• igazságszolgáltatási százados II. osztály (kapitan audytor II klasy, Hauptmann-Auditor 1 Klasse) – 1885
• igazságszolgáltatási százados I. osztály (kapitan audytor I klasy, Hauptmann-Auditor 2 Klasse) – 1887
• igazságszolgáltatási őrnagy (major audytor, Major-Auditor) – 1895
• igazságszolgáltatási alezredes (podpułkownik audytor, Oberstleutnant-Auditor) – 1901. november 1.
• igazságszolgáltatási ezredes (pułkownik audytor, Oberst-Auditor) – 1907
• igazságszolgáltatási tábornok (generał audytor, General-Auditor) – 1911. november 1.

Előmenetele a Lengyel Köztársaság hadseregébenː

• dandártábornok (generał brygady) – 1918. december 16.
• vezérőrnagy (generał dywizji) – 1921. április 1.
• altábornagy (generał broni) – 1923. október 26.

Kitüntetései

• Ferenc József-rend (1916)
• Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztály
• A függetlenség 10. évfordulója emlékérem (1928)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Franciszek Niżałowski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.