Nyáry Antal

(1803-1877) jogász

Nyáregyházi báró Nyáry Antal (Varsány (Hont megye), 1803. január 15.Pilis, 1877. szeptember 3.) valóságos belső titkos tanácsos, ítélőtáblai bíró, koronaőr, hétszemélynök, a neves Nyáry család sarja.

Nyáry Antal
Vasárnapi Ujság 1877. 609. l.
Vasárnapi Ujság 1877. 609. l.
Született 1803. január 15.
Varsány
Elhunyt 1877. szeptember 3. (74 évesen)
Pilis
Állampolgársága magyar
Gyermekei
Foglalkozása valóságos belső titkos tanácsos,
bíró,
koronaőr

ÉleteSzerkesztés

Nyáry Ignác táblabíró és Tihanyi Rozália fia. A gimnáziumot Selmecbányán, a bölcseletet Pesten, a jogot Sárospatakon végezte. 1823-ban Hont vármegye aljegyzője, 1824-ben szolgabírája, 1830-ban főszolgabírája és 1835-ben alispánja lett, és a magyar nemes ifjak szokása szerint a vármegyei hivatalok fokozatain képezte ki magát magasabb hivatalokra. 1837-ben királyi kamarássá, 1845-ben a királyi ítélőtábla bírájává neveztetett ki. Széchenyi István gróf nemzetgazdasági eszméihez buzgón csatlakozott, angol mintákra rendezte be birtokai kezelését, nagy költséggel hozatott Svájcból piros-tarka berni teheneket, Spanyolországból drága tenyészjuhokat és mintajuhászatot állított; arabs-angol ménesét az egész országban ismerték. Ő volt az elsők közt az országban, aki a nemes baromfitenyésztésre kiváló gondot fordított. Fegyverneki birtokán nagy bivalygulyát tartott. A politikában azonban erős és következetes konzervatív volt és 1848-ban hasonló elvű társaival együtt visszavonult. 1849-ben ismert lojalitásánál fogva a pozsonyi közigazgatási kerületbe biztossá nevezték, de Nyáry jó magyar hazafi is volt és látván a Bach-korszak nemzetellenes és hazája beolvasztására törekvő célzatait, otthagyta e gyűlöletes hivatalt és az 1850-es években teljes visszavonultságban élt. 1861-ben a Magyar Királyi Ítélőtábla helyreállíttatván, ahol már előbb is bíráskodott, elfoglalta régi helyét és 1862-ben a szintén feltámasztott Hétszemélyes Tábla közbírája, 1863-ban pedig ugyanennek egyik tanácselnöke, 1866-ban koronaőr (protestáns részről), valóságos belső titkos tanácsos, a bekövetkezett koronázás alkalmával a Szent István-rend középkeresztese lett. 1872. január 24-én megválasztották a főrendiházi legfelsőbb fegyelmi biróság tagjának. Jótékony célokra tetemes összeget adományozott.

Írt több gazdasági témájú cikket.

Nejétől, Kubinyi Jozefától született gyermekei is nevezetes személyek voltak:

  • Albert (1828–1886) történész, heraldikus, az MTA levelező tagja
  • Béla (1845–1900) cs. és kir. kamarás, politikus
  • Jenő (1836–1914) régész, barlangkutató, cs. és kir. kamarás

MűveSzerkesztés

  • Juhtenyésztési szabályok egy Magyarországon felállítandó juhtenyészeti egyesület számára. Hely és év n. (Ugyanez németül is megjelent).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.