Oláhtordos

falu Romániában, Fehér megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. augusztus 9.

Oláhtordos (románul: Turdaș) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Háportonhoz tartozik.

Oláhtordos (Turdaș, Thorendorf)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségHáporton
Rangfalu
KözségközpontHáporton
Irányítószám517338
Körzethívószám+40 x58[1]
SIRUTA-kód4749
Népesség
Népesség164 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság388 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 18′ 22″, k. h. 23° 55′ 06″46.306203°N 23.918409°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 22″, k. h. 23° 55′ 06″46.306203°N 23.918409°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhtordos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagyenyedtől keletre fekvő település.

Története

szerkesztés

Határában a 7–10. századból származó szláv temetőt tártak fel.[3]

Oláhtordost Tordas néven 1177-ben már említette oklevél v. Tordosi de Vyuar néven, mint Marosújvárhoz tartozó falut, mely Asszonynépe határosa volt(Gy 2: 188. Tordos).

1461-ben Mócsi Miske fia Balázs özvegye: Szentmiklósi Dorottyának Mócsiak hitbért fizettek néhai férje Thordas nevű birtokából

1507-ben Thardas birtokbeli részét Csombordi Tompa Péter cserében Csombord harmadáért Apanagyfalusi Sárkány Miklósnak adta.

További névváltozatai: 1361-ben p. Turdas, 1388-ban p. Tordas, 1461-ben Thordas, 1733-ban Tordas, 1750-ben Kis Torda, 1760−1762 között Olah-Thordos, 1808-ban Thordas vel Tordas h., Thorendorf g., Turdás val, 1861-ben Oláh Tordas, 1888-ban Oláh-Tordas (Turdásu), 1913-ban Oláhtordos.

A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Marosújvári járásához tartozott.

1910-ben 688 lakosából 21 magyar, 664 román volt. Ebből 645 görögkatolikus, 13 református, 19 görögkeleti ortodox volt.

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
  3. Erdély története 184. o.