Franciszek Niżałowski

lengyel katonai bíró

Franciszek Tomasz Niżałowski (Lemberg, 1859. szeptember 18. – Lwów, 1937. augusztus 9.) lengyel katonai bíró, az Osztrák–Magyar Monarchia idején a császári és királyi hadsereg tábornoka, majd Lengyelország függetlenné válása után a Lengyel Hadsereg altábornagya és a Legfelsőbb Katonai Bíróság elnöke.

Franciszek Niżałowski
Született1859. szeptember 18.
Lviv[1]
Elhunyt1937. augusztus 9. (77 évesen)
Lviv[1]
Állampolgársága
Foglalkozásakatonatiszt
IskoláiLvivi Egyetem Jogi Kara
Kitüntetései
SírhelyeLicsakivi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciszek Niżałowski témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Középiskoláját Lembergben (korabeli lengyel nevénː Lwówban, mai ukrán nevénː Lvivben) végezte. 1879-ben egyéves önkéntes katonai szolgálatra vonult be, melyet követően tartalékos hadnagyi rangot kapott. Diplomáját 1881-ben a Lembergi Egyetem Jogi Karán szerezte. Katonai szolgálatát 1882-ben kezdte meg a K. u. k. hadseregben katonai bírói fogalmazóként. Először Temesváron szolgált, később Krakkóban a 13. gyalogezrednél (1887 és 1891 között), végül Pécsett.

1893-ban nevezték ki katonai bíróvá. 1902-ben Innsbruckba vezényelték a XIV. hadtesthez igazságügyi referensként. 1911-től Bécsben a Legfelsőbb Katonai Bíróság referense volt. 1914. szeptember 1-jén a Legfelsőbb Bíróság Országos Honvédelmi Bizottsága elnökévé nevezték ki. Tisztségében 1918. december 13-áig maradt, közben császári elismerést kapott. 1916 novemberében a legfőbb Landwehr-haditörvényszék tanácselnökeként ő vezette a Karel Kramarz képviselő és társai semmisségi (fellebbezési) perét. Kramarzt, aki később Csehszlovákia első miniszterelnöke lett, júniusban halálra ítélték hazaárulás miatt.[2]

1918. december 16-án felvételt nyert a lengyel hadseregbe. 1919 januárjában a Katonai és Jogi Minisztériumba vezényelték szolgálatra, majd március elsejétől a Legfelsőbb Katonai Bíróság elnökévé nevezték ki. Tisztségét nyugdíjazásáig, 1921 áprilisáig töltötte be. Ezt követően Varsóban, majd Lembergben telepedett le. A Łyczakowski temetőben (ukránulː Licsakivi temető) nyugszik.

Egyik rokona, Jerzy Niżałowski varsói ügyvéd a palmiryi vérengzésben vesztette életét 1940-ben. További ismert rokonai Nizalowski Czeslaw Wladimir repülőgép-tervező és Nizalowski Ernő hadi pilóta voltak.

Galéria szerkesztés

Katonai előmenetele szerkesztés

Előmenetele a császári és királyi hadseregbenː

  • hadnagy (podporucznik, Leutnant) – 1880
  • igazságszolgáltatási főhadnagy (porucznik audytor, Oberleutnant-Auditor) – 1883
  • igazságszolgáltatási százados II. osztály[3] (kapitan audytor II klasy, Hauptmann-Auditor 1 Klasse) – 1885
  • igazságszolgáltatási százados I. osztály (kapitan audytor I klasy, Hauptmann-Auditor 2 Klasse) – 1887
  • igazságszolgáltatási őrnagy (major audytor, Major-Auditor) – 1895
  • igazságszolgáltatási alezredes (podpułkownik audytor, Oberstleutnant-Auditor) – 1901. november 1.
  • igazságszolgáltatási ezredes (pułkownik audytor, Oberst-Auditor) – 1907
  • igazságszolgáltatási tábornok (generał audytor, General-Auditor) – 1911. november 1.

Előmenetele a Lengyel Köztársaság hadseregébenː[4]

Kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b psb.20053.1
  2. Kramarz és társainak hazaárulási pöre.”. Az Est 7 (319), 5. o. (Hozzáférés: 2020. július 20.)  
  3. A lengyel és német nyelvű jelölés az eredeti lengyel szövegben sem egyezik.
  4. A rendfokozatok fordítása a mai magyar megnevezések szerinti.
  5. A köztársasági elnök, Józef Piłsudski a kinevezést 1919. szeptember 1-jei visszamenőleges hatállyal adta.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Franciszek Niżałowski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.